˝Ez nem más, mint a csajozós rock n roll˝ – interjú Dj. Golyóval
Győr legendás rock Dj-je, Golyó, nem is olyan régen az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Shadow Rock Caféban látogatott, hogy egy kedélyes beszélgetés során áruljon el eddig soha nem közölt részleteket. Az interjúból sok-sok érdekesség derül ki Golyóról, aki mára már fogalom lett a Rába-parti városban.
– Győri vagy?
– Egyáltalán nem. Mint minden normális győri, nem vagyok győri.
– Na de akkor áruld már el, honnan származol?
– Eredetileg Szombathelyről. Győrbe jöttem főiskolára, s végül itt ragadtam.
– Ez mikor volt pontosan?
– Kompromittáló kérdés, de azért megmondom, 1989-ben.
– Tényleg nem most volt… Akkor az még bőven az A-Klubos időszak volt ugye?
– Nem, az A-Klub az 1992. szeptember 1-én nyitott. Azt mi csináltuk, mi kezdtük el. Eredetileg egyetemi klub működött ott, majd egy évig biliárd klub lett belőle. Ám a tanároknak egy idő után elege lett abból, hogy olyan szórakozóhely üzemel, ahol bevétel van… Na, meg ugye nem volt – az akkor még – főiskolának diákklubja, így kivettük a helyet. Hát így született meg az A-Klub…
– Azt mondod kivettétek. Na de kivel?
– Dodival, meg Hazzal. Szintén főiskolások voltak. Azóta már nagymenő SAP programozók...
– Régen volt, kétségtelen, sok minden megváltozott azóta. Például az A-Klubot ledózerolták…
– Lehet, hogy sok minden változott. Én megmaradtam a Rock N Roll-nál.
– A műfaj iránti szeretet és az A-Klub vezetett el oda, hogy Dj. légy?
– Nem, az még előtte volt. A fent említett Haz nevű fiatalembernek olyan hülye ötlete támadt, hogy elvesz egy csajt. Az esküvőn kellett egy ember, aki csinál valami zenét. Akkor úgy döntöttem, én leszek aki magára vállalja a feladatot. Ez volt a legelső próbálkozás. Az este folyamán háromszor vágott meg az áram, mert nem voltak megfelelő felszerelések. Később, amikor csináltuk ezt a Dili nevezetű őrületet a főiskolán, akkor kitaláltuk, hogy legyen utána buli. Nehogy már úgy legyen vége, hogy kiosztják az ajándékokat a győzteseknek, aztán mindenki takarodik haza, hanem adjunk még valamit a népnek. Én akkor stúdióztam a fősulin, így kézenfekvő volt, hogy mi stúdiósok – akikkel a szervezők is voltunk egyben – összehozzuk az emlegetett bulit. Megvolt az első. Utána aláírást gyűjtöttünk – ez állítólag még valakinél meg is van – hogy ha 100 db összejön, akkor csinálunk még valami hasonlót. Összejött, úgyhogy folytattuk. Ennyi a rövid történet. Ez 1991-ben volt és 1992-ben nyitottuk meg az A-Klubot. Akkor már úgy, hogy a nyitóbulit én csináltam a Bill bácsi után, tehát Deák Bill koncert után indult el a hely. Egyébként marha jó este volt: bevásároltunk 6 hordó sört, egy rakat piát, hogy majd arra a hétre kitart. Na, most azt hiszem, fél kettő fele jött el az az időpont, amikor már semmit sem tudtunk az emberek adni, tán csak Canada Dry-t konyakkal. A kollegák fele a környékbeli kocsmákban könyörgött, hogy bármilyen piát, de adjanak.
– S hogy lett az A-Klubból Bridge meg Lapos?
– Az A-Klubot egy idő után már nem tudtam tovább csinálni, mert – mondjuk úgy – az akkori vezetőség a főiskolán nem igazán nézte jó szemmel az egészet. Nem voltam az a behódolós típus. A rossz nyelvek szerint állítólag le is üzentek a szakvezetőnknek, – mert én hajógépészként tengettem ott az életemet, mármint hogy annak tanultam – hogy jó lenne ezt a gyereket kirúgni. Ám mivel a hajós tanszéket meg akarta szüntetni a főiskola, ezért pont az ellenkezőjét érték el. Innentől kezdve akármit csináltam az kettes volt, minimum, így szépen átmentem minden vizsgán. De mindegy is, a lényeg, hogy egy idő után tarthatatlan volt ott a helyzetem, nem tudtam tovább lépni. Ám bevallom: mivel akkortájt azért valamennyivel több szeszt fogyasztottam mint kellett volna, nem mindenre emlékszem…
– Előfordul ezekben a körökben…
– Na ja, a katonaság meg a főiskola az életre nevel…
– Ebben is egyetértünk. De hogyan is volt tovább?
– Utána kitaláltuk ezt a Karanténos történetet. Hogy ne tisztán rock zene legyen, hanem csináljunk valami könnyedebb, lazább dolgot. Nem titok, azért én szeretem a ’80-as éveknek a zenéit és most nem a Modern Talkingra gondolok. Szóval csináltunk egy ilyen jellegű helyet. Ami először nem nagyon futott, aztán egy idő után baromira.
– Ami azóta is tart…
– Legalábbis most más formában. Most olyan mondok, amire lehet nem kérdeznél rá, de mindenképp szeretnék erről szólni: ha most bejön valaki, aki mondjuk 15 éve járt a bulimban, akkor közli velem, hogy azok voltak a régi szép idők. Igen, de az neki volt az, a mostani fiataloknak is lesznek majd régi szép idők, s nekik nem adhatom ugyanazt a zenét. A híresztelésekkel ellentétben én az A-Klubban játszottam 100 Folk Celsiust, meg Bojtorjánt, meg Fonográfot, meg mindenféle hasonló zenéket. Na meg LGT-t, és számos olyan akkori magyar bandát, akik most már nem eladhatóak a mai fiataloknak. Mert ha most azt mondom neki, hogy Fonográf, azt hiszi hülye vagyok. Jut eszembe: még a Dédapám című dal is ment, folyamatosan.
– Térjünk egy kicsit vissza hozzád! Kik azok a zenekarok, akik nagy hatással voltak rád?
– Hatott rám a Deep Purple amikor 1983-ban újra összeállt. S ahogy fentebb is említettem: az ország nyugati felén laktam, itt pedig nem csak magyar adókat foghattunk a tévén. Mindig néztük ezeken a csatornákon a Top10-et, meg mindenféle hülyeséget. Cindy Lauper rajongóként kezdtem, amikor kinőttem a Neoton Famíliából. Nos, felvettem ezeket, meg minden válogatást, s hallgattam őket, folyamatosan. Egyszer csak bekerült Purple-nek egy új nótája és rácsodálkoztam, hogy „jééé, ilyen zene is, van”? S ha igen, akkor mi a fenének hallgatok én másmilyent? Na, akkor fogtam, s szinte egy mozdulattal letöröltem az összes többi zenét a kiváló BASF kazettákról és rákerültek azok, amik akkor nagyon bejöttek: Purple és Rainbow. Ez utóbbi azóta is nagy kedvencem. Ráadásul akkortájt futott be a Metallica meg a Motörhead, no meg a Mötley Crue is. Ráadásul kaphatóak voltunk mi „elborultabb” zenekarokra is, mint például a Distruction, meg a Kreator, továbbá persze azokra is, amikor akkor még mentek: Stormwitch, Grave Digger. Úgyhogy ezek a bandák voltak azok, akik akkortájt baromira tetszettek. A Kreatort meg a Stormwitch-t láttam élőben, mert eljöttek Szombathelyre.
– Na de milyen dj Golyó stílusa?
– Ez nem más, mint a csajozós rock n roll. Hogy buliban mit játszok? El kell jönni és meg kell hallgatni! Olyan zenét hallgatok, mint amit ott játszok, csak éppen nem mindig a táncolható részét.
– A mikor a pult mögött állsz, mennyire engeded, hogy dalokat kérjenek tőled?
– Komolyan mondom, kifejezetten szeretem, ha zenét kérnek. Egy csomóan olyat kérnek, hogy azt se tudom, hogy a világon van. Akkor utána nézek, és „jé tényleg milyen jó zene!”. Jó, azért sokan kérnek hülyeséget is, de hát azt elhajtom. Na meg szeretek dumálni az emberekkel.
Az interjú a köetkező oldalon folytatódik![2012.02.11.]