Akik érzik a harmóniát - A Fábián Juli & Sárik Péter Duó lemezbemutatóján jártunk

November közepén – a tőle megszokott módon – dzsesszmérföldkövet tett le a Fábián Juli & Sárik Péter Duó. Mindig bámulatba ejtő két telivér zenész harmonikus „násztáncát” figyelemmel kísérni. Ezúttal a közös muzsikálás kézzelfogható gyümölcse, a FeelHarmony névre keresztelt korong került bemutatásra.

A hazai dzsesszélet két kiválósága, Fábián Juli és Sárik Péter 2008-ban játszott először „pas de deux”-t, s azóta az egymásra hangoltság, az együttlélegzés, a tökéletes színpadi összhang kortárs mintapéldái. Valószínűleg a véletlen messze elkerülte közös „gyermekük”, a FeelHarmony című korong névválasztását.

A november 15-én, a Budapest Jazz Clubban megtartott lemezbemutató koncertjükre annyian kíváncsiak, olyan kígyózó sor áll az utcán, hogy a kezdést fél órával kénytelenek eltolni, és még így is sokan helyhiány miatt, sajnálatos módon kint rekednek. A teltház mint kifejezés innentől fogva alsóbb kategóriába csúszik, hogy teret engedjen a magyar dzsessz történetében egyedülálló FJSPD-jelenségnek.

Csatlakozz, ha szereted a zenét.

Az I Don’t Mean A Thing (If I Ain’t Got That Swing) remek indítás. Emlékszem, Kurt Elling legutóbbi budapesti koncertjén Fábián Juli a nézőtéren lelkesen figyelte a mestert; most nem kevesebb ember előtt énekel, akik legalább akkora örömmel és szeretettel hallgatják. Közben a zongora kitárja szárnyait, hogy Sárik Péterrel vad ölelkezésben egyesüljön. Nyertes/nyertes-elven működő ping-pong meccs zajlik a színpadon. Mint mindig, az énekesnő konferál, s elmeséli, milyen „iszonyatos kaland volt ennek a cd-nek a felvétele. Minden megtörténik, és mindennek az ellenkezője is.” Ő már ismeri a titkot. A lemezt hivatalosan felemeli, bemutatja, s máris dübörgünk tovább a Take Five-val, ami egy lábmozgás nélküli, izgalmas tánc. Ezt követi a „nőiesített” Boy From Ipanema, amelyben lágy pianóival simogatja a lelkeinket, hangja lágy szellőként frissíti fel a téli üzemmódba beállt szervezeteinket.

Mintha egy luxus óceánjáró hajó fedélzetén csábítana el bennünket a páros. Ketten megvalósítják a szükséges tömegvonzást, hiszen betöltik, finom vibrálásra késztetik a teret.

Hallgasd meg a Fábián Juli & Sárik Péter Duó It Don’t Mean A Thing című dalt:

A Doodlin’ alatt előjön a dög Fábiánból, aki egy erotikával, nőiességgel átitatott személyiség. Azt csinál a hangjával, amit csak akar. Bámulatos ajándék ez, amelyet alázattal, szenvedéllyel ad át hangjegyekszövedékből álló energiacsomagokban. Karcos, füstös hangja kristálytiszta pohárban pihenő, zamatos, díjnyertes bor ízét kelti. Sárik mindeközben humorral díszített improvizáció-hadsereget ereszt a közönségre, kezei alatt pedig a zongora megelevenedik, táncra perdül.

Babyface csodálatos szerzeménye, a Change The World a Napnál világosabban mutatja: a duó ereiben muzsikaillatú vér folyik. A produkció egészében mellőz mindenfajta mázat, természetes szépségében pompázik, a harmónia egyik aspektusa. Érezni a harmóniát. A mélyben pedig eksztatikus erővel robban újra és újra.

Az Ain’t No Sunshine-ban az énekesnő scattelése, mint egy tűzgolyó, egyre erőteljesebben gurul le a hegyről, majd megnyugvásra talál, mielőtt szupernova-robbanással a dal kiadja utolsó leheletét.

Az I Can’t Give You Anything But Love picit lelazít bennünket, hogy teljesen átadhatjuk magunkat a Dindi varázslatának. Szó szerinti játék ez egymással, a közönséggel, a muzsikával, az élettel. Ebben a játékban azonban mindenki nyer, mindenki töltődik. A Bye Bye Blackbird és a Black Coffee jelentenék a műsor végét, hacsak nem jelezné a közönség álló vastapssal, hogy ráadás nélkül bizony egy lépést sem mennek a művészek sehova. Sárik sír a nevetéstől, amikor Fábián az Autumn Leaves-et rímek nélküli, improvizált, magyar szöveggel (a kávéról, a zongoristáról, a hulló falevélről, a nyárról, a közönségről) énekli. A Lush Life-fal a műsor véget ér, a duó tagjai pedig dedikálni mennek, ahol megállás nélkül villognak a vakuk.

- Aigner Ivan -

[2012.01.18.]