Ipari techno a Hajón - Front Line Assembly az A38-on

Szeptember 9-én az indusztriál egyik legfontosabb formációja, a vancouveri Front Line Assembly ad súlyosnak ígérkező koncertet az A38 Hajón. Akik pár éve itt voltak az FLA „mellékprojektje”, a Delerium elsöprő erejű fellépésen, tudhatják, hogy az A38 ipari környezete talán a legalkalmasabb és legméltóbb helyszín a döngölő ütemek és a totális elszállás e nagy ünnepére. Az est fényét csak emeli az FLA-tagsághoz erős baráti-művészi szálakkal kötődő Conjure One – a két zenekar révén garantált az elmerülés az ipari techno örvénylő atmoszférájában.

A nyolcvanas évek közepén még kevesen gondolták volna, hogy sötét, súlyos indusztriális technó legbrutálisabb vadhajtásai nem valami füstös iparvárosból, mondjuk Detroitból vagy Manchesterből, hanem egy szellős, kellemes nagypolgári városkából, a kanadai Vancouverből fakadnak majd ki. Abban, hogy Vancouver lett a kilencvenesévek-beli EBM fővárosa, óriási szerepe van egy megszállott úriembernek, Bill Leebnek, aki a Skinny Puppy egykori tagjaként szinte egymaga építette fel a szcénát. Irgalmatlan mennyiségű együttműködés, projekt, zenekar és formáció alakult kezei alatt, amik közül a legnevesebb és legfontosabb talán a Front Line Assembly volt.

A zenekar gyökerei 1986-ba nyúlnak vissza, amikor Leeb elhagyta a modern indusztriál egyik legfontosabb előfutárának tekinthető Skinny Puppyt, és Rhys Fulberrel közösen saját(os) hangzásokkal kezdett kísérletezni. A duó a szoftvermágus Michael Balch érkezésével trióvá bővült, és kőkemény kísérletezésbe fogott. Két lemez után Balch elhagyta a zenekart, hogy a Ministryt röpítse a világhírbe, a Front Line Assembly pedig módosított a recepten, és az 1992-es Tactical Neural Implant lemezzel egy megalkuvás nélküli, ám táncparketten is használható, kegyetlen, hideg és precíz indusztriál-techno albumot jelentetett meg, amit a mai napig az EBM (azaz az electronic body music) alapdarabjaként kezelnek. Azóta a Front Line Assembly folyamatosan a csúcson van: bár tagcserék tömegei követték egymást, Fulber elhagyta a zenekart, visszatért, majd újra távozott, Bill Leeb zsenije változatlanul ontja a sötét, darkba hajló klubhimuszokat. A „himnusz” kifejezés igencsak találó az FLA esetében: talán nincs zenekar, amely ilyen meggyőzően emeli az elektro sötét oldalát a himnikus magasságokba.

A Front Line Assembly maga a megtestesült, eszenciális indusztriáltechno: kíméletlenül zuhogó négynegyedek, döngölő basszusok, gerjedő gitárok és kegyetlen szinti-csapatás, mindehhez baljós dalszövegek. A kilencvenes években a Nine Inch Nails mellett az FLA jelentette az elektronikus alapú ipari zenét, és Leeb elkötelezettségének köszönhetően a projekt mit sem vesztett régi fényéből. Ugyanaz az elsöprő erő, magába szippantó transz uralja a koncerteket, mint egykor. A gazdagon burjánzó vancouveri EBM-színtér egyik legfontosabbja, Leeb és a másik FLA-alaptag Rhys Fulber közös projektje, a Delerium pár éve már fellépett az A38-on, most a Front Line Assemblyn a sor, hogy romba döntse a koncerttermet és a dobhártyákat, amiben nagy segítségére lesz a Fulber által vezetett Conjure One is.

A vancouveri színtér egyik fontos projektje, a Conjure One az azóta Los Angelesbe költözött Rhys Fulber gyermeke. Fulber 1997 környékén hagyta el a Front Line Assemblyt, és öt évbe telt, amíg művészi elképzelései lemezzé értek. A Conjure One nem tért le az FLA által fémjelzett indusztriális útról, ám annál sokkal szintetizátor-alapúbb, táncorientáltabb muzsikát játszik, jócskán megspékelve azt keleti, orientális elemekkel, mintha csak a Deliriumot hallanánk. Akár „poposnak” is nevezhetnénk, abban az értelemben, hogy az FLA-ra jellemző ambientes kompozíciók helyett jóval dalközpontúbb, Fulber számtalan vendégénekes(nő)vel működött együtt, többek között Sinéad O'Connorral vagy a nyolcvanas évek eurodiszkó-sztárjával, Sandrával is. A mostani turnén is egy varázslatos személyiség, az énekes-basszusgitáros Leah Randi kíséri.

- a38 -

[2011.08.31.]