A Magyar Nemzeti Balett Don Quijote-felújítása látványban, hangulatban, rendezésben és nem utolsósorban művészi alakításban kifogástalan egységet alkotva került színpadra. A táncosok finom, légies mozgása, egymásra hangoltsága kétségtelenül maradandó élményt nyújtott a tetszését vastapsözönnel kifejezésre juttató közönségnek.
Úgy tűnik, számomra az idei április a latin ritmusok körül forog. Miután húsvétvasárnap, Barcelonában volt szerencsém a flamencogitár mesterének, Pedro Javier González templomi koncertjén részt venni, néhány napig magamba szívni az Ibériai-félsziget nagyobbik országának kultúráját, majd a Brazília vendégeskedésével megrendezésre kerülő Királyi Vásáron táncosaimmal megmozgatni az érdeklődőket, a Magyar Nemzeti Balett nagysikerű Don Quijote-felújítása pezsdítette fel ismételten a véremet.
„A Don Quijote jelentős, közkedvelt, kiváló balett, bemutatása minden klasszikus együttes számára fontos kihívás. Mindenhol sikerrel játsszák; azt gondolom, a Magyar Nemzeti Balett repertoárjáról sem hiányozhat. Tizenöt évvel ezelőtt mutattuk be. Ahogy a korral haladunk, a szakma és a művészek is változnak. Táncosaink különbözősége okán rengeteg új színfolt jelent meg az előadásban – ki virtuozitásával, ki színészi karakterformálásával, ki pedig ifjúkori bizonyítási vágyával lop friss erőt a színpadra. A híres, nagy pas de deux, amely igazi presztízs- és bravúrszám, a gálák »cirkuszi látványossága«, az est fénypontja minden szólópárosunk előadásában” – mondja a felújított darabról Solymosi Tamás balettigazgató.
Nézd meg a Magyar Nemzeti Balett által színpadra állított Don Quijote-előadás beharangozóját!
A darab különlegessége, hogy Cervantes hőse és annak hűséges fegyverhordozója helyett az élettel teli, igazán kifejező tánc kerül fókuszba. A látványos produkciót a nemrégiben Kossuth-díjjal kitüntetett Harangozó Gyula, valamint Faith Blanka, Kövessy Angéla, Pongor Ildikó és Venekei Marianna állították színpadra.
A Csányi Valéria vezényelte, április 15-ei előadás minden szempontból remek választásnak bizonyult: a káprázatos díszletek, a fénytechnikai megoldások, a klasszikus és spanyol melódiákat bravúrosan játszó zenekar, s nem utolsósorban az összehangoltan, bámulatos egységben, látszólag könnyedén „szárnyaló” tánckar tökéletesen megtámogatta az első osztályú szólisták teljesítményét. Közülük is kiemelkedő alakítást nyújtott Katona Bálint (Fiatal szolga) és a végtelenül bájos Bakó-Pisla Artemisz (Kitri egyik barátnője) melett a két főszereplő, Kozmér Alexandra (Kitri), illetve az ifjú, ám annál tehetségesebb Leblanc Gergely (Basil, a borbély). A csupán húszévesen első főszerepét játszó, alázatos és szerény balettművészt – akinek előadása nemcsak nálam, hanem a közönség egészénél is maradéktalan sikert aratott – A makrancos Kata című darab egyik próbája után sikerült megszólaltatni néhány gondolat erejéig.
— A vasárnapi Don Quijote-matinén egy operaháznyi embert nyűgöztél le előadásoddal. Minek köszönhető, hogy ilyen fiatalon főszerepet táncolsz: a szerencsének, a véletlennek, a szakmai tudásodnak? — Azt hiszem, pont e három egyvelegeként jött létre. Elsőként tanulóként írtak ki erre a darabra, ám egy véletlen folytán az első szereposztás visszamondta az előadást, így bekerültem harmadik szereposztásként. Majd az egyik kolléga sajnálatos lesérülése miatt, egyik napról a másikra be kellett ugranom mint első szereposztás. Így lesznek az utolsókból elsők.
— A darab közben szinte végig színpadon vagy. Ez fizikailag, mentálisan mekkora terhelést jelent? Mennyire voltál felkészülve erre a kiívásra? — Azt gondolom, fizikailag, színészileg és mentálisan egyaránt hatalmas feladat. Két hónapot készültünk erre a bemutatóra. Egyfelől a szakma technikai részével kellett megküzdenem, másfelől a színészeti oldalon is sokat dolgoztunk. A technikát minden nap gyakoroljuk, a színészkedés azonban – mivel nem képezte a napi rutin részét – egy teljesen új terület volt. Rengeteg felvételt néztem meg korábbi előadásokról, próbáltam ötleteket meríteni az elődöktől. Ezen felül pedig – mint minden esetben – leginkább a napi, többórás próbasorozat tette lehetővé, hogy színpadra állítsuk a darabot.
— Hogyan érzed magad a szerepben? Milyen visszajelzéseket kaptál? — Mind a szakma, mind a közönség részéről nagyon pozitív volt a visszajelzés. Fantasztikus érzés, hogy ilyen fiatalon ekkora lehetőséget kaptam, ami nagy önbizalmat ad, és további motiváció a későbbiekre nézve.
További képekért kattints!
— Előtted az élet. Mik a távlati terveid? — Nagyon jól érzem magamat itthon, számos szakmai kihívás, feladat elé nézek, rengeteg szerepálmom van.
— Vétek lenni elsuhanni azon tény mellett, hogy édesapád Leblanc Győző operaénekes, édesanyád pedig Csonka Zsuzsanna énekművész. Hogyan fogadták a címszereplésedet? Elláttak-e valamilyen szakmai tanáccsal? — Abszolút büszkék rám, de nyilván – a gyermekükről lévén szó – kicsit elfogultak is. Nagyon tetszett nekik, többször látták az előadást. Szülőként voltak jelen, szakmailag nem szóltak bele. Szerencsére meg tudtam őket lepni, mert voltak olyan technikai elemek, megmozdulások, amelyeket nem néztek volna ki belőlem.
— A magad számára miben látsz fejlődési utat a darabon belül? — Visszanézve az előadásokat, számos apró hibát találok, sok olyan dolgot látok, amivel lehet dolgozni annak érdekében, ha legközelebb is lehetőséget kapok ebben a darabban, akkor ezeket a hibákat már kiküszöböljük. Azt gondolom, mindig van hova fejlődni. Arra törekszünk, hogy egyre jobb legyen.
— Ezek szerint maximalista vagy? — Teljes mértékben.
Hírek
