A bolond Hold beragyogta Budapest egét

A magyarországi acappella legjelesebb és külföldön elismert képviselői, Mészáros Tamás, Molnár Gábor, Németh Miklós, Rácz Gergő és Wodala Barnabás – a Fool Moon vokálegyüttes – április 5-én, a Budapest Jazz Clubban adtak fergeteges koncertet. Az eseményen a hazai zenei élet prominens képviselői is tiszteletüket tették.

A hazánkban kevésbé elterjedt acappella-zene a világ számos részén nagy népszerűségnek örvend, a vokálegyüttesek tagjait pedig igazi megbecsülés, rajongás kíséri. A műfaj legsikeresebb és nemzetközileg legismertebb magyar képviselője, a Fool Moon szegedi gyökerekkel rendelkezik, tíz éves fennállása óta széles repertoárt dolgozott ki, számos nemzetközi díjat, elismerést tudhat magáénak, a Távol-Keleten pedig jelentős rajongótáborral rendelkezik.

A fiúk hosszú idő óta először koncerteztek Budapesten, amit a teltházas Budapest Jazz Clubban összegyűlt, népes tömeg kitörő örömmel fogadott. Az öt pár hangszál kétrészes, virtuóz játéka – a szükséges humorfaktorral fűszerezve – elfeledtette az emberrel a helyiségben uralkodó oxigénhiányt. Az ötletesen megkomponált (vagy ösztönösen jól alkalmazott és összhangban lévő) koreográfia, az arcjáték abszolút kifejezősége lendületes, élvezetes és mindenképpen maradandó élményt nyújtott a nézősereg számára.

A George Michel Jackson nevével fémjelzett nagy slágerek (Wake Me Up Before You Go-Go, I’m Your Man, Edge Of Heaven, The Way You Make Me Feel, ABC/I Want You Back) mellett elhangoztak az együttes ismert feldolgozásai (Change The World, I Go My Mind Set On You, Call Me Al, illetve a zárószám Gimme Hope Joanna), valamint különleges csemegék (Sentimento Pentimento, Szerelem, szerelem, Elizabet, Csúnya fiúk) is.

A trópusi fülledtségben zajló, harmonikus hangzuhatagra olyan neves előadók, kollégák is kíváncsiak voltak, mint Berki Tamás, Szolnoki Péter, Rakonczai Viktor, Bolyki Balázs, Hajdu Klára és Puskás Peti.

A szünetben az együttes két tagját és néhány meghívott vendéget kérdeztem érzéseikről, benyomásukról.

- Milyen érzés eddig a mai este, s mikor, merrefelé láthatunk még benneteket?

Wodala Barnabás: - Boldogok vagyunk, mert régóta nem volt önálló koncertünk Budapesten. Legközelebb július 21-én lépünk fel a Városmajorban, október első hétvégéjén pedig Szegeden ismét megrendezzük a Nemzetközi Acappella Fesztivált. Előtte, augusztusban – az elmúlt években megszokott módon – ellátogatunk Tajvanra és Sanghajba is.

- Van-e alapvető különbség a magyar és külföldi közönség között?

WB: - Németországban sokkal jobban tudják, mire számíthatnak, a műfajt körüllengi a humor; Tajvanon nagyon lelkesek és optimisták, a fogadtatás eksztatikus. Fontos a hallgatóság bevonása, megtapsoltatása. A magyar közönség kezdetben kivár, majd amikor szembesülnek, hogy énekhangokkal, harmóniákkal komplett zenekart vagyunk képesek megszólaltatni, hamar kifejezik tetszésüket.

- Alapító tagként, 10 év távlatából mi zajlik le benned?

Németh Miklós: - Néha, amikor nincsen koncert, megterhelő, aztán amikor értő közönség előtt, izgalmas helyszíneken énekelünk, kiderül, hogy kár volt őrölni magamat. Most nagyon feldobott vagyok. Bár a kezdeti izgalomtól nem volt levegőm, de bizakodva tekintek a második félidőre.

- Az elmúlt évek sikerei után hova tovább? Mi a távlati cél?

N.M. - A műfajt a külföldi trendek határozzák meg. Egy tematikára felépített, komplett show-műsort tervezünk. A német menedzsment kérésére összeállítottunk egy GMJ5-repertoárt (GeorgeMichelJackson5), s remélem, sok ilyen fellépésben lesz részünk. Ezen felül a jövőben több saját dalt fogunk írni, mert ez az igazán izgalmas.

- Régi szakmai és baráti kapcsolat köt össze a Fool Moon tagjaival. Tudnak még neked meglepetést okozni?

Szolnoki Péter: - Nem először hallom a műsort, hiszen – többek között – a 8, 10 és 15 éves jubileumi Bon-Bon-koncerten is együtt voltunk színpadon, úgyhogy mondhatni családban marad a történet. Az Arany János-ballada viszont nekem is új volt, s kiválóan megoldották. Szokás szerint zseniális a humoruk, remek a hangulat, Wodala Barnabás pedig mesteri módon csűri-csavarja a szót.

Hogy milyen az, amikor a Bolond Hold (Fool Moon) ragyogja be Budapest egét, legplasztikusabban Puskás Peti fogalmazta meg: „Nagyszerű, katartikus élmény.”

-Aigner Ivan-

[2011.04.13.]