Stílusegyveleg a Balaton partjáról – olvasónk jelenti

A Balaton Music Wave második napjának reggelén arra ébredtem, hogy a szomszédban erőteljes "kávétakarok" jellegű kiáltások hangzottak el, illetve egyre sűrűbb esőcseppek verdesték a sátram tetejét. Mindez reggel 8 előtt valamivel. Nem mondhatom, hogy sikerült kialudnom magam, aztán megírtam a cikket az előző napról, tehát mindenről egy nappal később tudok csak elárulni titkokat...

Na nézzük: Szép lassacskán elérkezett a délután 4, kiolvastam a sátramban néhány újságot, majd elindultam életképeket vadászni... nem sok sikerrel. Nem csak a színpadi programok, hanem az emberek előbújása is csúszással kezdődött. Nem baj, az eső nem szegte kedvét
senkinek!

Életképek a fesztiválról- klikk a fotóra

Számomra eddig ismeretlen zenekarokkal ismerkedhettem meg a színpadon, és nem is volt rossz. Kicsit értetlenül állt a rocker közönség a funkey-s, RnB-s témák közepette, én pedig erősen agyalok azon, hogy ki ez a srác, annyira ismerős, a produkció tök profi, de ki ez a forma, valahol láttam már... Hát nem hiszem el... Zsolti, az UFO-ból (ugye emlékszünk még: "nyár van és semmi baj, olvadok mint a vaj...") Nos az úriember megkomolyodott, nem áll égnek a haja, maga köré gyűjtött pár ügyes csajszit, srácot, és lett belőle egy könnyen emészthető popos funk banda, és tényleg tök jó, csak nem igazán értettem abban a pillanatban, hogy egy rock fesztiválon mit keres egy ilyen banda...

Aztán rájöttem, hogy ez a nap más mint a tegnapi. Most nyugi van, lazulunk... Legalábbis ami a nagyszínpadot illeti. Őket követte a Honeybeast, amit bevallom szintén nem ismertem eddig, de azt kell hogy mondjam, hogy nem rossz! Főleg a basszusgitáros fiatalember játéka tetszett, de tényleg ügyes bandáról van szó, két helyes énekesnővel. Bár kövezzenek meg érte, de néha egy-egy fél hanggal el voltak csúszva a lányok, ám ezt betudhatjuk a nyálkás időnek... Vagy mi... Kellemes volt.

Először Prosecturán

Ezután Geoff Tyson "fromdöjúesszéj" kellemes hangzású megnyugtató, bár furcsa szövegvilágú zenekart én már annyira nem tudtam befogadni. Miután valami olyan volt a dal refrénje, hogy "oh máj fákkin' gád" kicsit meguntam a nagyszínpadot, és ha hasonlóan
költői dalokat akarnék hallgatni, találnék máshol is, csak magyarul: rockszinpad - Prosectura. Ezer éve ismeremőŐket, de most voltam először koncertjükön. Segítek egy kicsit, aki nem tudná: "szia Vivien, láttalak az iwiwen, úgy megjelölnélek..." és a többi nagyszerű punkhimnusz, szolid visszafogott pogóval, épp csak térdig sárban. Na végre - mondom - egy kis rákkenról fíling...nameg ifjú punk lányok. Aranyosak voltak és nagy szemük volt: "na légyszi, még egy fotót..." Tetszett!

Még ismerősökkel is összefutottam

Irány a világzenei színpad, ahol a nap folyamán egy két régi jó cimborámmal találkoztam, hiszen jómagam is valami zenész szerű volnék... Maszkurát még azokból az időkből ismerem, mikor mindketten a magyar underground hiphop vizein próbáltunk evezni kis csónakokban.

Azóta van a Maszkura és a Tücsökraj nevű formáció, akiknek csak ajánlani tudom a dalait. Huhh... próbáljuk bekategorizálni! Kis jazz, kis magyar népzene, kis cigányzene, kis pop, kis hiphop, cseppnyi mulatós... Nem tudom, ez olyan Tücsök! Hallgassátok meg! Élőben most láttam Őket először, bár mint említettem, régi barátság fűz Maszkurához, és lehet, hogy elfogult vagyok, de jó volt! Nagyon!Igényes!

[2009.07.13.]