Ugyan a (pop)zenei tapasztalataink alapján talán jobb is, ha manapság az előadók inkább jönnek és mennek, mintsem úgy öregedjenek meg a szemünk láttára, hogy mindeközben teljesen ellentmondanak korábban felépített életművüknek és image-üknek, ám mindig voltak olyan kivételek, akik esetében kizárhattuk a csalódást. És épp ilyen az örökifjú Stereo MCs is, akik nélkül talán nem is feltétlenül bontakozott volna ki két olyan fontos kifejezés, amelyek örökre összefonódtak Rob Birch bandájával. Ez pedig nem más, mint a brit klubélet, valamint úgy általában az elektronikus tánczene.
Elvégre gondoljunk csak bele abba, hogy a kilencvenes évek hajnalán megjelent Supernatural és Connected nagylemezek iskolateremtő mivoltát mennyiben tudta igazolni az elmúlt húsz év, és azt sem árt figyelembe venni, hogy mindeközben a Stereo MCs csak és kizárólag akkor adott életjelet, amikor annak eljött az ideje.
Nem volt erőltetett dalszerzés, nem volt hakni: csak és kizárólag minőségi szórakoztatás, épp úgy, ahogy egy letűnt kor popkultúrája ezt normatívan megkövetelte. Márpedig a Stereo MCs hangzása mégsem volt olyan régi vágású, mint értékrendje: funkos lazaságú, hip-hoppal, elektronikával és rockzenével kacérkodó karakterének állandóságát az ütemek magabiztossága adta, és bármilyen irányba is változhatott az összkép, a tengerentúlt is meghódító brit banda képtelen volt hibázni. Idei nagylemezével, az Emperor’s Nightingale-lel pedig azt bizonyította a formáció, hogy a kellő tűz megléte mellett innováció miatt sem kell a szomszédba menni, hiszen a Stereo MCs hangzása ismét annyit frissült – köszönhetően az alkalmi dubstep és breakbeat-elemeknek –, amennyiben megőrizte örökké friss és páratlanul üdítő orgánumát.
Ezért is örömteli, hogy a banda két évvel a legutóbbi DJ-szettje, kilenc évvel a legutóbbi fesztiválkoncertje, és tíz évvel a legutóbbi klubkoncertje után ismét olyan felségterületen táncoltathatja meg rajongóit, ahol dalai a leginkább működnek. Márpedig az A38 táncparkettjén a majd felcsendülő Step It Up, az Elevate My Mind, vagy épp a Deep Down And Dirty kellően fülledt hangulatot teremt majd ahhoz, hogy kétség se férhessen a Stereo MCs időtlen uralmához, és ha ennek szellemében kíváncsi vagy az év utolsó nagy bulijára, mindenképp a hajó fedélzetén lesz a helyed.
Főleg, hogy az estét nem más melegíti be, mint a Sizzlin’ című dal révén országos ismertséget szerző Fábián Juli és zenekara, a Zoohacker, akik a hazai elektronikus színtér egyik legnagyobb reménységévé léptek elő az utóbbi hónapok során.
Hírek
