"A kalóriaszegény, az manapság alternatív." - interjú Kozma Orsival és Szakos Krisztiánnal
– Kozma Orsiról milyen előadó jut az eszedbe? Mitől különleges számodra?
– [SzK] Amikor Kozma Orsi eszembe jut, megrezzenek, hogy jaj, mit felejtettem el átküldeni… [mindketten felnevetnek]
Orsiban nagyon vonzó számomra, hogy képzett, ugyanakkor stílusos énekesnő. Én ösztönös, tanulatlan zenész vagyok, viszont úgy gondolom, ebben az esetben jól passzolnak a zenei tulajdonságaink. Nagyon bírom benne az alázatot, hogy nem akarja minden áron megmutatni, amit tud. Nem szabad elfelejteni, Orsi folyamatosan professzionális zenekarokban énekelt, ahol játszva kápráztathatta el a közönségét; az én zenémbe viszont nem erőlteti bele ezeket az „olcsó” énekesi manírokat. Egyszerűen, őszintén énekli a dalokat, egyre puritánabb módon, egyre nagyobb átéléssel.
– Hogyan tovább? – KO] Külföldi példákból kiindulva, az a tervünk, hogy a munkafolyamat során, etaponként adunk ki EP-ket [az angol Extended play rövidítése, azaz általában 4 dalt, max. 25 percnyi zenei anyagot tartalmazó lemez – a szerk.], mivel ez egyben nagyobb szabadságot is ad. Nekünk azonban tényleg az lenne a legfontosabb, hogy minél több médium felvállalja, hogy ezáltal minél több emberhez eljusson.
– [SzK] Azt gondolom, hogy itt, az ősz beköszöntével a mi dalaink alternatívát jelenthetnek a kereskedelmi tv-k tehetségkutatói által kínált énekesekkel szemben. Viszont egy dolgot nagyon próbálunk kerülni: hogy ne legyünk alternatívak; de be kell látnom, hogy minden zene, ami nem kalóriaszegény, az manapság alternatív.
Visszatérve az EP-re. Négy dal, az húsz perc. Húsz percnél több ideje a mai világban senkinek sincs. Hol hallgat az ember zenét? A munkahelyén, a telefonján, az autóban. Húsz perc egy periódus. Nem tudunk már leülni egy nagylemeznyi időre. Magamon veszem észre, hogy előbb-utóbb elkezdek valami mást csinálni. Mára megváltoztak a zenehallgatási szokások, ahogy minden más is. Gyorsul a tempó. Mi ebben szeretnénk naprakészek lenni, hogy nem akarjuk a művészetünkkel lesokkolni a hallgatóságot, hanem inkább apránként adagoljuk. Erre jöttem rá.
– [KO] Fantasztikus. Akkor ez a mai beszélgetés ezért is volt hasznos.
– [SzK] Okos vagyok. Megvilágosodtam.
– Azért azt ugye jól érzem, hogy ez több mint egy jó munkakapcsolat? – [SzK] Pont nem munkakapcsolat. Az nem megy.
– KO] Hát, az nem. Egyébként bármelyik formációt nézzük, amelyben benne voltam/vagyok, nem működik, nekem legalábbis sosem. Nem is érdemes úgy dolgozni, hogy kiosztják a feladatot, aztán gyártsál le valamit. Egy idő után mindig átbillenek érzelmileg, vagy nem veszek tovább részt benne. Nyilván szorult belém egy adag profizmus is, azaz vannak olyan szituációk, amikor csak megcsinálok valamit, nem folyok bele annyira; de tény és való, szeretek úgy dolgozni – pláne, ha a saját produkciómról van szó –, hogy olyan emberekkel veszem körül magamat, akik nemcsak jó katona módjára eljátsszák, amit kell. Klassz dolog, ha van köztünk egy szoros barátság, egy azonos hullámhossz. Csak így lehet hosszú távon együtt és jó dolgokat alkotni. Úgyhogy, igen, 2005 óta „ütöm” Krisztiánt. [felkacag]
Hallgasd meg Korma Orsi két vadonatúj dalát, illetve az azokhoz készült bónusz verziót:
Hírek
