Dal, amitől mindenki elérzékenyül - újraindul a szerelmes percek
Ezentúl rendszeresen új részekkel jelentkező Szerelmes percek rovatunkban most egy olyan dalt mutatunk be, amelyet nem mindenki tud kikerülni az életében.
Szerelmesnek lenni nagyszerű dolog, de mi van akkor, ha olyanba gabalyodik bele az ember, akibe nem szabadna, vagy fogalmazzunk úgy, nem tanácsos. Mert az illető éppen foglalt, barátnője, élettársa, felesége, egyszóval párja van. Mit várhat az ember ilyenkor a kapcsolattól? Talán még viszonzásra sem talál, és plátói szinten marad? Ez is előfordul… Ha azonban mindkét fél szíve lángra gyúl, akkor gyakoriak lehetnek a lopott pillanatok, éjszakák, csókok, szenvedéllyel teli éjszakák…
Mi jut eszébe az embernek, amikor tudja, hogy nem tehetné, amit annyira akar, amikor tudja, hogy tiltott a csók és az érintés, amikor tudja, hogy azért a pár óráért, amit a kedvessel tölthet, akár éveket is adna:
Egy keserű csók ég ajkaimon,
és belehal a szívem, mégis visszaadom, s akarom,
hogy a hajnal fénye késsen még,
pár óráért egy évet megadnék,
minek álom, mondd, ha ébren alszol.
S amikor a karjaiban tartja azt, akit nem lehetne? Hogy ilyenkor mire is gondolhat az ember? Ezt nehéz eltalálni, de a Sugarloaf szerint: Hajnalig még van idő….
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
húzz magadhoz kérlek százszor még,
légy nekem a levegő, légy nekem a levegő,
úgysem élek rég!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
eltakarja addig kinn a sötét,
két szerelmes szerető, két szerelmes szerető
bűnét!
Ha pedig a hajnal mégis eljön, és vele az új nap, akkor mire várhat a szerelmes? Arra, hogy megint lesz egy hajnal, s hogy ezért érdemes a nappalokat átélni, mert tölti a szerelem, bármennyire is nem szabadna? Talán…
És hazudok újra éjeken át,
bár tudom, hogy a bűnünk így is égbe kiált, de ne bándd,
mivel így hozta az élet már,
hát hadd tomboljon köztünk az új nyár,
idebenn ma éjjel senki sem lát.
Megöl a szerelem!
A zenekar ezeket a gondolatokat egy ötletes és nagyon jól eltalált klippel szemléltette, talán ha jobban belegondolunk és egy kis fantáziát viszünk a bele, szinte vámpírokként éljük meg a pillanatokat, sötétben bujkálva, félve a lebukás veszélyétől… S hogy mégis megéri a kockázat? Sokak szerint igen, de ezt mindenki döntse el maga…