Világfájdalom Zamárdiban: Portishead a Soundon

A szerkesztőm szerint nekem kell megírnom a Balaton Sound pénteki napját, mert a cikk attól lesz jó, hogy eleve köszönő viszonyban sem vagyok műfajilag a felhozatallal. A sok DJ Hogyishívjákkal. Orcára mosolycsalós kategória lett volna itt például Dr Alban felléptetése is, ahogy elképzelem, hogy a No Coke-ot énekli a pupillatágultaknak.

Majdnem ekkora tévedés a bristoli Portishead felvonultatása is, de ennek azért örültünk vagy ezren. Én erre a Mikára is azt hittem valami kislány. Na jó, igazából fogalmam nincs, hogy női vagy férfi WC-be jár. A minősítés a részemről popzene. Koktélitallal való tengerhomokban való sétához csöcsös Irénkével kiscipőben.

A backstage-ben azon tűnődtem a bőrkanapén, milyen fain dolog lenne otthonra egy ilyen, ezen nézni a bariköztöt minden nap. Az ingyen thai masszázsról nem is beszélve.

Próbálom ezt fokozni: a VIP bejáratnál nem erős emberek gátolják illetéktelen emberek bejutását, hanem hostess lánykák – öröm ott ki-be járkálni ezáltal. A fesztiválatmoszféra a Szigetével vetekszik, szinte méreteiben is. Lecsupaszítva róla a mozit, meg a színházat, és az egyéb, itt butaságnak tűnő művészeti ágat.

A 10-re kiírt Portishead előtt 5 perccel az első sorba lehetett sétálni. Él bennem, hogy a Dynamo fesztiválról Eindhovenból hazajövet stoppal, Kölnnél felvett egy arc, és a légkondis autóban épp a Wondering Star szólt. Hazaérve meg is vettem a Dummy albumot. Némi késés után ha halkan is, de elindult a koncert a Silence-szel. Itt a tetszésnyilvánítás különös eszközeihez kell folyamodnunk: hang nélkül kell énekelnünk-tátognunk, nehogy elnyomjuk a zenét, nehogy zavarjuk rajongótársunk átélését. Még a második sorban is arra lehettem figyelmes - miután a fotósok kivonultak a lövészárokból a Misterons után -, hogy itt biz rengeteg a nem műértő.

Adian Utley gitáros játéka attól lenyűgöző, hogy maximálisan minimalizált. Kizárólag annyi hangot, és ott hoz létre, ahol kell, és a megfelelő hangszínnel prezentálja, effektjeivel savazza-borsozza, teszi ízletessé, de nem könnyen fogyaszthatóvá. A másik állandó tag Geoff Barrow a háttérből irányít elektromos dobjával, Hammond orgonájával. két dob közül az egyik pengeéles, a másik elektromos és gépi. A háttérvásznon szánt-szándékos életlen képek, rossz képfelbontások, analóg technológia, korai Pink Floydot idéző hangulatvilággal.

Beth Gibbons énekesnő 3 fél liter vizet iszik meg másfél óra alatt, énekhangja félelmetes, fájdalmas, érzéki, csalódott, és kevéssel a tökéletes felett lebeg. Élőben jobbak mint lemezen, nem kétséges. A Számok közt nincs felkomf, hanem háttal állás van, amit a derékra tekert fekete hosszú ujjú még jobban kihangsúlyoz.

Hangsúlyozza a megközelíthetetlenséget, az anti-rocksztárt. A buli ráadásblokkjában pontos ellentmondásba keveredik önmagával azáltal, hogy lejön pacsizni az első sorral. Utána vége, nincs pengetőeső, se 'all you ready', meg 'i can't hear you' sem. Felkavartak minket mint a reggeli kávét.

Balaton Sound 2. napja képekben

-puli-

képek: Orbán Péter

[2011.07.10.]