A Cornelio Tutu Band győzelmével ért véget a Jazzy Rádió dalversenye

Díjeső a palotában, gitárhősök és a közönség szűnni nem akaró tapsvihara! Gála, immáron ötödször! 

Vannak pillanatok, illetve talán valami ihlet megszállta másodpercek, vagy percek, amikor összeáll valami olyan, ami addig nem is létezett. Ami csak akkor és ott megismételhetetlen, és aki nem látja vagy hallja, annak sohasem jut belőle.
És vannak események, ahol ez előre jó eséllyel borítékolható.

Természetes telt ház, izguló zenészek, jobbnál-jobb versenydalok, és muzsika a javából minden mennyiségben.

Nyomj egy lájkot, ha szereted a jazzt.

A tizenkettő döntős dal előtt az izgalmak felvezetéseként a publikum megismerhette a Lombos Márton által ismert és megismert popiparra jellemző apróságokat, egy óvodai jel történetét, annak minden következményével, és természetesen a tavalyi nyertes dalt is.

Hogy utána benépesüljön a színpad, mindenkivel, aki ma a jazz szakmában számít, és akiknek fontos, hogy olyan művel érkezzenek, amely a közönségnek épen úgy szívügyévé válhat, mint a 90.9 hullámhossznak!

Különdíjasok:
Legjobb szólista:
Horváth Plutó József (Rafael márió - Simpla)
Legjobb szöveg:
Márkus Judit - Vízöntő
Legjobb hangszerelés:
Cornelio Tutu Band - Görbe tükür
Artijus különdíja:
Klemensits Mónika - Szappanbuborék
Magyar Jazz Szövetség különdíja:
Csemer Boglárka Quartett - Japán kert

Helyezettek:
1. Cornelio Tutu Band - görbe tükür
2. Fábián Juli és Zoohacker - Liberation
3. P&P - Now you are gone

A díjeső során Maloschik Róbert szavait, és többek között Dorozsmai Péter történetét hallgathatjuk, ha már korábban Lombos Márton adós maradt nekünk Bársony Bálinttal közös sztorijaival.

A színpad kiürülése után a nézősereg izgatottsága legalább olyan hőfokra izzott fel, amilyen izgalommal és örömmel hagyták el a pódiumot az este nyertesei.

Amikor pedig a gitárhősök hátuk mögött a Garami Funky Staffal belekezdtek hathúros történeteikbe, akkor derült ki igazán, hogy ennek az estének igazi nyertese a közönség, hiszen az érzelem átjárta dallamok olyan csodát varázsoltak a Palota falain belülre, amilyent ritkán, vagy talán sehol és soha máshol nem hallhatunk.

Szinte mindegy, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt beleszőve Babos tanár úr gitármonológjába, vagy jobbnál-jobb bluesok, vagy éppen Pély Barna csodája, az első másodperctől az utolsóig minden egyes hang, minden lélekből táplálkozó harmónia ott született a szemünk és fülünk hallatára.

A csoda az Égnek a gyertyákban teljesedett ki, ahol Veres Mónika hangja tette fel a koronát - persze csak ha a felsőfokot lehet még tovább fokozni – erre a csodálatosan varázslatos, nyereményesős kedd estére.

És meghallgathattuk a Spaint, vagy az All Bluest, és talán éppen az volt a szűnni nem akaró taps védjegye, hogy a háttérben egy zseniális funkycsapat játszott, ezen az estén nem funkyt, elől pedig a Babos Gyula-László Attila-Tátrai Tibor hármas épített fel olyan közös világot, amelyből a közönség talán sohasem lépett volna ki, és amely emlékét mindenki hazavitte magával, ezen a koratelet idéző október közepi estén.

Jövőre természetesen ugyanitt, ugyanilyen tökéletes zenével, és ugyanilyen lelkes és hozzáértő közönséggel.

- Bokros László/jazzy.hu -

[2011.10.23.]