Minden aktuális szerepemet nagynak tartom! - interjú Szerekován Jánossal
Gyönyörű hangú tenor, aki számos nagyszerű szerepet tudhat maga között, s egész életét a zene és az éneklés szeretete lengi be. Vele beszélgettünk.
– Erdélyben, Marosvásárhelyen született. Zenész családban? – Nem. Bár apukám nagyon szépen énekelt és tangó-harmonikázott – akárcsak az öccse, a nagybátyám is. Sajnos annak idején, az ötvenes években, anyagi okok miatt már gyerekként a családot kellett eltartania. Nem tudott tovább tanulni.
– Az általános iskolában miért pont a hegedűt választotta? – Nem vagyok biztos abban, hogy a hegedűt én választottam. Inkább szülői irányítás volt.
– Az éneklés kedvéért tette le végleg a hangszert? – Az éneklésnek semmi köze nem volt a hegedűtől való megváláshoz. Kezdetben egy nagyon jó tanárom volt. Sajnos ő Németországba emigrált. Ettől kezdve hányódtam, majd végül egy őrült tanár addig verte a fejem a vonóval, hogy a rendszeres fejfájás mellett teljes mértékben megutáltatta velem a hangszert. Ekkor váltottam egy nagyot és otthagytam a művészetet. Az éneklés hosszú évek múlva vette kezdetét.
– A marosvásárhelyi Filharmónia Énekkarába való bekerülése után, 2000-ben kezdődött szóló karrierje. Hol, s mely mű előadásával indult el a pályán? Egyáltalán milyen emlékeket őriz erről az eseményről, momentumról? – Mozart: Requiemjével kezdődött pályafutásom. A Kecskeméti Szimfonikusok vendégszerepeltek nálunk, Marosvásárhelyen. Velük kezdtem. Mindamellett, hogy életem egy nagy eseménye volt, leginkább az jut eszembe ezzel kapcsolatban, hogy a koncert előtti éjjel fel kellett mennem a felettem levő szomszéd vénkisasszonyhoz, hogy hagyja már abba a facipőben való masírozást, mert nem tudok tőle pihenni. Ráadásul az egyik kecskeméti szólistát is én láttam vendégül. Olyan nagyon összevesztünk, hogy a mai napig nem beszél velem. Pedig, aki ismer engem, tudja, hogy nem vagyok haragtartó.
– Számos verseny sikeres résztvevője volt. Részletezné egy kicsit, hogy melyek állnak a szívéhez legközelebb, illetve szakmailag melyek voltak a legrangosabb elismerések? – Versenyeken nem igazán voltam jó. Mindig alulteljesítettem. Nem az én világom volt. Bár nyertem is egy első helyezést az egyik szakrális versenyen. Nekem élesben, színpadon kell énekelni. Ott vagyok elememben.
– Mikorra tehető, hogy Magyarországra tette át székhelyét? – 2001 májusában kezdtem el az anyaországi pályafutásomat.
– Még a Magyar Rádió Énekkarába való felvételének évében szólót énekelt. Gyors bizalom, elismerés és előrelépés. Nem remegett meg a hangja, egy kicsit sem? – Nyilván izgultam, de nem emlékszem, hogy bármi problémát jelentett volna az a fellépés.
Hírek
