Obake, Mombu: bonyolultzenei est májusban a Gozsduban 

Május 2-án az olasz-magyar-amerikai tagsággal felálló underground bonyolultzenei szupergroup, az Obake zenéje csavarja majd sejtelmes hangulatokba a budapesti Gozsdu Manó Klub koncerttermének levegőjét. Keresve sem lehetett volna az alakváltó japán démonoknál jobb nevet találni ennek a formációnak, melyben Pándi Balázs dobol és Trevor Dunn bőgőzik majd. Az est folyamán szintén szerepel a dadogó vudu-szellemről elnevezett Mombu jazzba hajló afro-grind produkciója is. 

Az Obake japán, népi eredetű szó, és a szigetország errefelé szinte ismeretlen folklórjában a démonok, vagyis a jókai-k egy csoportját hívják így. Egész pontosan azokat a szellemeket, amelyek „folyamatosan változnak”, azaz alakváltók. Emellett időnként az elhunytak szellemeit is illetik így, és van egy zenekar is, amely ezt a nevet választotta magának. A zenekarban amúgy nincsenek japánok: az olasz Eraldo Bernocchi experimentális gitáros és producer alapította, tagja továbbá a szintén olasz Lorenzo Esposito Fornasari operaénekes és Massimo Pupillo Zu bőgős, valamint a magyar Pándi Balázs mint dobos.

Már a tagságot látva is elmondhatjuk, hogy a névválasztás találó volt, hiszen ez az együttes négy olyan zenészfigura karrierjét és - személyük révén - négy olyan egészen eltérő zenei irányvonalat fon egy nyalábba, melyekről elsőre nem gondolnánk, hogy megférnek egymás mellett. Ha csak abba belegondolunk, hogy ez a négy előadó korábban kikkel zenélt közösen, már akkor is nagyon eklektikus névsort kapunk, mint például: Mike Patton, Justin Broadrick, Bill Laswell és Merzbow.

Nem is csoda, hogy az Obake számos különböző hatást magába foglaló zenéje is éppen úgy váltogatja pillanatról pillanatra az alakját, mint azok a bizonyos névadó japán démonok. Ha mégis megpróbáljuk megfogni, hogy miről van szó, akkor talán azt lehetne mondani, hogy doom és drone metal fuzionál elektronikus, noise hatásokkal, mindezt a math-rock és jazz precizitásával és veszedelmesen vonzó hangulatváltásokkal kiegészítve. Szintén sajátos karaktert ad a daloknak a sötét tónusú, ám mégis tekintélyt parancsoló, operaénekesi erejű énekhang.

A zenekar szelleme mindenesetre már testet öltött, méghozzá egy saját név alatti debütáló album formájában, mely tavaly szeptemberben jelent meg a RareNoiseRecords gondozásában. Sötét hangulatú, mégis magába szippantó, borzongató, de egyben szépségével körülölelő, erőteljes hallgatnivaló az Obake lemeze, ami biztos bejön a Sunn 0))), a Popul Vuh és az Ashra Tempel (lásd még krautrock) ismerőinek - csakúgy, mint mondjuk a Slayer, a Melvins vagy a Coil rajongóinak is. Ezen a lemezen a különböző műfajok és hangulatok mezsgyéjén építkező zenekar olyan precízen összeforrasztott dalokat hozott létre, mint például a Human Genome Project vagy a The Omega Point.

A budapesti koncerttel kapcsolatban további fontos információ, hogy Massimo Pupillo helyett Trevor Dunn érkezik majd a Gozsdu Manó Klubba, aki a Mr Bungle, Fantomas, Tomahawk vagy éppen a Melvins nevű zenekarokból lehet ismerős – Ipecac fanokat kérjük a sor elejére!

A május 2-ai est másik fellépője is egy szellemről kapta a nevét: a Mombu ugyanis a Karib-térség vudu hitvilágában az a – nem mellesleg dadogó - szellem, amely az esőkért és viharokért felelős. A mi esetünkben a Mombu egy olyan új zenei projekt, melyet a Zu zenekarból ismert Luca T. Mai szaxofonos, és Antonio Zitarelli, a római jazz-blues punkot játszó Neo zenekar dobosa hozott lére. A dobos és a szaxofonos afrikai ritmusokat ötvöz saját jazz, hardcore és metal gyökereivel, így kreálva egy hihetetlenül fogós új képletet: a Mombu afro-grind szörnye hamar megbabonázza a hallgatót.

[2012.04.05.]