Ismét összeáll a Dead Can Dance: új lemez és turné is lesz 

Ismét aktív és dolgozik a világzeneként használatos gyűjtőcímke egyik kultuszcsapata, a nyolcvanas-kilencvenes években Londonban működött Dead Can Dance (DCD): a Lisa Gerrard énekesnőből és a multiinstrumentalista Brendan Perryből álló duó új lemezt készít és 2012-ben világkörüli turnéra indul. 

Az 1981-ben Ausztráliában eredetileg négytagú együttesként alakult Dead Can Dance először 1998-ban szüntette be tevékenységét. A duó 2005-ben egy turné erejéig újra összeállt, most pedig tizenöt év szünet után új stúdióalbum és egy nagy turné előkészítésén dolgozik - adta közzé a Slicing Up Eyeballs könnyűzenei blog kedden.

"Kéthónapos koncertsorozatot tervezünk jövőre, az állomások között Ázsia, Ausztrália és Dél-Amerika is ott lesz" - jelentette be a zenekar. Brendan Perry a DCD hivatalos site-jának fórumán írta, hogy "a múlt héten beszéltem Lisa Gerrarddal egy új albumról, amelyet télen rögzítenénk és 2012 nyarán jelenne meg, ezt követné a kéthónapos turné".

A középkori és reneszánsz zenéket a gothic rock elemeivel elegyítő Dead Can Dance 1982-ben tette át működését Londonba. Az addigra megmaradt két tag, az elsősorban gitáros, ám multiinstrumentalista Brendan Perry, valamint az elképesztő hangú énekesnő, Lisa Gerrard már első, cím nélküli albumával felkavarta a világot. Bár az 1984-ben megjelent debütáló lemez hangulatában emlékeztetett néhány "melodikus álompopot" játszó kortárs zenekar, elsősorban a Cocteau Twins és a Cure világára, a sejtelmes zene és az egymást nagyszerűen kiegészítő két vokál egészen különleges atmoszférát teremtett.

Ez az út vezetett aztán ahhoz a neoklasszikus, emelkedett zenéhez, amely a következő lemezeken kiteljesedett Dead Can Dance-hangzást meghatározta: felfedezhetőek voltak ebben arab-bizánci elemek, középkori spanyol, kelta, ázsiai és dél-amerikai hatások egyaránt.
Jobbnál jobb lemezeiket - Spleen and Ideal (1985), Within the Realm of a Dying Sun (1987), The Serpent's Egg (1988), Aion (1990), Into The Labyrinth (1993), Toward the Within (1994), Spiritchaser (1996) - az azóta legendássá vált független kiadó, a 4AD adta ki. (Ehhez az istállóhoz tartozott-tartozik mások mellett a Bauhaus, a Birthday Party, a Tindersticks, a Cocteau Twins, a Pixies és a The The is). A Spleen and Idealt például Baudelaire versei ihlették, a zene barokk hangszerelésű kelet-európai dallamokra és középkori madrigálokra épült.

Koncertjeik különleges élményt jelentettek a hallgatóknak; 1996-ban Budapesten, a néhai Budai Parkszínpadon is felléptek a World Music Festival keretében; a közönség a környékbeli fákat is megtöltötte. Számos filmzenét készítettek, a legemlékezetesebbet a Baraka című mozihoz. Dalaikat olyan előadók dolgozták fel, mint a Ride, a Paradise Lost, a Gathering vagy Sarah Brightman.

Perry és Gerrard útjai 1998-ban elváltak, mindketten szólóban folytatták, csak egy búcsúturnéra álltak össze 2005-ben. Brendan Perry már 1999-ben szólóalbummal jelentkezett (Eye of the Hunter), a másodikkal azonban több mint tíz évet várt: az Ark tavaly tavasszal jött ki. Az új albumot bemutató turné keretében Perry tavaly márciusban remek koncertet adott a budapesti Diesel klubban.

Lisa Gerrard első szólóalbuma a még a DCD idején született The Mirror Pool (1995) volt, a The Silver Tree 2006-ban jelent meg, a The Black Opal pedig 2009-ben. Számos zenésszel készített közös lemezt (Pieter Bourke, Patrick Cassidy, Klaus Schulze), a legtöbb energiát azonban a filmzenékre fordította: ezek közé tartozott A bennfentes, a Gladiátor, az Ali, A Nap könnyei, valamint Koltai Lajos Sorstalansága is. 

- MTI -

[2011.05.18.]