"Az egész pezseg, forrong." - interjú Hrutka Róberttel és Kalmus Felíciánnal
 

Itt van az EP, itt van újra! Szép, mint mindig én nekem. Hétfő, kedd, szerda, csütörtök. „Hét nap után” pénteki landolás, szeptember 9-én a Gödörben. Tavaszi szél szüretel szerényen, elégedetten az őszbe. A zsálya mindenhez passzol, de itt aztán nem mondom meg milyen csibész fűszer játszik. Napszemüvegekkel le! Ez itt a reklám vagy a sláger helye? „Csak szólj és…”

- Ejtőernyőzni vagy zenélni szeretsz jobban?
Hrutka Róbert (gitáros, énekes, zeneszerző, hangszerelő – a szerk.): - Ejtőernyőzni már nem merek, zenélni szeretek.

- Van hasonlóság a kettő között hangulatilag?
Robi: - Persze. Szeretem azokat a pillanatokat, amikor az ember elszáll egy dallam hatására.
Kalmus Felícián (elektromos cselló – a szerk.): - Én még nem ejtőernyőztem, de szeretném kipróbálni.

- Egyetlen egy? („Egyetlen egy” című dal a „Szabadság – Vírus” albumon, 2009. – a szerk.)
Robi: - Igen.
Felícián: - Nem tudom.

- Hét nap után mi következik? Mit jósoltok? („Hét nap után” című EP, 2011. - a szerk.)
Robi: - Nem jósolunk semmit, csináljunk a dolgunkat. Nem állítunk fel semmit, amit el kellene érnünk. Egyszerűen tesszük, amit tennünk kell és reméljük, megtaláljuk a közönséget. Tudjuk, hogy a nehezebb utat választottuk, írhatnánk slágereket is, hogy könnyebben eljussunk a rádiókhoz. Hál’ istennek úgy érezzük, most valami beindult.
Felícián: - Nagyon remélem, hogy az az együtt zenélés, amit elkezdtünk pár éve, folytatódhat. Egyre több emberhez tudunk eljutni és egyre jobban megtaláljuk velük a közös hangot. Felállítottam célokat, szeretném viszont, ha az együttes örömzenélés megmaradhatna.

- Mik a céljaid?
Felícián: - A koncertjeink sűrítése, nagyobb közönségekhez való eljutás. A közeljövőben remélem eljutunk oda, hogy nagy TV csatornák rendszeresen játsszák a klipjeinket.
Robi: - Nincsenek ilyen médiumok.

- Robi, azt mondtad, hogy nem slágereket játszotok. Az én szubjektív benyomásom pont az, hogy nem pejoratív értelemben vett slágerek a dalok. Bár lehet ez amiatt van, hogy túl sokat forgok underground körökben.
Robi: - Rengeteg előadónak írok, tudom, mit szeretnek a rádiók, de hál’ istennek nem vagyunk rászorulva, hogy olyanokat játszunk, ami kielégíti az embereket. Azt gondolom, hogy van az emberben egy világ, amit megteremt és vagy rátalálnak, vagy nem – ennek az értéke ettől nem változik. A rádiók és a TV csatornák által játszott képek nem létező értékrendet sugallnak. A két kereskedelmi TV-ből is kiszorult a zene. Ez nem panaszkodás – így alakult. Az emberek jobban rá vannak szorulva az internetre, ott találják meg a saját közösségüket.
Felícián: - Amikor egy új dal kerül a repertoárba, igyekszünk abból a maximumot kihozni. Ha Robi egy kicsit is azt érzi, hogy ez már nem ő, akkor azt szokta mondani: „Szeretettel babusgattam, utána kidobtam.”
Robi: - Bereményi Gézával (Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező – a szerk.) sokat dolgoztam. Kétszer is megtörtént vele, hogy megírt egy számot, elolvastam a szöveget és mondtam, hogy ez csodálatos, Kosztolányihoz hasonló. Erre azt válaszolta, hogy igen, és széttépte a lapot. Megtanultam a nagy öregektől, hogy teremtsd meg azt a világot, amit te szeretnél!

- Melyik a kedvenc reklámod, amiben közreműködtél?
Robi: - A legkedvesebb reklám dal, Jamie Winchester-rel az „It’s your life.” – ennek nagyon sok lehetőséget köszönhetünk. Coca-Cola-nak a karácsonyi reklámját, vagy a Pannon reklámokat is szerettem. A Pannon-nak három arculata is volt, a D-Juice fiatalos, a másik trendi, a harmadik mainstream. A reklámokban kipróbálhattam mindent, dolgozhattam roma zenekarral, szimfonikusokkal, népdalénekesekkel.

- Milyen nap az album és milyen nap az EP?
Felícián: - A „Hét nap után” szerintem egy péntek este.

- És az album?
Robi: - Az meg hétfőtől vasárnapig.
Felícián: - Hétfőtől csütörtökig az album és péntek este meggyújtanám a „Hét nap után”-t. Ha megpróbálom kívülállóként hallgatni, akkor a szívemhez a „Hét nap után” áll közelebb, noha az albumon is vannak kedvenc számaim. Az EP számomra esszenciálisabb, az egész pezseg, forrong.
Robi: - Az elsőnél jobban szeretek egy-két dolgot. Két-két kedvenc számom van mindkét lemezen, de ez időközönként változik.
Felícián: - ...Persze, ha megkérdezik melyik a kedvenc lemezem, akkor mindig azt mondom, hogy a legutolsó.
Robi: - Amikor eltelik pár hónap, már másképp látom. Előveszem, és azt mondom: „Úúúú de jó volt az első!” Az ember mindig előre írja a dalokat, már most bennem van egy nagylemeznyi anyag. Ez az ember életének egy szelete. Ha hitelesen felvállalod, akkor mindig újat tudsz alkotni.

- 2009-ben a SZIN-en forgatták a „Magic Boys” című filmet Koltai Róbert rendezésében, aminek a zenéjére Jamelia brit énekesnővel énekeltél együtt. Milyenek a varázslatos srácok szerintetek?
Robi: - A filmben férfi táncosokat takar a kifejezés. Szeretem a humort zenében, de nem tőlünk.
Felícián: - Láttuk őket a felszerelésükben, a játszott figurák közelébe se akarok menni. Ez egy szórakoztató film.

- A filmtől eltekintve szerintetek mi a varázslatos egy férfiban?
Robi: - Szerénység, elégedettség, a nőkkel gyengédség. A legnagyobb varázs számomra a harmónia. A nő számára az az ideális férfi, aki odafigyel és segít megvalósítani az álmait.
Felícián: - Szerintem, ha egy férfi és nő között pezsgés van, akkor már varázslatról beszélhetünk. Ha ez hiányzik, akkor lehet az a férfi sármos, nyugodt, szerény, megértő, nem lesz „magic boy” a párja számára, esetleg csak egy másik kapcsolatban.

- A Müpá-ban júniusban felléptél a „Subscribe Áthangolva” koncerten. A „Hét nap után” lemezbemutató a Gödörben lesz. Milyen a Müpá-ban és milyen a Gödör-ben fellépni?
Felícián: - Már többször játszottam a Müpá-ban. A közönség és a környezet miatt más hangulat születik meg ott, mint a Gödörben. Nekem mindkettő varázslatos. A Müpa olyan, mint amikor elmész egy nagyon elegáns étterembe. A Gödör pedig olyan, mint amikor a barátaiddal mész el vacsorázni egy kevésbé puccosabb helyre.
Robi: - A Müpa piros betűs ünnep, a Gödör pedig a péntek este.

- Subscribe-tól van kedvenc dalod?
Felícián: - Azért nem emelek ki egyet sem, mert szerintem mindegyik zseniálisan lett „áthangolva”, ebben Cséry Zolinak (billentyűs - Subscribe, Special Providence – a szerk.) volt nagy szerepe. Utána a srácok szívüket-lelküket beletették. Kreatív volt a próba, rugalmasak voltak, élvezték, jó hangulat volt végig. A DVD most készül.

- Milyen fűszer a cselló egy zenekarban?
Felícián: - A zsálya az, amit lehet hús mellé is enni, teát főzni belőle, halba tenni, mégse hasonlítanám hozzá. Amikor elindultam abba az irányba, hogy ne csak klasszikus zenét játsszak rendszeresen, akkor hiányzott valami, amit lehet gyurmázgatni. Ez az egész egy játék, hogy ezt milyen fűszernek élik meg mások, azt döntsék el ők.

- Ha lenne egy „Most aztán megmondom” blog, akkor mit írnátok bele a magyar zeneiparról?
Robi: - Nem éreztem eddig ezt, hogy most aztán megmondom. Szerencsés vagyok, talán az egyik legkeresettebb zeneszerző Magyarországon. Látom a hibáit is a rendszernek, valaki többet, valaki kevesebbet tud profitálni. Én elégedett vagyok. Hallgassatok több magyar zenét!
Felícián: Van olyan fajta panasz, ami egy pillanatnyi állapotra keresi a megoldást és van az a végtelen, önmagába húzó panasz, ami nem vezet sehova. Az utóbbit egyre inkább igyekszem letolni magamról. Vagy csináljátok hobbiból, vagy ha nem hobbinak fogjátok fel, akkor ebben hinni és - mindenféle kitérő nélkül - csinálni kell!

- A szabadságvírus fertőző?
Robi: - Fertőző. Ha csak egy pár embernek segít átvészelni a nehéz napokat, akkor már megérte megírni.

- Milyen adrenalin oltás segíti elő a szabadságot?
Robi: - Merd magad felvállalni. A hajtás közben, néha eszembe jut, hogy maradjak az, akinek gyerekkoromban megálmodtam magam.

- Melyik dalokban fog Für Anikó közreműködni a lemezbemutatón?
Robi: - Valószínűleg két zúzosabb számban. Nagyon jóban vagyunk vele. Egyébként előtte a Madách téren játszik, majd átsétál a Gödörbe a koncertre.

- Ősszel leveszitek a napszemüvegeiteket, vagy a meztelenséghez már alapvetően hozzá tartozik a napszemüvegtelenség? („Meztelen lelkek” című dal az EP-ről – a szerk.)
Robi: - Csak kocsiban hordok napszemüveget, meztelenül nem.
Felícián: - Én nem viselek egyáltalán.

- Mit nem mondotok el szavakban, amit zenében igen?
Felícián: - Abból nagyjából több holdnyi területet lehetne megtölteni.
Robi: - Talán az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem lenne beszéd.

- Ez a zenekar egy színfolt a karrieretekben vagy révbe értetek?
Robi: - Ezt nehéz eldönteni. Az ember mindig azt csinálja, amit szeret.
Felícián: - Ez a jelen. Most ezt csináljuk, szeretjük és hiszünk benne.

- Szerintetek mitől olvad a jégszív?
Felícián: - Mindenkinek mástól.

- A tietek?
Robi: - Tolerancia, figyelmesség. A jégszív nálam hamar kialakul, ha emberileg megbántanak, belém tipornak, keletkezik egy űr. Aztán az már nehezebben olvasztható.
Felícián: - Nálam vaskapu, ha megszúrnak. Onnantól kezdve annak se ki, se be.

- Mit nem adnátok semmiért sem jelenleg?
Robi: - Van egy film a dobozomban, ami majd a végén lepereg, ha eljön az idő. Ezt nem cserélném el senkivel.
Felícián: - Én az életemet nem cserélném el..., az emlékeimet, a pillanataimat, a most-ot.

[2011.09.04.]