Elvisnek Isten volt a kabalája

Két legjobb barátja, Joe Esposito és Joe Guerico emlékezett a rock n’ roll királyára az Arénában. Elvis idén lenne 76 éves, ám annak ellenére, hogy immáron több mint 30 éve nincs köztünk, máig ezrek mozdulnak meg a zenéjére, emlékére világszerte. Így volt ez most Budapesten is, ahova a két jó barát mellett a Király eredeti zenészei érkeztek a magyar rajongók nagy örömére…

Elvis sohasem járt nálunk…

S, hogy ez a budapesti koncert „csupán” két öreg barát, a közel nyolcvan éves karmester és a hasonló korú zenészek emlékei voltak-e, vagy sem, azt mindenki döntse el maga. A tény, ami most január 25-én Budapesten is bebizonyosodott, viszont mindenképpen elképesztő és egyben félelmetes, hogy Elvis ennyi évvel a halála után is micsoda tömegeket képes megmozgatni, bárhol a világon, úgy, hogy soha nem lépett ki Amerikából. S, bár nem telt meg az Aréna, -hiszen az elrendezés nem is engedte volna-, mégis úgy érezhette mindenki, hogy teljes volt az este, és az öröm: először látogatott el hazánkba ugyanis bárki, aki a rock n’ roll atyjával kapcsolatba hozható. A Király sajnos soha sem, a zenekar viszont legalább most, így, sok-sok év távlatában tiszteletét tette végre nálunk is. Az apropó Elvis közelgő 76. születésnapja volt.

Új Elvissel

Az első két sor csaknem végig „Elvisekkel” telt meg, magyar, és mindenféle szomszédos ország-beli imitátorok, fanatikus rajongók, és hasonmások hada járkált még a koncert után egy órával is a környéken. Csalódniuk pedig még a legnagyobb fanoknak sem kellett, hiszen a halhatatlan slágerek ezen az estén sem maradhattak el. Táncra is perdült, aki tudott, egyhamar. A kronologikusan, - Elvis két hajdani barátja emlékei köré- épített koncert azonban „teljessége ellenére” is hiányos maradt, hiszen pont, hogy a főszereplő hiányzott a történetből. A zenekar ugyan hozott magával egy pót-Elvist, de nagy fába vágták a fejszéjüket, s sajnos a fejsze nem volt a legjobb... Számomra se a hang, se a kinézet nem emlékeztetett arra, akire, és amire kellett volna, hogy emlékeztessen. Ilyennel pedig nem éri meg kísérletezni, hiszen az egész bulit viheti magával egy-egy hasonló baki. Hál’ istennek azonban a lelkes közönség csak a zenére és a közbeiktatott emlékekre koncentrált, s elnézte az „új Elvist”, aki pedig tényleg a legjobbat próbálta hozni. Az nem az ő hibája, hogy Elvis nem pótolható.

A hite volt a kabalája

Kétfelvonásos, sokráadásos, végig-slágerezős, s az énekes „Elvis-telenségét” leszámítva, felejthetetlenül rock n’ roll este volt ez a keddi program, kicsiknek, nagyoknak egyaránt. A közönség sorai közt nem is csak a hasonmások száma volt meglepő, hanem a korosztályi megosztottság is… a gyerekektől kezdve, az idős néniig, bácsiig mindenki kíváncsi volt a legenda zenészeire. A produkció után fél órát kaptunk aláírás és fotóvadászatra. Ekkor sikerült egy kis segítséggel elcsípnem azt az embert, aki talán a legjobban ismerte a Királyt. Két kérdés izgatott nagyon Elvissel kapcsolatban, akinek táncát és zenéjét az ötvenes években a stílus hajnalán még az ördögnek tulajdonították. Megtudtam, a svéd karácsonyi ének ihlette How Great Thou Art volt a kedvenc száma, különös szerencsehozója pedig sohasem volt Elvisnek… „Neki Isten volt a kabalája…”- válaszolt kérdésemre Joe Esposito.

Elvisre emlékeztek az Arénában

-Kurcz Orsi-

[2011.02.01.]