Minden aktuális szerepemet nagynak tartom! -  interjú Szerekován Jánossal

– Nem kisebb szaktekintély az énektanára, mint Keönch Boldizsár. Meséljen kettőjük munkakapcsolatáról?
– Mielőtt áttelepültem volna, a marosvásárhelyi énekmesterem, Papp Mária mesélt a Tanár úrról. Ők barátok voltak, sőt most is azok. Javasolta, hogy keressem meg. Mikor előénekeltem a Magyar Rádió Énekkarába, az éneklésem után nem sokkal, kijött egy bicegő, mosolygós úriember, és odasúgta nekem, hogy szinte biztos a felvételem. Bemutatkoztunk egymásnak és ott derült ki, hogy Ő Keönch Boldizsár. Rögtön kaptam az alkalmon és rákérdeztem, hogy tanulhatok-e nála. Mire Ő, - hát ha felvesznek, már pedig ez lesz, akkor nála leszek. Nos, azóta is nála vagyok. Egy igazi jó énekmestert, mentort, pszichológust találtam meg Benne. Ő is tenor lévén olyan tenorista cseleket ad át, amit más hangfajú tanár nem tud. Emlékezetes számomra, mikor Szegeden a Don Pasquale-t énekeltem, egyik előadásomra lejött (szinte minden operaprodukciómat megnézi.)
Nagyon rossz napom volt, rossz lelkiállapotban voltam. Az Ernesto szerep irgalmatlan magas és kényelmetlen, amit jó lelkiállapotban is nehéz leénekelni. Megkértem, skáláztasson be, mert ez most a helyzetem. Ő leült a zongorához és csodát tett velem. Az az állandó pozitív bomba, ami egyébként mindig árad Belőle, teljesen átvariálta a bensőmet, és egy csodálatos előadásom volt.

– Az Operában 2003-ban debütált, Rossini-Alkalom szüli a tolvajt című művében. A bemutatkozását nem az alkalom szülte… Hogyan emlékezik vissza arra az útra, míg az Opera rangos színpadáig eljutott?
– Egy szombat este csörög a telefonom. Ilyenkor általában Megasztárt néznek az emberek és nem szerepekre kérik fel az embert. De most utóbbi történt. Egy karmester telefonált, hogy szívesen látna engem a főszerepben. Na, ha eddig nem izgultam, ekkor rámjött az izgalom. El nem tudtam képzelni magam főszerepben. Szinte könyörögtem, hogy a kis szerepet adja nekem, de ő kitartott az elhatározása mellett. Nagyon nehéznek éltem meg az elején az egész „operásdit”, de belejöttem. Jók voltak a partnerek, átsegítettek a nehezén. Bár ez a produkció nem a rangos operaházi színpadon lett megrendezve, de semmit nem vont le rangjából a Millenáris Teátrum sem. Mindenk,i aki számított, megfordult ott.

– Számos mesterkurzuson mélyítette tudását, több nemzetközi helyszín is szerepel a sorban. Merre járt tanulása során, s miben vált még képzettebb énekessé?
– Két alkalommal is végigjártam a Majki Nemzetközi Mesterkurzust. Ott alkalmam volt Ionel Pantea mesterrel is tanulni, de Misura Zsuzsánál is tanultam. Majd 2007-ben sikerült az Egyesült Államokba menni egy híres énekmesterhez, aki a Metropolitan énekeseit tanítja. Nos, ez egy meghatározó esemény volt számomra. Ott sikerült például a rekeszizmomat jól használnom, közel 10 év énektanulás után. Persze sok minden mást is megtanultam ott.

– Debrecenben és Szegeden is otthonra talált?
– Nagyon szeretem ezt a két várost, meg a színházait egyaránt. Bár most már többnyire Szegedre járok vissza. Ott már ismernek is. Olyan jó volt, hogy egy kedves idősebb úr e-mailen megkeresett, hogy kérdezze meg, hogyan tudna jegyet vásárolni a Karácsonyi Koncertre, amin én is énekeltem. Én nem is ismertem Őt, de Ő engem igen. A mindenkori találkozás a színházi emberekkel mindig nagy öröm. Örvendünk egymásnak. Ez teszi otthonná a helyet számomra.

Az interjú a következő oldalon folytatódik!

[2011.01.10.]