Eurovízió 2012: Portugália is a balladákra esküszik  

Balladákból sosem elég – lehetne ez is az idei Eurovíziós Dalverseny szlogenje. De nem az. Ennek ellenére a versenyben résztvevő országok 2012-ben valamiért úgy érezték: a ballada lehet az, ami döntőbe, és egy kis szerencsével a döntő élére juttatja őket.  

Annyira lelkesek voltak az országok, hogy most van szerencsénk egy újabb olyan versenyzőt bemutatni, aki úgy vélte, a balladában van a jövő. Portugália március elején 12 résztvevős nemzeti döntőt rendezett, ahonnan végül Andrej Babic és Carlos Coelho szerzeménye, a Vida Minha (Az életem) című dal nyert Filipa Sousa előadásában.

Kicsit nehéz úgy beszélni egy dalról, hogy nem értjük, mit énekel a hölgy. Egy biztos, a dal érzelmes, melankolikus, de nem túl magával ragadó. A mediterrán elemek persze képesek egy csepp izgalmat vinni a dalba, de az összhatás gyenge: az énekhang tucat, az előadásmód felejthető, ahogy úgy az egész dal is. Nem valószínű, hogy a rádiók játszási listáik élére tűzik majd, de azt sem tartom túl elképzelhetőnek, hogy valaki letölti csak azért, hogy mondjuk utazás közben ez szóljon a fülesében.

Érdemesebb már akkor a magyar versenydalról beszélni. A Compact Disco és a Sound of Our Hearts cseppet sem illik a balladák sorába. Bár tempója szintén lassú, ennek ellenére nem a klasszikus líra vonalát követi. Zeneileg is sokkal izgalmasabb, ráadásul az előadásmód sem az a jellegzetes „táncdalfesztiválos” valami, amivel a versenyző énekesek legtöbbje színpadra áll.

Azt hiszem leszögezhetjük, hogy az Eurovíziós Dalversenyek szereplőit három típusba sorolhatjuk: vannak az – elnézést a kifejezésért – idióták, akiknek a produkciója sem zeneileg, sem látványban nem értékelhető. Vannak a táncdalénekes típusúak, akiknek valóban jó a hangjuk, sokéves zenészi és/vagy énekesi múlttal rendelkeznek, daluk mégis leginkább a süllyesztőben köt ki. Ennek oka valószínűleg az, hogy csak mert valakit a saját hazájában kedvelnek az emberek, más országokban még nem esnek hanyatt tőle, hiszen minden országnak megvan a saját favoritja. És vannak az egyéniségek.

Csatlakozz, ha érdekel a dalverseny


Azok a típusú előadók – legyenek szólisták vagy egy zenekar tagjai -, akiknek a zenéje, a megjelenése, az énekhangja, úgy az egész előadásmódja kilóg a sorból. Kilóg, de pozitív értelemben. Akiknek a produkciója magával ragadja a nézőt és a hallgatót. (Ne feledjük el, az Eurovízióban a dalok versenyeznek, amelyeknek a látvány nélkül, önmagukban is meg kell állniuk a helyüket!) Belőlük van azonban a kevesebb.

Szerencsére ebben a kategóriába tartozik a Compact Disco is, hogy miért? Nézd meg az alábbi videót, és megérted!

-kiko-

[2012.04.09.]