Igazi sikkes rock and roll party – Cherry Bomb interjú
Négy nagyon vagány rocker csaj, ízig-vérig nők, hangszeres tudás, kedvelt dalok, őszinteség. Talán így lehetne röviden jellemezni a Cherry Bomb zenekart, akikkel egy közelgő Shadow Rock Café beli koncert kapcsán beszélgettünk.
– Honnan ismeritek egymást a csajokkal? – Adri: Hédát a Gitármánia Táborból ismerem, ahová körülbelül 14 éves korom óta járok. A többiekkel a zenekar kapcsán találkoztam először.
– Héda: Évivel sok-sok éve együtt járunk bulizni, már jóideje beszéltünk arról, hogy újra aktívan szeretnék zenélni, és ha belevágok, akkor összehozunk valami bandát. Flórát pedig az egyik kedves ismerősünk, egy másik dobos lány ajánlotta, és milyen jól tette!
– Mindenki tanult zenész, vagy van akit a hangszer szeretete vitt a zenei pályára? – Adri: Én magamtól kezdtem el énekelni, aztán jártam több évig énektanárhoz, meg délutáni zeneiskolába, de jelenleg sajnos nincs tanárom. Tervezem a jövőben, hogy továbbtanulok jazz-rock irányban.
– Évi: Részemről vegyes a helyzet. Nyolc éven keresztül jártam zeneiskolába, tanultam klarinétozni, szolfézst, jó pár versenyen részt vettem ebben az időszakban, és számos koncertünk volt a balatonföldvári fúvószenekarral is, külföldön és itthon egyaránt. Gitározni azonban jóval később, autodidakta módon kezdtem, igaz egy idő után vettem egy-egy magánórát is, de többnyire azért a saját fejem után mentem...
– Héda: Ének-zene tagozatra jártam nyolc évig, 5 évig zongoráztam, ami elég erősen megadta az alapot. 98-ban kedztem basszugitározni, bár egy ideig jártam magánórákra, nem vagyok túl képzett ezen a téren.
– A nevetek honnan ered? – Évi: Egyik alkalommal, amikor Londonban jártam, Héda megkért, hogy nézzek meg neki egy bizonyos Cherry Bomb című könyvet, ami akkoriban jelent meg. Épp ekkor próbáltunk nevet találni magunknak, én pedig egyből rávágtam, hogy ez milyen jól hangzik...A Runaways-es kötődésről bevallom, fogalmam sem volt, szimplán megtetszett a Cherry Bomb hangzása, így bevettük az ötletek közé...
– Héda: Nekem a Runaways sláger kapcsán jött az ötlet. Mi lehetne jobb név egy cover zenekar számára, mint egy legendás banda slágere, ráadásul mindkét csapat esetében csak csajokról van szó.
– Miért pont a rockzene? – Adri: Nálam ez 12-13 éves korom környékéről ered. Nehéz időszak volt ez nekem, nem igazán voltak barátaim, magamra maradtam, és a rock zene tartotta bennem a lelket. Akkoriban kezdtem otthon énekelgetni, hogy kiadjam a magányomat, örömömet és dühömet, és erre a legmegfelelőbb gyógyír a rock zene volt. Több stílusban kipróbáltam már magam, de az abszolút nyertes, ami nekem tökéletes, az a rock!
– Héda: Engem is 12 éves koromban kapott el, és azóta nem is tudok szabadulni tőle. (nevet)
– Kik az ihletőitek, vannak példaképek, nagy kedvencek? – Adri: Nehéz kérdés. Nem szoktam kiemelni egy-egy előadót, mint példaképet. Rengeteg énekest imádok, akiktől tanulni lehet, és el lehet lesni ezt-azt. Több előadó magával tud ragadni, nem feltétlenül rock stíluson belül, és ez változó, hogy kit miért tisztelek és szeretek.
– Évi: Nagy kedvencek vannak, legyen az Slash, Rich Ward vagy épp Jimmy Page, ha mondjuk a hangszeremnél akarok maradni, de persze énekesből, zenekarból, vagy akár dobosból is van rengeteg, akiket szeretek és tisztelek...Példaképemnek azonban nem neveznék senkit.
– Héda: Nem vagyok egyáltalán rajongótípus, de azért van egy-két olyan női zenész, aki nagyon is inspirál. Ilyen Tori Amos vagy Melissa Auf Der Maur.
Hírek
