˝Mindegy, milyen gazdag és híres vagy, ha nincs kivel megélned.˝ – exkluzív interjú Hamvai P.G.-vel
– Max Tailor hogyan került a képbe? – Tavaly nyáron jelent meg Létray Ákossal a Fény és örvény című dal. Erre szerveztünk a Hungarian House Mafia-val egy remix-pályázatot, amelyet egy rettentően fiatal, 19 éves producer, Max Tailor nyert meg, aki már korábban is próbálta felvenni velem a kapcsolatot, de valamiért nem jött össze. Aztán az egyik bulimon odajött hozzám, hogy – ha már megnyerte a versenyt – szeretne ebben a szcénában érvényesülni. Elbeszélgettünk, és rendkívül szimpatikus volt. A nélkül, hogy fényezném: jó kiállású, komoly zenei előélettel rendelkező (hegedűn játszik, évek óta zenéket ír) fiatalember, akinek a munkái megtetszettek, ezért elkezdtünk együtt dolgozni.
A csapatunk harmadik tagja pedig Roberto Winny, akivel tíz éve zenélek együtt, s az azóta készült összes dalomnak producere volt. Így mi, hárman tudtuk azt megvalósítani, hogy olyan szintű produkciókat tegyünk le az asztalra, amelyek rövid idő alatt jelentős YouTube-nézettséget generálnak, illetve amelyek iránt a nemzetközi piacon is van érdeklődés.
– Ami nyilván azoknak az énekeseknek, akikkel együtt működtök szintén előnyös lehet. – Valóban egyre nagyobb teret kapnak ezek az előadók – akik alapvetően messze állnak a dance és diszkók világától –, mivel amellett, hogy folyamatosan játsszuk, saját remixeinkkel népszerűsítjük dalaikat a saját bulijainkon, a rádióban, be tudjuk őket vinni különböző fesztiválokra, olyan klubokba, ahová eddig nem jutottak be. Ez mindenféleképpen egy kölcsönösen előnyös „házasság”, mert egymás csatornáin keresztül eljutunk a másik rajongótáborához. Ám mindez leginkább a zenének tesz jót.
– Szakmai képesítést adó lemezlovas-iskolát, azaz dj-sulit tervezel még? – Igen-igen, anno csináltunk egy dj-sulit. Ez volt Magyarországon az első olyan lemezlovas-iskola, ami mellé állt a Magyar Lemezlovas Szervezet és az Országos Szórakoztatóipari Központ is, így a nálunk végzett tanulók kaptak erről egy szakmai elismerő okiratot, egy kvázi „szakmunkás bizonyítványt”, mert akkoriban még kellett. A 15 végzősből 5 olyan lemezlovas van, aki azóta is nem kispályás módon, az ország legjobb partijain, legjobb diszkóiban játszanak, azaz ismert lemezlovasokká váltak. Sajnos megváltozott a törvény, a szervek hozzáállása, ezért nem folytattuk. Azóta kizárólag magántanulókkal foglalkozunk – személy szerint én is –, ami sokkal személyre szabottabb történet. Példának okáért Max Tailor el szokott jönni a fellépéseimre élőben hegedülni, s annyira közben annyira megtetszett neki a diszkózás, hogy elkezdtem tanítani. Ennek köszönhetően beékelődött a csapatba, ő a mentorált, s egyfajta apa-fiú kapcsolat alakult ki köztünk. Ez egyrészt rettentően jó nyitás a fiatalok felé, másrészt meg a zsenge életkora ellenére meglévő tudása, érettsége 200%-ossá teszi a produkciókat.
Amíg viszont Magyarországon a viszonyok nem tisztázottak újra, addig nem érdemes az oktatással olyan szinten foglalkozni, mint annak idején. Szerintem a jövőben megragadok a magántanulóknál.
– Valaha te is voltál Max helyzetében. Bárány Attila nevezhető a mesterednek? – Akitől tanultam diszkózni, s akivel először a pult mögött álltam, az Czettler László, azaz DJ Simon. A nővérem pasija volt, így elmentem velük minden hétvégén a fellépésekre, s amikor csak tehettem, beálltam a diszkós pultba, s lelkes amatőrként cserélgettem a lemezeket. Simon mondta el és mutatta meg az alapokat, eleinte az ő felszerelésén gyakoroltam. Aztán csináltunk egy szilveszteri bulit – ahova Sterbinszky-től kértünk lemezeket, Jovantól mikrofont, Bárány Attilától lemezjátszókat, Simontól hangfalat –, aminek nagyon jó híre lett, s ami után megkérdezte tőlem Bárány Attila, nem akarok-e diszkós lenni. Mivel Simon volt a mesterem, és vele jártam bulikba, elmeséltem neki, amire azt mondta, hogy hamarosan ki fog költözni Amerikába, Attila amúgy is felkapottabb lemezlovas, mint ő, így biztosan jó helyen leszek mellette, ha ezzel komolyan akarok foglalkozni. Szóval marha korrektül állt a dologhoz, úgyhogy azt válaszoltam Attilának, hogy de, akarok diszkós lenni. Onnantól fogva számtalan lehetőséget adott, hogy játszhassak azokon a bulikon, ahol ő játszott, illetve, hogy bizonyítsak mint rezidens. Az unokatestvérétől elkértem két lemezjátszót, s abszolút autodidakta módon megtanultam diszkózni. Innentől kezdve a szakma fortélyait Attila mellett sajátítottam el.
Kállay Saunders András: Fly
– Hogyan alakult azóta a kapcsolatod Bárány Attilával? – Hát, teljesen megváltozott. Van köztünk egy egészséges rivalizálás, amit én semennyire nem táplálok, úgy szoktam finoman megfogalmazni, hogy Attilának van velem baja, nekem pedig semmi vele. Voltak a múltban, azóta is tisztázatlan nézeteltéréseink, amelyek abból adódtak, hogy mellette kaptam a kezdeti lehetőségeket, amikkel éltem, majd akadt lehetőségem, és tovább tudtam lépni; a tanítvány kvázi túlnőtt a tanárán, s Attila ezeket látja másképp, mint én. Ugyanakkor, ezeket a lépéseimet minden esetben próbáltam úgy irányítani, hogy szegről-végre az ő érdekei se sérüljenek, sőt, azokat nagyon is védtem – csak persze ezt ő nem így gondolja. Annak idején egy ugyanolyan apa-fiú viszonyunk volt, mint ami most nekem van Max Tailorral; persze, ez már régen a múlté. De hát, ugye ízlések és pofonok, ahogyan az emberek is nagyon mások. Például megnézve az egyik tanítványomat a dj iskolából, akit én tanítottam meg diszkózni, s akit – miután vége lett a sulinak, rá egy fél évre – be tudtam tenni egy olyan szórakozóhelyre rezidensnek, ahol fellépő vendégként dolgoztam, ő ennek köszönhetően, azóta is Budapest legmenőbb klubjaiban, több ezer ember előtt játszik. Az nekem egy akkora élmény, szenzációs érzés volt; örültem neki. Ugyanígy maximálisan jó érzéssel tölt el, hogy egy másik úriember a sulinkból két éve visz egy nagyon komoly, vidéki klubot, ahova én tettem be. De hát ezt mindenki másképp éli meg. Egy tuti: én örülök a mellettem felnőtt tanítványaim sikereinek!!!
Lapozz, az interjú a következő oldalon folytatódik!
Hírek
