Sting rockköntösbe öltöztette a Budapest Sportarénát - képekben
Teltházas koncertet adott a Magyarországra már szinte „hazajáró” Sting a Budapest Sportarénában. A legnagyobb slágereit ezúttal rockköntösbe öltöztette a hatfős zenekar, amelyik tízezres kéztenger előtt nyűgözte le a nagyérdeműt.
A The Police zenekar frontembere, majd a szólóénekesként félreismerhetetlen stílusáért szeretett Sting azon könnyűzenei géniuszok egyike, aki előzenekari bemelegítés nélkül is képes az első pillanattól megmozgatni a közönséget.
Az All This Time-mal a színpadra egyszerű farmerban és fehér pólóban felsétáló, basszusgitárral felszerelkezett, az angliai Newcastle-ben született, többször Grammy-díjas előadóművész már szinte hazajár Budapestre, régi ismerősként köszöntve a teltházas Budapest Sportarénát. A múlt évi szimfonikus koncert után most egy rockbuli keretében adja elő legnagyobb slágereit. A puritán színpadkép, az el nem túlzott fényhatások tökéletesen a zenészekre irányítják a fókuszt. Olyannyira lazák, mintha egy maximum százfős befogadóképességű bárban jammelnének, miközben persze többezres tömeg tombol már az első számtól kezdve.
Az Every Little Thing She Does Is Magic után azonnal az Englishman In New Yorkkal folytatja. Bődületesen jól szól a hangja, tökéletes formában van. Látszik, hogy élvezi. A közönséget pedig máris közös éneklésre invitálja, így válaszként a „Be yourself”-re kórusban szól a „No matter what they say”. Ez az igazi csapatépítő tréning!
A Seven Days basszus-dob-orgiája után következő Demolition Man igazi zúzdává, majd az I Hung My Headet felváltó Heavy Cloud No Rain vérbeli blues-hangulatúvá varázsolja az emberekkel és pozitív energiákkal teli csarnokot.
Megállás nélkül robog a rockhenger. A Driven To Tears hegedűszólója által – amiből a későbbiekben szerencsére még bőven kapunk – a hangszer teljesen új értelmet nyer; a húrok szinte füstölnek a Peter Tickell húzta, szaporán járó vonó alatt. Dominic Miller gitárjátékával kiegészülve a húros-pengetős szekció őrülten kifogástalan módon nyűgözi le a tetszését eksztázisos őrjöngéssel kifejezésre juttató nézősereget.
A bensőségességet megteremtő Fields Of Goldra való váltás hibátlan műsorfelépítésről tanúskodik. A meghittség leple borítja be az egyazon ütemre dobogó szívek óceánját. A nyár illata terjeng a lágy szellőn érkező hangjegyek kísérőjeként. A Message In A Bottle közben a közönség spontán átveszi a főszólamot a tapsoló kéztenger keltette hullámokon szörfölő Stingtől. A sok dübörgés után, az elképesztően gyönyörű módon előadott Shape Of My Heart alatt megpihenünk a béke szigetén, majd a Love Is Stranger Than Justice újabb hegedűszólója megint beindítja a féktelen lelkesedéssel teli őrjöngést. Kivételes tehetségű és lélegzetelállító képességű zenészek gyülekezete tombol a színpadon. A zseniális előadó zenekarával 100%-on ég.
További képekért kattints!
A The Hounds Of Winter és az End Of The Game egyértelműsítik, hogy a teret az oroszlán magasztosságával körbeölelő Stingben az erő, a tiszta kommunikáció és egy páratlanul fenséges életérzés egyesül.
A dinamikával együtt és külön-külön is mesterien bánó zenekar finoman adagolja a lélek gyógyszerét, a mélyen az emberbe hatoló zenét. Leírhatatlan energiák áramolnak. Az első ráadásként elhangzó Desert Rose keleties dallamvilágánál a hangulat a tetőfokára hág. A Csillagok háborújának bölcs Yoda mestere úgy fogalmazna, hogy Stinget nemcsak átjárja az Erő, hanem a lehető legegyszerűbb eszközökkel, makulátlan tömegkommunikációt folytat a világ közös nyelvén.
A tomboló tapsfelhő további három dal (King Of Pain, Every Breath You Take, Next To You) erejéig maradásra „kényszeríti” a David Sancious zongora-, Dominic Miller gitár-, Peter Tickell hegedű-, Vinnie Colautia dob-, valamint Sting és Jo Lawry hangjátékától egységes formációt.
A felejthetetlen este szereplői maradéktalanul kielégítették a mindent átható zenei orgazmusra vágyó nézőket, akik így boldogan térhettek nyugovóra.
- Aigner Ivan -
Nézz Sting-koncertfelvételeket a Back to Bass-turnéról.
Hírek
