Egy különleges zenei élmény, felhőtlen szórakozás, remek társaság – talán röviden így jellemezhetjük a Fool Moon vokálegyüttes Cotton Clubban megtartott, február havi „több mint klubkoncertjét”, amelyen a fiúk az osztrák Triu együttes három tagját is vendégül látták. Ám ne feledkezzünk meg a legújabb dobásukról, a Kettesben jó című, vadonatúj filmzenéjükről sem!
A Fool Moon vokálegyüttest öt fiatal, rokonszenves, tehetséges, zeneileg brutálisan jól képzett, humoros és káprázatos összhangban együtt muzsikáló énekes alkotja. Széles, több műfajból merítő repertoárjuk, észbontó, fülbemászó hangszereléseik, valamint különböző, ám totálisan kompatibilis és egymást kiegészítő személyiségük teszi a fiúkat az acappella hazai fejedelmeivé.
A koncert előtt – amolyan kíváncsiságtól hajtott hobbidetektívként – Mészáros Tamást, a vokálkvintett egyik tagját faggatom.
– Csak nem lettetek zenei szupernyomozók? – Azok nem lettünk, de a mozikban már látható, Sherlock Holmes nevében című magyar, ifjúsági film alkotói felkértek bennünket, hogy írjuk meg és énekeljük el a végefőcím-dalt. Nagyon örülünk, hogy részei lehetünk ennek a nagy produkciónak. A dalhoz videoklip is készült, ami hűen tükrözi a forgatás jó hangulatát a film egyik szereplője, Tahi Tóth László közreműködésének köszönhetően.
– Kik jegyzik a dalt? – A Fool Moon két szerzője, Molnár Gábor és Rácz Gergő írta a Kettesben jót, amelynek radióváltozata már terjed az éterben. Létezik az az acappella-dal, amelyet a világon mindenhol ismernek, habár a legtöbben nem is tudják, hogy egyetlen hangszer sem szólal meg benne: ez Bobby McFerrin Don’t Worry, Be Happy-je. Magyarországon nem nagyon tudunk olyan acappella-együttest, amelynek a saját szerzeményét játsszák… A dal szövegét Szente Vajk – színész, a Szeretlek Magyarország! műsorvezetője – írta.
– Az iTunes-on már az elmúlt év vége óta letölthető, vadonatúj Fool Moon-korongot mikor tarthatják a rajongók fizikai formában is a kezükben? – Szinte percekkel a megjelenés előtt áll az MDB Records gondozásában kiadásra kerülő, George Michael Jackson 5 című albumunk.
– Igazi világjáró zenekarként, az idén merre öregbítitek hazánk hírnevét? – Szlovákiában lesz egy nagykoncertünk, az év második felében pedig következik egy németországi fellépéssorozat (München, Köln, Bonn), ahol az acappella-zenének igazi hagyományai vannak.
További képekért kattints!
Miután a közönség elfoglalja helyét, az estet az osztrák Triu együttes, azaz Maria Augustin, Ali Föger és Hubert Sandhofer kezdi, akikkel a Fool Moon tagjai évekkel ezelőtt barátságot kötöttek, s akik a hamarosan induló tajvani turnéjukra készített műsorukat mutatják be elsőként a budapesti közönségnek.
Az előadás kétségen kívül muzikális élmény a javából. Érdekel, hogy mi történik a „színfalak” mögött…
– A mottótok: „Három hang – Egy(séges) hangzás”. Mi a receptetek? – [Ali]: Igyekszünk az elvárásoktól elrugaszkodni, és lehetőleg olyan dalokat választani, amelyek nekünk tetszenek, számunkra fontosak. Ezek általában a világ minden tájáról származnak: részben népzenei ihletésűek, részben a mély mondanivalójú zeneszerzők tollából valóak, ám van köztük dzsessz és egyre több pop is.
– Mi vitt benneteket ennek a zenei műfajnak az irányába? – [Hubert]: A létező legjobb hangszerrel, az emberi hanggal való, a legegyszerűbb és a lényegre összpontosító módon történő munka vonzott bennünket. Belevágtunk, és azóta ezt az utat követjük.
– Zeneileg, illetve emberileg milyen módon gazdagodtok ilyen együttműködések által? – [Maria]: A grazi Acappella Fesztiválon való, első találkozásunk óta nagy Fool Moon-rajongók vagyunk. Vérprofik, miközben teljesen őszinte, egyáltalán nem erőltetett, amit csinálnak. Ezt közönségként érezni, és így az ember a hatásuk alá kerül.
Iszonyatosan jó hangszereléseket készítenek, kiváló énekesek, mindezek mellett pedig szeretetre méltó emberek. Barátok lettünk, és nagyon örülünk, hogy meghívtak bennünket.
– Terveztek-e további közös megmozdulásokat? – [Ali]: Konkrét tervek még nincsenek, azonban, ha rajtunk múlik, sok közös koncertet fogunk adni. Egy Ausztriában való fellépés például adja magát.
– Az acappella egy énekművész számára nagyfokú szabadságot jelent. Melyek azok a területek, amelyeket szeretnétek még közelebbről megismerni. – [Ali]: Egyfelől valóban sok szabadságot ad, másfelől viszont eleve bekorlátoz, hiszen csak és kizárólag az emberi hangok – a mi esetünkben három – állnak rendelkezésre. Ennek következtében a teljes spektrumot nyilván nem lehet felölelni, a hangszerelések nem tudnak még színesebbek lenni. – [Hubert]: Több műfajban még nem próbáltuk ki magunkat, de számos lehetőség előttük van. Mindenesetre követjük a kijelölt utunkat.
Szeretnénk még szabadabbá válni, azaz többet improvizálni, tudni picit elrugaszkodni az előre meghatározott hangszerelésektől!
A szünet után az est főattrakciója lép színpadra. Bármivel rukkolnak is elő a fiúk, az az ötletesség, a minőség, a lelkesedés és nem utolsósorban a profizmus félreismerhetetlen nyomait viseli magán. A Fool Moont egyszerűen nem lehet megunni. A változatos műsor, a zene telítettsége olyannyira leköti az embert, fel sem tűnik, hogy a zenekar hangszermentes.
A bevált magyar szokással dacolva, az együttes nyitott mindenféle újra, szívesen működnek együtt más formációkkal. Ez utóbbinak ékes bizonyítéka a 2005 óta minden évben, Szegeden megrendezett Acappella Fesztivál, illetve a legaktuálisabb, az osztrák Triu három vokalistájának meghívása a februári klubkoncertjükre.
– Hogyan találtatok egymásra a Triuval? – [Németh Miklós]: Miután találkoztunk a grazi versenyen, és nagyon tetszett nekünk, amit csináltak, meghívtuk őket az első szegedi Acappella Fesztiválra. Nagyon finom és érzékeny blues-zenét énekelnek.
– Amikor különböző energiák összecsapnak, mindig valami új keletkezik. Milyen hatással vagytok egymásra? Mi ennek a különleges találkozásnak a hozadéka? – [Wodala Barnabás] : A hozadéka talán az, hogy a klubkoncertünkön kicsiben be tudjuk mutatni, mivel foglalkozik, mi a fő célja az előbb említett szegedi, nemzetközi Acappella Fesztiválnak, nevezetesen az, hogy megismertessük az acappella iránt érdeklődő közönséget olyan csapatokkal, akik tőlünk eltérő műfajokban énekelnek. Ami pedig a fúziót illeti, kölcsönösen szimpatikusak vagyunk egymásnak. Ők hárman vannak, ennélfogva egy kisebb hangerőt, egy valamivel visszafogottabb stílust képviselnek; ám éppúgy, mint bennünket, természetesen őket is a zene szeretete hajtja. Annak ellenére, hogy három szólamban, három pillérre építkezve nem feltétlenül tudnak olyan fűszeres akkordokat létrehozni, nagyon magával ragadó a műsoruk.
Nézd meg a Fool Moon előadásában a Jackson 5 nagy slágerét, az ABC/I Want You Back-et!
– Mivé nőheti ki magát ez az együttműködés? – [N.M.]: A meghívással nem titkolt szándékunk a külföldi vendégeink bemutatásának rendszeresítése ezeken a klubkoncerteken, valamint a Szegeden őshonos Acappella Fesztivál Budapest felé húzása is.
– Mit jelentenek számotokra a havi klubkoncertek? – [Rácz Gergő]: Teljesen új és klassz élmény, hogy Budapesten elkezdtünk klubozni, rendszeresen találkozhatunk a közönségünkkel. Korábban sokat léptünk fel külföldön, most többet vagyunk Magyarországon, illetve túl vagyunk két, nagyobb volumenű, önálló koncerten is. Ezért úgy gondoltuk, hogy azt a bázist, akik itthon eljárnak a koncertjeinkre, összefogjuk, és több mindent mutatunk meg. Ez az első olyan alkalom, amikor vendéget hívtunk, és éppen azért szeretnénk ebből rendszert csinálni, hogy a közönség minél többet megtudjon az acappella-éneklésről.
A következő, azaz március havi Fool Moon-klubkoncert 2012. március 24-én lesz a Cotton Clubban.
Hírek
