Adventi blues - visszatekintés egy Hobo koncertre

Aranyvasárnap előtti utolsó péntek volt, a helyszín Győr. Még egy nagy roham a vásárlást kiszolgáló boltok, üzletek ellen. Ebben a vidéki városban is pörög a verkli, zajlik a társadalmi cirkuszi pomádé, lassan vége a Téli Fesztiválnak is. Elgondolkoztam. Vajon marad itt mindenkinek elég ideje az elmélyülésre, a kultúrára!? Eladó az egész világ! Aztán azért vigasztalódtam! A vásári hajcihőben sokakat láttam betérni a színházba, koncertterembe, templomokba, múzeumokba és tudtam: ma este egy friss Kossuth-díjas művész is a városba látogat!

Este nyolc óra, Petőfi Sándor Művelődési Ház. Mikor érkezünk, már majdnem mindenki odabent. Gyors köszönés, pár jó szó a szervezővel, aki örömmel árulja el: „Itt van Póka Egon is!" Abban maradunk később még beszélünk. Lerakom a kabátunkat, a ruhatáros még épp talál egy üres kampót. Belépünk. Teltház. Ezt a hangulatot nem lehet visszaadni! Fiatalok 18-60-ig! Igazi klubkoncert, régi vágású kultúrházas buli van kilátásban!

Hatalmas, és őszinte üdvrivalgás közepette negyed kilenckor lép színpadra Hobo és bandája! Már a köszöntés után sem fér hozzá kétség, teljes az odaadás. – A gazember! – A nagyjából 350-400 fős közönség azonnal megmozdul, elkezdődik a buli! Érződik, fontos ez az előadás, ez a találkozás is! A próféta csíkos pólójában, újra hirdeti a csavargók tízparancsolatát. Aztán a nevettető is elénk áll, ahogy a sorok közt észrevesz egy suhancot: „Hát, téged ilyen helyekre hoz az apád?!”

Belemélyedve picit Földes László pályafutásába, hmm! beleborzong az ember, neki 1969-ben alakult az első bandája! Aztán a fordítások, filmszerepek, az írások, versek, novellák, előadói estek (egy ilyen szokásos Deák téri, Gödör-beli fellépés élményét őriztem személyes élményként eddig az estéig), egy forradalmár, megannyi megnyilvánulása, ízig-vérig rock’n roll, hithű, kérlelhetetlenül őszinte blues!

És – ahogy végignézek a PSVMK-ban –, ide mindenki ezért jött! Nem csalódhatunk! Kezek a magasban! A régi nagy klasszikusokat együtt éneklik a nagy öregekkel a fiatalok és idősebbek: Nem hallod, üvöltök! ; Ki vagyok én? ; Moszkva tér blues; elhangzik a József Attilától, A hetedik című vers, melyet végig, mintegy kórussal, a közönséggel énekel, szaval, üvölt bele a győri éjszakába, alkotóvá avanzsálva ezzel a nagyérdeműt, amelynek végén meghajolva végre színt vall a kedves bohóc: „Ezért érdemes csinálni!” Majd még egy órán keresztül nincs megállás! Póka szépen tartja össze a csapatot, a hangzás csak a „művház” aulájának picinysége és mélysége csorbítja, az ütemek jól elválnak, a mély szépen húz, tiszták a közepek, az ének még az oldalsó galériákon is jól érthető.

Sajnos a belvárosban nincs önmagában, igazán jó minőségű fogadó és kiszolgáló hely, amely hasonló produkciók lebonyolítására ténylegesen méltó lenne. A kiszolgálás amúgy rendben van, gyors, az italok hidegek, a nemdohányzók és dohányzók érdekei egyaránt védve, utóbbiak belátnak a küzdőtérre, hallják a zenét.

A vastaps megérdemelt, még két vagy három ráadást kap. A katarzis teljes. Szép karácsonyi ajándék ez mindenkinek, s ahogy látom szép számmal – gondolom karácsonyi meglepetésként is –, a cd-k dedikálására és néhány baráti szóra, kézfogásra várják vissza a csapatot. És azt hiszem, többek nevében mondhatom, nem csak ezen az estén!

Hazafelé komoly zápor áztatja a földet, miközben arra gondolok olyan volt ez az este, mint amikor a férfiak egy füstös kocsmában, mindent kinn feledve, őszintén beszélgetnek, italoznak, énekelnek. Azt bánom most csak egy picit, hogy bezárt a Hrabal mozi! – Hol fogja majd ez a sok ember megnézni a Kopaszkutya kettőt?! A pláza mozi biztosan cenzúrázza az ilyen filmeket, de ez talán így is van rendjén! Addig is a zene megmarad, és ha jól tudom ide Győrbe, jövőre is ellátogat hozzánk az örök vándor:  Hobo – és bandája.

- Molnár Tamás -

[2011.12.24.]