Meghallgattuk a Wastaps Bolond világ című albumát

Mit nem adtak volna a fiúk, ha huszonévesen kezükben tarthatják a világot jelentő bakelit korongot, rajta a zenekar nevével: Wastaps. A Bolond világ akkoriban fölzárkózhatott volna a Neoton Bolond város című alkotása mellé – persze, ha épp Erdős „doktor” is úgy akarja… A debütáló albumra legalább negyven esztendőt kellett várni; ha nem is vinil, de digitális hanghordozón végre megszólalnak a Wastaps dalok.

Bolond világ ez tényleg. Még akkor is, ha épp a szebbik részét mutatja felénk, és nem veszünk tudomást az árnyékosabb oldaláról. Bolond világ volt már akkor, négy évtizede is, (legfeljebb nem lehetett kimondani), mikor a jelenlegi tagságból Horváth (később Szép) Károly állt a fúvósokkal tűzdelt, igényes progresszív-jazz-rockos, soulos elemeket muzsikájukba építő csapat mikrofonjánál. De soraikat erősítette Keres Tibor billentyűs-gitáros (akkoriban „csak” gitáros) és Muszta István ritmusfelelős is. Nagy István a Mini után szállta meg a Kex performance művész Baksa Soós János keresztelte Wastaps basszusgitáros pozícióját, míg Brindzik József rövid ideig a késői nyolcvanas években próbálta építeni a társulat imázsát. Esetleg el lehet játszani a gondolattal, vajon mekkora eladási példányszámot produkálhattak volna az akkor fénykorát élő – ma is igényesnek és értékállónak számító - zenei stílusban komponált dalokból…

Bolond világ ez mindenképp. Jobb, ha a Szenvedéllyel, a Füstös rock and rollal, A funkkal és a soullal törődünk, mint tette azt Ray Charles, Aretha Franklin, vagy James Brown. A Wastaps is ezt teszi: Bornai Tibor (KFT) segítségével a női test és lélek pénzben kifejezhető – vagy ki nem fejezhető - értékén elmélkedik, vagy éppen a funk-és soul muzsika nagyjai előtt tiszteleg. De két-három szerzemény erejéig a fúziós zene ikonjait, a Chicagot is megidézik Brindzik József harmóniafelelős és hangszerelő jóvoltából. Ehhez azonban szükség volt Fekete István (vendég)trombitásra, hogy Szép Károllyal, vagy ahogy második hazájában, Németországban nevezik, Charly Horváth Nice-szal szép egyetértésben alakíthassák a fúvós szekciót. Aki azonban a fuvola és szaxofon megszólaltatása mellett elsősorban énekes. Nem is akármilyen. „Fekete tónusú”, érzelemdús orgánumán nem fogott az idő, tolmácsolásában hitelesen, empatikusan kelnek életre a szerzők által megálmodott dallamok. Samu, azaz Fekete Tibor a Korál bőgőse is visszatért a nyolcvanas évek elejéről egy szám erejéig némi nosztalgiázásra; kézjegyét mindörökre otthagyta a Szuperhős basszusmenetiben.

A Bolond világ sokat sejtető címe ellenére sem kíván mélyenszántó társadalmi problémák fejtegetésébe bocsátkozni. „Mindössze” negyvenkét percnyi felhőtlen kikapcsolódást akar korhatár nélkül a funky, a soul és a progresszív muzsika gazdag eszköztárával. És ez nem kevés.

- Hegedűs István -

[2011.10.22.]