Budapestre látogat a világsztár zongoraművész - jegyek itt a Richard Clayderman koncertre
Precíz, aprólékos és szeret sokáig aludni – október 14-én vasárnap a Papp László Budapest Sportarénában ad koncertet a világ talán legismertebb zongoraművésze, Richard Clayderman. Erről a névről a legtöbb embernek a sármos, szőke fürtökkel és ellenállhatatlan mosollyal megáldott francia jut eszébe, de a zenerajongók azt is tudják: a Ballada Pour Adeline juttatta a csúcsra.
A kislemez 22 millió példányban fogyott el harmincnyolc országban, pedig a lemez producere már annak örült volna, ha tízezer példányban el tudják adni: „A társammal, Paul de Senneville-lel egy zongoristát kerestünk, aki el tudta játszani a szerzeményét, amelyet lánya, Adeline születésére írt. Húsz tehetséges fiatalt hallgattunk meg, és magasan Richard volt a legjobb. Amikor aláírtuk a szerződést, azt mondtam neki, hogy ha eladunk tízezer kislemezt, az felér egy csodával, hiszen ebben az időszakban mindenki diszkólázban égett” - mesélte Olivier Toussaint.
Clayderman megérdemelte ezt a sikert, hiszen zongoratanár édesapja attól a perctől fogva támogatta a karrierjét, hogy Philippe Pagè néven meglátta a napvilágot. Már akkor, amikor fia kicsi volt, létesített egy családi alapot későbbi taníttatására, de ő maga is kezdetektől foglalkozott vele. A kamasz muzsikus tizenhat éves korában már megnyerte első díját a Conservatoire of Music-ban, de később mindenki legnagyobb meglepetésére – és megbotránkozására – egy rockzenekart alapított, főleg abból a megfontolásból, hogy legalább egy kevés pénzt keressen. Édesapja ugyanis ekkor már nagyon beteg volt, és nem tudta támogatni a tanulmányait. Különböző bandáknak vállalt ezért hangszerelést és session zenészként is tagja volt néhány zenekarnak. Úgy gondolja, ez az időszak alapozta meg azt a zenei irányt, amellyel később világhírű lett.
Nem szeret korán kelni
S hogy mi a legjobb dolog akkor, ha valakit Richard Clayderman-nak hívnak? Talán az, hogy a világ 5 kontinensének színpadjaira állhat újra és újra… És mi a legrosszabb? Nincs ilyen. Néha örülne, ha nem ismerné senki, nem kellene beszélgetnie az emberekkel vagy autogramot osztogatni, de ezek olyan dolgok, amiket készségesen és boldogan elfogad. Erről és még sok mindenről is olvashat az, aki a világszerte népszerű zongoraművész honlapjára látogat, hiszen Clayderman kérdezz-felelek „rovatában” minden, vele kapcsolatos kérdésre őszintén felel.
Megtudhatjuk például, hogy a legrosszabb rémálma az, amikor a színpadon van szemben a közönséggel, és nem emlékszik arra, amit játszania kell. Nem jutnak eszébe a hangjegyek. Aztán felébred teljesen leizzadva, és rájön, hogy ez az egész csak egy álom volt.
A magánéletben szeret sétálni az erdőben vagy a tengerparton, de csak akkor, amikor nincs túl sok ember odakint. Szívesen megy a fiáért is az iskolába, hogy aztán kosáredzésre vigye. Mint mondja: a fia nagyon szereti a kosárlabdát, és jól is játszik. Saját bevallása szerint vásárolni is szeret, és olyan egyszerű dolgokat csinálni, ami közben nem kell gondolkodni.
Korán kelni nagyon nem szeret, de ha például arra gondol, hogy ilyenkor van egy kis ideje kocogni a tengerparton vagy egy gyönyörű parkban, akkor igazán boldog tud lenni.
Akkor is nagyon boldog, ha van ideje elkezdeni egy új zenei darabot, amit kiválasztott, és szépen lassan eléri azt a hangzást, amit szeretett volna.
„Phiphi”
És amit nagyon kevesen tudnak róla – az önvallomástól talán ez változni fog -, hogy a beceneve Phiphi, így szólítják a közeli barátai. Nagyon odafigyel az étkezésére, hogy tartani tudja a súlyát, de ha lát egy csodaszép desszertet, nagyon nehezen áll ellen neki. Imádja a süteményeket! A leginkább pedig azt sajnálja, hogy nincs tehetsége a nyelvtanuláshoz. Azt elismeri, hogy hasznos lenne a nemzetközi karrierjét illetően, mégsem megy neki.
Emellett mi az, ami a legnagyobb gyengesége? Nos, szeret minden aprólékosan, precízen, szervezetten és tisztán csinálni. Harcol ez ellen, de nem könnyű változni…
Ha már megszállottság, adódik a kérdés, hogy a világ talán legismertebb zongoristájának hány zongorája volt az évek során, és mi lett azokkal a hangszerekkel, amelyeket már megsebzett az idő vasfoga?
„Régen volt, hogy 3 zongorám volt egyszerre otthon. Most csak egy nagy zongora van a szalonban, és néhány elektromos zongora a többi szobában. Ma már az elektromos zongorák kiválóak, a billentyűik nagyon hasonlítanak az akusztikus zongorához és nagy előnye, hogy éjjel vagy korán reggel is tudok gyakorolni, mert tudom szabályozni a hangerőt, így nem zavarom a családomat vagy a szomszédokat úgy, mintha az akusztikus hangszeren játszanék” – meséli.
Hozzáteszi: nagyon szerette volna megtartani a régi zongoráit, de nagyon nagy helyet igényeltek volna. „Építeni kellett volna egy külön házat csak a régi, kedvenc zongoráknak” - magyarázza.
És hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz előbb volt zongorista, mint előadó vagy épp fordítva?
„Azt hiszem zongoristának születtem, de akkor kezdtem előadóművésszé válni, amikor indult a karrierem 20 évvel ezelőtt. Előadni a színpadon nagyon különleges és nagyon más, mint amikor mondjuk kísértem valakit. De ma már előadóművész vagyok, és meg kell mondanom, nagyon élvezem a színpadi szerepléseket, mert abszolút közvetlen kapcsolatom van a közönséggel. Érzem és élvezem ezt.”
Hírek
