Zene.hu 13 kérdés: Maszkura (Maszkura és a Tücsökraj)

Maszkurának a legkomolyabb álma már valóra vált, „lagzizenész” is volt, sőt még rappelt is!

1. Melyik a kedvenc évszakod? Mikor vagy a legproduktívabb?
– Mindegyiket szeretem valamiért főleg, ha történik valami szép benne. Gyönyörű a tavasz, ha szerelembe botlok, de szomorú is tud lenni, ha akkor ér véget. A tél eltakar, elfed fehér tisztaságával, menyasszonnyá öltözteti a világot, de ritkán zúgok bele. Olyan nekem, mint egy mentolos cukorka, de nem a kedvencem, mert mi muzsikusok a nyarat kedveljük leginkább. Ha jelölni kell, akkor a nyár az enyém. Nem évszakfüggő a produktívságom. Akkor írok dalt, ha történik valami mély dolog, vagy jó kedvű vagyok. Az év minden időszakában találkozom új dolgokkal és jutnak eszembe régiek, mindig van valami... Inkább napok szoktak unalmasak lenni, kevésbé produktívak.

2. Cukor vagy édesítőszer? Miért?
- Fehérnép-rajongó vagyok. Meztelen édes igazából egy nő. A plusz édesítőszer, a cukor rajta, a mosoly, a tekintete vagy egy szép ruhadarab. A zöld teát cukor nélkül iszom, a kávét egy cukorral. Édesítőszer a harmonikajátékom némelyik dalban, mint egy kávéskanálnyi nádcukor. Imádom amit csinálok, boldogan mondhatom, hogy szép és nemes dolgok miatt vagyok. Ez úgymond cukormentes. Én vagyok a dolgaim édesítőszere, de méginkább egy lány, aki által még jobban kiegészülök, édesebbé válok.

3. Melyik életed legemlékezetesebb fellépése/munkája? Miért?
- Első felejthetetlen élmény Szegeden történt, az Animal Cannibals által megszervezett Hip hop mission rap tehetségkutatón. "Nem a gatya bő, hanem a lábam vékony" . Elkezdődött, elindult valami, amitől erőre kaptam. Hosszú hajam volt, barkó, szakáll. Mély és kissé üvöltő-recsegő hangon rappeltem. Csodálkoztak, talán élvezték, de előre engedtek, kaptam Tőlük is egy lehetőséget, amit nagyon köszönök.
Nem hitték sokan, hogy erdélyi vagyok, fura voltam, de érdekes volt, ahogy lottózgatták honnan jöhettem. Éreztem és tudtam, biztos voltam benne, hogy menni fog. 2011-ben jutottunk el haza a Maszkura és a Tücsökrajjal Erdélybe. Tusványoson játszottunk sok ezer ember előtt. Nagyon szívmelengető érzés, mert jól esett, hogy olyan sok szülőföldim kíváncsi ránk és ottmarad a koncerten, velünk mulat, együtt énekel velünk.

4. Milyen beteljesületlen álmod van?
- Azt hiszem, hogy a legkomolyabb álmom valóra vált. Most már csak ügyelnem kell rá, megtartani és ápolni, hogy továbbra is szép maradjon. Gyerekkorom óta harmonikázom és mondhatom, hogy mindeddig a zene körül forogtak a napjaim. Eljárogattam a szüleimmel sokszor esküvőkre és minden egyes alkalommal a zenekart bámultam, nagyon élveztem hallgatni. Reggelféle odamentem a billentyűshöz és néztem, hogyan játszik. Pici srác voltam. Annyira szerettem, hogy néha megkértem, engedjenek oda játszani pár dalocskát. Örültem, ha megdicsértek. Akkor még nem volt koncertre járás. Később lagzizenész lettem. Majdnem kilenc évig űztem, aztán úgy gondoltam, megcsinálom a sajátom, mert egy idő után ráuntam a mások dalaira és az enyéim akartam megmutatni. Előbb rap, aztán popzene. Voltak rock csapatok Marosvásárhelyen. Basszus gitároztam is egyikben-másikban, néha billentyűztem, de ez mind a lagzis korszakom ideje alatt volt. Megéreztem, hogy értékesebb és nemesebb a saját csapatoddal fellépni. A beteljesületlen álmom egy család, szép feleséggel és kedves kis gyerekekkel. Bízom benne, hogy megérdemlem és eljön annak is az ideje.

5.Mi a tartós (színpadi) siker titka?
- Bele kellett tanulnom ebbe a szakmába, sok évembe telt, amíg idejutottam. Tizennégy éve írok dalszövegeket. Nem könnyű jó dalt írni, nem egyszerű választás volt elkezdeni ebben utazni. Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek tetszik, amiket írok, ahogy írok, mert nem megszokott. Igyekszem magamat adni. Ugyanígy tesznek a zenésztáraim is. Ezt tartom első sorban a legfontosabbnak. Nem akarok hasonlítani valakire, mert az nem esne jól, ha egy külföldi előadóról jutnék az emberek eszébe és azt mondanák, hogy Ő a magyar Hetfield. Én vagyok a Maszkura és hoztam valamit. Összeraktunk dalokat a srácokkal és mi lettünk "Maszkura és a tücsökraj". Ha sajátos ízű zenét, szövegvilágot képviselsz, jobban felfigyelnek rád, észben tartanak. Ha változatos vagy és színes, folyamatosan megújulsz, akkor érdekes maradsz. Úgy gondolom, hogy ezek szükségesek a sikerhez. Komolyan kell venni, mert ez nem csak szerelem, hanem szakma, de semmiképp sem hobbi és örömzene. Fontos, hogy olyat adj ki magadból, amit a tiednek érzel és ez megtalálja a hallgatót. Meg kell tanulni kezelni a rajongókat is, kedves maradni, de nem jópofizni, mert nem kell mindenkivel összebarátkozni, szinte lehetetlen.
Nem kell hasonlót csinálni, amit már megcsináltak jól, fölösleges. Vicces leszel az igazi hozzáértők szemében. Illik a hangszereden is úgy játszani, amibe nem tudnak belekötni. Nem árt kicsit beavatni a hallgatókat a dalok születésébe. Koncerten a dalok közötti összekötő szövegek fontosak. Nem a megszokott klisékre gondolok, hogy " kezeket a magasba", "itt egy újabb nyári sláger”, vagy ”biztassatok egy kis tapssal". Nem kell a betanult szöveg sem, hogy ne érezze a hallgató azt, hogy most neki vigyázzállás van, mert "Úristen, ki van a színpadon". Ezt lehet, csak én gondolom így.

6. Mi az, ami átzökkent a nehéz pillanatokon? Hogyan dolgozod fel a kudarcot?
- Régen az iskolától nagyon féltem, mert nem szerettem tanulni olyat, ami nem érdekel. Abból is ügyelnem kellet, hogy ne bukjak. Nálunk ezt megjegyezték, pletykálták, hogy hányszor bukdácsolt valaki, így is becézték. Rossz érzés volt, amikor a helytelen helyesírásomat csúfolgatta a tanár és felolvasta. Persze, nem csak én jártam így. Ezeket a nehéz pillanatokat úgy oldottam meg, hogy ha hazaértem, harmonikáztam és elvonatkoztattam attól, hogy a suliba mi történt. Vártam, hogy szabaduljak az órákról és hazamehessek a cimborákkal kimenni strandra, vagy arra figyelni, ami érdekes, nem pedig jelentéktelen számomra.
Talán kudarcként éltem meg egy pár szakítást, mert azt gondolom most, hogy akkor még nem voltam eléggé megérve ahhoz, hogy magam mellett tudjak tartani egy lányt. Mindent a zene ment meg és, hogy írhatok történtekről, megörökíthetem, dalba temetem és megmutatom másoknak.

7. Mire vagy a legbüszkébb?
- Kisebbségi komplexusom volt a sulizás időszakomban. Rajongtam azokért, akik tudtak sok mindenről beszélni, legyen történelem, művészettörténet, vagy irodalom. Annyira nem érdekelt - és most sem - de felnéztem arra, aki ezt tudja. Azt gondoltam, kevesebb vagyok tőle, mert tanultabb, műveltebb. Azt éreztem, kötelező tudnom sok mindent, ahhoz, hogy emberszámba vegyem magam. Később, ahogy elkezdtem zenélni és sikerült kiérdemelnem tisztelet, megváltozott a régebbi véleményem dolgokról. Büszke vagyok arra, hogy meg tudtam tartani egy valamit és nem variálgattam, hogy ki és mi akarok lenni.

8. Ha adnánk neked 10 ezer forintot, mire költenéd?
- Előbb kifizetem azt, ami elmaradt volna, aztán a hátralévő összeget élelemre, szórakozásra költöm. Ez a sorrend. Ha pluszba jön, akkor most talán egy jó cipőt vennék belőle, vagy elszórakoznám. Többször elsöröztem egy tízest, akár egyedül. Mindig másra költeném.

Nyomj egy tetsziket, ha érdekel "13 kérdés" rovatunk következő részei.

9. Szoktál dúdolni zuhanyzás közben?
- Láttam sokszor filmekben, hogy zuhanyzás közben dúdolnak. Lehet, ezért szoktam ritkán. Többnyire óriási hangerőt gyúrok a lejátszóra és hiphop zenét hallgatok. Azokra szoktam bolondulni,hozzáénekelni.

10. Volt olyan pont a karrieredben, amikor úgy voltál vele: feladod?
- Semmiért nem adnám fel, és nem engednék útjába állni senkit. Szerencsére rólunk szól ez a dolog. Lassan és szépen haladunk előre és a harmadik nagylemeznél tartunk. Nem az az énekes vagyok, akinek megmondják, mit énekeljen, mi megy jelenpillanatban, miben van pénz. A zenész tücsöktársaim is így csinálják. Az szól a kezük alól, amit szeretnek. Nagy szabadság, mert mi irányítjuk és barátok is vagyunk egyben, nem csak csapattársak.

11. Van valami olyan a karrieredben, ami valaha is az agyadra ment?
- Egy-két okostojás régebben mondta, hogy nem jó név a "Maszkura és a Tücsökraj". Hosszú, meg miegymás... Maradjunk a swingnél, ne beszéljek csúnyán stb. Utálom, ha ötletelnek helyettem, hogyha én nem kérem meg rá. Mindenképp el akarja mondani az, aki ismer kicsit, hogy miért nem tetszik neki, hogy mitől lenne jobb. Lehet, megnyugtatja, hogy elmondhatta. Örül, hogy tudtomra adhatja. Hangosan köszön úgy, hogy" Na szevasz Te sztár". Régebben nem haverkodott, nem is köszönt. Ezek voltak idegesítőek számomra, de egyre inkább kerülöm és igyekszem kiiktatni magamból. Nem élvezem ha nagyon dicsérnek. Kellemetlen és nem esik jól. Jobban szeretem, ha valaki normálisan fogja fel és csak tisztel, nem sztárol, hanem szimplán örvend nekünk. Velük jó meginni egy sört és elbeszélgetni. Családi összejövetelekre sem bírok beugrani, megvannak a barátaim. Nem lehet eleget tenni mindenhová.

12. Hogyan értékeled a mai magyar könnyűzenei helyzetet?
- A komoly produkciók és az érdekes zenék megmaradnak,. A tucat popzenék, egy-kettő cserélődnek. Kevés az egyedi zenekar, mert mindenki valami vonalat akar koppintani, vagy valakit itthonról, akinek már sikerült. Többnyire, aki megérdemli, az játszik klubokban, fesztiválokon. Vannak nagyon jó produkciók, amik nem érvényesülnek valamiért, azokkal szemben, akik nem annyira jók, érdekesek. Sajnos a rádiók játszanak zeneietlen dolgokat is, és így nem kapnak helyet olyanok, akik többel rendelkeznek, értelmesebbel. Nagy a harc, sok zenekar van és hosszú a sor.

13. Mely az a 10 szó, amelyik a leginkább jellemez?
- Muzsika, szerelem, szórakozás, céltudatosság, béke, bor, sör, kalap, harmonika, metál.

 - zene.hu -

[2012.05.17.]