A szép létezik - Loreena McKennitt Budapesten

A kelta zene koronázatlan királynője, Loreena McKennitt három évvel ezelőtt már elbűvölte a hazai közönséget a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. 2012. március 27-én este ismét ellátogatott hozzánk, hogy Celtic Footprints Tour nevű európai turnésorozatának egyik állomásaként a Papp László Sportarénában adjon koncertet. 

Az ír-skót származású, kanadai művésznő utoljára 2009. júniusában járt nálunk Mediterranean Tour elnevésű koncertsorozata keretében, amelyről mostani fellépése alkalmával jókedvűen emlékezett meg. Kifejezte örömét, hogy útja újfent felénk sodorta, és derűsen jegyezte meg, hogy az akkori rideg, esős időjáráshoz képest most milyen csodás tavaszunk van. Ez Loreena McKennitt.

Dalaiban számos elemet vegyít, muzsikája a világzene, a New Age és a kelta zene kategóriájába sorolható. A Celtic Footprints turnén ez utóbbit emeli ki, elvetemült angolmánságom legnagyobb megelégedésére. Budapesti koncertjén olyan éteri dallamok csendültek fel, mint a Bonny Portmore, az All Souls Night, a Stolen Child, a The Lady of Shalott, vagy a The Old Ways. Loreena McKennitt egész fellépése alatt hangszerről hangszerre szállt, összemosolyogva kiváló zenésztársaival, Caroline Lavelle-lel, Roy Doddsszal, Ben Grossmannal, Hugh Marsh-sal, Ian Harperrel, Tony McManusszel, Brian Hughesszal és Dudley Phillipsszel. A művésznő hol hárfája húrjait pengette, hol a zongora billentyűin járatta ujjait, hol kezébe kapta tangóharmonikáját, és közben énekelt és énekelt és énekelt.

A színpadkép varázslatos volt, pompásan játszottak a fényekkel. A díszletet mindössze néhány lelógó, patinás lámpás alkotta. A háttérben egy-egy dalnál a csillagos égre emlékeztető fények gyúltak. Egyetlen részlet sem vonta el a figyelmet a zenéről, mind kiemelte azt, teljes harmóniában létezve vele.

Loreena McKennitt a természet. Muzsikája az ősi anyag, az a mindent tápláló erő, amitől lélegzünk, nevetünk, sírunk és élünk. Úgy igazán Élünk. Sütkérezünk a napfényben, hagyjuk a szelet belekapni a hajunkba, jóízűen kóstoljuk az ételt, és visszamosolygunk a másikra. Nem futunk el a pillanat mellett, hanem elmerülünk benne. Mindez közhelyes vagy nyálas volna? Nem hinném. Aki kipróbálja, tudni fogja, hogy nem az.

Aki meghallgatja Loreena McKennitt zenéjét, a mindenséget érezheti. De nem azon a fellengzős, túllihegett módon. Nem. Egyszerűen, tisztán és jólesően. Megnyugodva. Biztosan tudva, hogy bárki bármit mond, és bármit tapasztalunk a hétköznapokban, a szép létezik. Létezik, és képes egy pillanat alatt a zsigereinkig hatolni.

Köszönjük, Loreena.

-Szabó Remus- 

[2012.03.28.]