Tandi Flóra Párizsban, a Zene Ünnepén ad koncertet

Interjú a múltról, jelenről és jövőbeni tervekről.

- Azoknak, akik még nem hallottak Rólad, pár mondatban össze tudnád foglalni, hogyan indult a pályád?
- Én úgy gondolom, még most is a pályám indulásán dolgozom, de a kezdeti lökést a gyermekkori zeneiskolai évek adták. 9 évig zongoráztam, de mindig is éreztem, hogy az én fő hangszerem a hangom, úgyhogy amint lehetett, elkezdtem magánének órákat venni. Klasszikus énektechnikát tanultam zeneiskolában 6 éven át, amit már magán úton folytatok.

- Ha jól tudom, Miklósa Erikánál.
- Igen, nála is. De őt inkább mentoromnak, és ami fontosabb, barátomnak tekintem.

- Hogyan találkoztatok?
- Még 2009-ben tartott egy meghallgatást, ahol tanácsokkal látta el a jelentkezőket. Bennem meglátott valamit, és már akkor mondta, hogy velem külön szeretne foglalkozni. Azóta tart a bizalom.

- A klasszikus stílus tanulásából hogyan jött a könnyű zene?
- Nagyon fontosnak tartom a klasszikus énektechnika elsajátítását, és általában a tanulás folyamatát. Szerintem nincs olyan, hogy valaki profi. Mindig fejlődünk, természetesen csak akkor, ha teszünk érte. Én az értékre fektetem a hangsúlyt, amit a könnyűzenében is meg lehet találni. A példaképeim között olyan nevek szerepelnek, mint Lara Fabian, aki szintén klasszikus képzést folytatott, de ő is rájött, hogy a könnyűzenében könnyebben át tudja adni az érzelmeket. A másik név populárisabb, ő Celine Dion, aki a világ első számú Dívája. Ő is énekelt már Carmen Habanérát, duettezett Pavarottival és az Il Divo csapattal is. Én is hasonlót szeretnék képviselni. A stílust talán a crossover címkével lehetne ellátni, de inkább azt mondanám: igényes könnyűzene.

- Az első dalod, mely tavaly látott napvilágot, a HungÁria. Már a cím sejteti a komoly zenét. De a téma is ’komoly’. Miért éppen Magyarországról szerettél volna énekelni?
- Szerintem nagyon fontos a hazaszeretet egyfajta egészséges, őszinte formában, a gondolataimat pedig tökéletesen szavakba öntötte Popovics György, aki a dal zenéjét is szerezte. A dal leginkább azt az üzenetet közvetíti, hogy bármi is történt a múltban, azon úgysem tudunk változtatni, így előre kell nézni, össze kell fogni, hisz ez az ország tele van lehetőségekkel, amiket ki kell használni.

- Nagyon szép lett a hozzá forgatott klip is.
- Igen, a csapat Győry Balázs vezetésével, aki a klipet rendezte, nagyon szépen dolgozott. Igényes munka lett, ami honlapomon és egyéb internetes portálokon megtekinthető, bár tévében is bemutatásra került, a m1-en debütált.

- És miért lett a következő dalod ezek után francia nyelvű?
- Attól, hogy franciául énekelek, nem tagadom meg a hazámat. Az a baj az emberek gondolkodásával, hogy túlságosan keretek közé szorítják saját magukat. Én azért készülök Franciaországba, hogy ott is megmutassam magam. Utazni kell, világot kell látni. Viszont itt nyomatékosítanám, hogy a külföldön megszerzett tapasztalatok után haza kell jönni és azokat itthon kell kamatoztatni.

- Akkor beszéljünk kicsit a francia dalról is. Hogyan jött az ötlet?
- A már említett példaképeim is frankofón énekesnők, a dalaik elvarázsolnak. Francia tagozatos iskolákba járattak a szüleim, így a nyelvet felsőfokon elsajátítottam. A HungÁria című dalt egy nagyon kedves, Nizzában élő ismerősöm megmutatta egy francia szövegíró barátjának, Néotom SV-nek, akinek megtetszett a hangom és úgy gondolta, dolgozzunk együtt. Választhattam dalszöveget és az Aimer d’amour, aimer d’envies lett nálam a befutó. Popovics Gyuri megzenésítette, Molnár Gábor pedig átvette a hangszerelés feladatát. Szeretem ezt a dalt, szerintem nagyon jól sikerült.

- A klipből kiderül, hogy a szerelemről szól a dal.
- Igen, a szerelmi vívódásról. A klip is azt próbálja tükrözni (Zengo Video Productions), hogy egy szerelmi kapcsolatban a harmonikus pillanatok mellett ott vannak a veszekedések, a viták is, de ha elég erős a kötelék, a szerelem győz.

- Akkor most Franciaország a célirány?
- Is-is. Több lábon kell állni. Egy hét múlva Párizsba utazom, a Zene Ünnepén fogok koncertet adni. Ez egy olyan francia fesztivál, mely minden év június 21-én kerül megrendezésre a zene tiszteletére. Számtalan helyszínen számtalan stílus képviselői, előadói kapnak lehetőséget arra, hogy az odalátogatókat szórakoztassák, átadják mindazt, amit nekik a zene jelent. Nagyon várom már, hogyan fogadják az Aimer d’amour, aimer d’envies-t!

- „Több lábon kell állni”- ezért folytatsz jogi tanulmányokat is?
- Pontosan. Nem könnyű összeegyeztetni egyébként, és a jog köztudattan nem a legkönnyebb szak, de azért igyekszem. A zenei vonatkozású szerzői jogokkal szeretnék foglalkozni majd a diploma után. És nyilván nem hátrány, ha egy énekes jogilag átlátja a helyzetét.

- Egyéb jövőbeli tervek?
Tervek mindig vannak. Szólóban, duettben, hazai és francia közönségnek. De többet egyelőre nem szeretnék elárulni.

- Babonás vagy?
- Kicsit. De inkább a ’vonzás’ szerint élek. Úgy gondolom, minden eseményt, ami velünk történik, magunk vonzzuk az életünkbe. Lehet az jó és rossz is. A gondolatok teremtő erejében hiszek.

- Volt erről egy dalod is, ha jól tudom.
- Az a dal egy nagyon kezdeti próbálkozás volt, mégis tavaly, mikor a Rózsaszín Lánchíd rendezvényen énekeltem, a szervezők külön kérték, hogy ezt a dalt vigyem, mert erőt adhat a mellrákkal küzdőknek. Az üzenetet pedig értették és szerették is!

- CD kiadásra nem gondoltál?
- A lemezekben ma már nem nagyon van potenciál. Ott tart a dolog, hogy pl. klasszikus kategóriában azt hiszem 1600 darab elég egy aranylemez minősítéshez. Ha belegondolsz, hogy egy youtube videot mennyivel többen néznek, ez szinte nevetséges szám. Az viszont tény, hogy kiadóra, producerre, támogatókra szükségem volna, hogy több emberhez eljuthasson a zeném. De ami késik, nem múlik. Tudod, majd bevonzom!

-KV-

[2011.06.14.]