"Kétségek gyötörtek" - a legújabb Depeche Mode albumról Dave Gahan-nel - II. rész
Mikor a Depeche Mode a Rich Machin és Ian Glover neve által fémjelzett angol elektronikus csapatot, a Soulsavers-t választotta 2009-es európai turnéjának előzenekarául, még nem tudták, hogy ez csak a kezdete lesz a két banda zenei együttműködésének.
CNN: Az album csodálatos. Egyszerre melankolikus és felemelő. Hogy tudod elérni ezeket az érzelmi hatásokat?
Gahan: Azt hiszem részben attól van, ahogy használom a hangom. Amikor éneklek, egy nagyon vizuális helyre megyek. Elég filmszerű, ezeket az érzéseket a térből kapom. Imádom, amikor a zene ezt csinálja. Sokat hallgattam David Bowie-t mikor tinédzser voltam. A hely, ahonnan úgy tűnt, hogy énekel az a hely volt, ahová menni akartam. Nem tudtam, hogy ez a hely valójában létezik-e, de hittem benne. Próbáltam elkapni ugyanazt a varázst újra a lemezein. Ez egy hely, ahová elmész, amikor hallgatod, ahol egyfajta valahová tartozást érzel. Vagy nem is érzed ezt, de úgy érzed, minden rendben van.
CNN: Van bármiféle Bowie-dolog, kép vagy album, aki képes volt jobban elrepíteni, mint mások?
Gahan: Van egy csomó lemez, ami kulcsfontosságú volt nekem. Ha meg kellene neveznem egyet, a Ziggy Stardust lenne az. Megváltoztatta az életem.
Dave Gahan vallomása a videó alatt folytatódik
Ugyanaz történt, mint amikor a punk rock-kal találkoztam, mikor először hallottam a Clash-t. 16 vagy 17 éves voltam. Úgy éreztem, tartozom valahová. A zene mindig ezt csinálja velem, és azóta is folyamatosan. Később, egy lemez amit vettem és amit igazán sokat hallgattam az új Spiritualized album, a Sweet Heart Sweet Light. Érzek egyfajta humort abban, ahogy kombinálják a szavaikat a zenei stílusukkal. De beszél hozzám és mosolyt csal az arcomra. Néhányan talán akik meghallgatják nem érzik ugyanezt, de ez egy igazán felemelő és csodálatos lemez.
CNN: Mostanában készíted 13. Depeche Mode albumodat. Mondanál néhány szót arról, mire számíthatunk?
Gahan: Martin különösen termékeny volt, és én is. Csináltam a Soulsavers-es dolgokat és egy barátommal írtam demókat a Depeche Mode-nak. Martin kapott egy írásrengeteget. Általában hat vagy hét dallal kezdjük a lemezeket, most körülbelül húsznál tartunk.
A stúdióban megpróbálunk nem túl nagy felhajtást csinálni. Megpróbáljuk nem túlkeverni a hangot. Ha valami működik, csak felvesszük. Megpróbáljuk jobban kihangsúlyozni a fellépés-jellegét. Már beszéltünk Anton Corbijn-nal a vizuális ötleteinkről, ő általában elég széles látókörű.
A dalok blues-os hatásúak. Nyilván ez nem egy blues-album, de biztosan van néhány szám, ami ilyen benyomást kelt. És emellett van egy lélekemelő hangulata is. De még mindig elég korai és nehéz beszélni erről. Régóta csinálunk együtt lemezeket, de mindig van valami meglepetés – még számunkra is, amitől a Depeche Mode lemez igazán jól fog szólni.