A selyemtorkú, álomba illő énektudással bíró Micheller Myrtill számos műfajban és nyelven bebizonyította már rátermettségét. Az elővigyázatosság azonban – legalábbis barátaimmal közös örömünkre – nem erőssége… Az énekesnő és új zenekara akaratlan lelepleződésének története exkluzívan a zene.hu-n!
Péntek este fél kilenc körül érkezem haza. Ám az estének még koránt sincs vége, mert perceken belül megérkeznek a vendégek. A nappaliban kötetlen beszélgetés veszi kezdetét, amibe gyorsan sikerül belefeledkeznem. Egyszer csak egy ismerős hangot vélek felfedezni az éterben. Gyorsan, a fáradtságnak betudva, elvetem a gondolatot, s újból visszatérek a „valóságba”. A hang azonban nem hagy nyugodni.
Megérzésemtől hajtva az erkély felé veszem az irányt, amelyre kilépve – miután kinyitom az ajtót, mert „szuperképességeim” az üvegen való áthatolásra nem terjednek ki – szíven üt a 30 méterrel arrébb, a közeli étterem teraszán folyó zenélés. Örömömben felkiáltok, hogy ez Myrtill, s a többieket az erkélyre invitálom. Aztán elbizonytalanodom. Mit keresne ő pont itt, az erkélyem alatt? Az emeletről a kinyitott napernyő miatt pont nem látom az énekesnő fejét, csak a gyanúsan ismerős testmozgás erősíti fel megint bennem a gyanút.
A következő, francia nyelvű dalcsokor, a jellegzetes vibrátó és termoló azonban egyértelműsítik a megérzésem: Micheller Myrtill-t hallom élőben énekelni. Mindannyian végigélvezzük a jó egyórás műsort, aminek a végén az egész „díszpáholy” – mert időközben azzá léptünk elő – felállva tapsol. Az énekesnő mindebből persze semmit nem vehet észre, mert őt a lenti közönség éljenzi.
A kíváncsiságtól és oknyomozó virtusomtól hajtva, erőt veszek magamon, majd papírt, tollat és a kamerát magamhoz ragadva, másodmagammal elindulok lefelé a lépcsőn. Néhány perccel később a bizonyíték cáfolhatatlanul elénk tárul: Myrtillék éppen szedelődzködnek.
Véletlenek nincsenek, ezért az énekesnővel elkezdünk beszélgetni…
- Barátaimmal a szemben lévő, fenti erkélyről hallgattuk végig a műsort. Mibe cseppentünk bele?
- Zenekarommal a XX. század eleji Franciaország hangulatát idéző zenei stílusban állítottunk össze egy műsort, amelyből idén ősszel várhatóan egy kiadvány is megjelenik. A gypsy swing elnevezésű stílust a francia Jean „Django” Reinhardt tette népszerűvé az 1930-as években.
Myrtill menedzsere, Ale Attila elmondása szerint nem szokatlan a nagyvilágban, hogy a zenészek, zenekarok – példának a Metallicat említi – valamilyen újdonság, a nagyközönségnek való bemutatása előtt álnéven, ún. bejátszó bulit tartanak egy közönséges bárban. Óhatatlanul megelevenedik előttem a mindig elegáns és nőies Myrtill szegecselt bőrszerkóban, kócos hajjal, egy füstös kocsmában. A kép a pillanat törtrésze alatt kitisztul, így újból az inkább a francia divatot követő énekesnőt pillantom meg, akinek álnévre jelenleg nincsen szüksége. :-)
- Néhány ismert dal refrénjét az erkélyről veled dúdoltunk, de volt jó néhány számunkra ismeretlen, ám fülbemászó és táncra szólító melódia…
- Bár nyilvánvalóan Django előtt is tisztelgünk az új műsorunkkal, ám nem az ő szerzeményeit játsszuk. Többek között Dany Brillant dalaiból – J’aime la musique, Viens danser, Quand le jazz stb. – válogattunk, illetve olyan standardeket is játszunk, mint a Shall We Dance George Gershwintől, vagy a Puttin’ On The Ritz Cole Portertől.
- Új felállásúnak tűnik a zenekar, ám itt egy ismerős arc, egy régi barát, a gitárvirtuóz Pintér Tibor. Kik a társaid ebben a formációban?
- Valóban, Pintér Tiborral egy nagyon szoros kollegiális és baráti vonal köt össze, így ezúttal is együtt zenélünk. A többiek szintén egytől egyig kiváló zenészek: gitáron Pintér László, Tibi bátyja; bőgőn Sárkány Sándor, aki szintén régi zenésztárs; a dobokon pedig Gálfi Attila, vele is másfél éve zenélünk már együtt.
- Ha viszont bejátszó buli, akkor feltételezhetően valamikor, valahol debütálni is fogtok…
- A Budavári Borfesztivál az idén ünnepli 20. évfordulóját, ezért különlegesen megtisztelő, hogy szeptember 11-én, este 19.00 órától tarthatjuk a bemutatkozó koncertünket a Budai Várban. Reményeink szerint a bor és az európai szving ritmusának köszönhetően nemcsak torok nem marad szárazon, hanem láb sem marad mozdulatlan.