Könnyed nyári varázslat George Bensontól

A 2012-es Veszprémfest legnagyobb hírű külföldi fellépőjével kezdődött a veszprémi Pöspöki palota előtt felállított színpad programja szerda este. Elővételben elkelt az összes jegy – nem csak erre az estére hanem a Mezzoforte-Matt Bianco estre is és a Buena Vista fellépésére is, bár mivel a helyszínre sikerült még valahogy betenni 150 pótszéket pár várólistás szerencsés még kapott jegyet az utolsó pillanatban is.

Előzenakar: Tzumo Trió
Sajnos róluk most lemaradtam- illetve csak nagyon a végét kaptam el, de párszor már volt hozzájuk szerencsém, így biztos vagyok benne, hogy most is a szokott színvonalat hozták, Egri János bőgössel és Csörsz Zoltán dobossal. Ami nagyon szimpatikus volt, az az, hogy a felsőörsi Snétberger Tehetség Központ diákjai mind ott tobzódtak mindkét fellépésnél és valósággal csüngtek a fellépő művészek minden mozdulatán. Jó volt látni az utánpótlást és a hozzáállásukat a zenéhez illetve a zeneszeretetüket. (A Központ diákjai is részt vesznek a Veszprémfesten: minden délután 5 órától az Óváros téren a Rozé-Rizling Jazz napokon az ő fellépéseik nyitják a színpad programját.)

A George Benson és zenekara
A Mester és zenésztársai kicsivel 21.00 óra után léptek a színpadra. Benson jelenleg a legújabb albumát a Giutar Mant turnéztatja, de a koncert amolyan Best of válogatásra sikerült. Öt kísérőzenésszel lép színpadra: David Garfield az egyik zongorista és a hangszerelő, zenekarvezető is egyeben, ami egy kicsit meglepett a bemutatásnál, mert azt hittem, hogy ezeket a feladatokat Benson maga végzi. A doboknál Oscar Seaton Junior volt látható-hallható, nagyon komoly fiatal tehetség. Michael O’Neill volt a másik gitáros Benson mellett illetve ő vokálozott is. Volt még egy billentyűs: Tom Hall és egy basszusgitáros, Stanley Banks. Egy lassú felvezetés után mindjárt belecsaptak a Mambo inn című szerzeménybe, ami nagyon hangulatos felütés volt. Utána mindjárt sokak kedvence a Nature Boy következett. Erre már az egész közönség beindult . aki esetleg még nem tette ezt mindjárt az elején.

Nagyon nehéz ezt a teret behangosítani, de ez most nagyon jól sikerült. Nehéz, mert téglalap alapú és a hosszú oldalon van a színpad, és a szemben lévő házfal pedig nagyon közel helyezkedik el. Néha egy kicsit mintha az ének sok lett volna, de ennél nagyobb bajunk ne legyen! A koncert egyébként ültetett volt, de a tribün előtt és a hátsó sorok között végig állós-táncolós koncert volt.

A negyedik szám (Love X Love) körül vettem észre, hogy a bögős egy külön kis világban élt a színpadon egy emelvényen: a lábával rendesen bemikorofonozott csörgődobot használt, egész végig a csajokat szédítette, hatalmas fazon volt. Mellette pedig félelmetesen jól használta a hangszerét. Közben Benson megemlékezett Szabó Gáborról (magyar dzsesszgitáros), akivel még volt szerencséje együtt játszani a 70-es években – illetve akivel egy „kis” vitájuk is volt a Breezin’című számukat illetően.

További képekért kattints! Fotó: Répásy Zsolt

 Trubadúr
Ezután következett egy olyan rész, amikor Benson letette a gitárt és énekelt pár számot. Nem aprózta el, az első ilyen szám mindjárt az egyik legnagyobb sikere volt a Nothing’s gonna change my love for you. Aztán következett a Turn your love around, majd még egy szám amit sajnos nem ismertem, viszont pont ebbe tett bele egy improvizálós énekbetétet. Ez a rész nagyon Benson-os volt.Jött még egy Jackson szám instrumentálisan, ami az új lemezén van rajta, majd a Kisses in the Moonlight. Megkaptuk még a Lady Love me (One more time) című slágerét is, majd jött a finálé.

Finálé – felállva, táncolva
Ami mi is lehetett volna más mint, a Give me the night. Erre viszont már mindenkit felállított a székekről Benson és hatalmas tánc kezdődött. Most hallottam először élőben ezt a számot – nagyon jól szól még mindig, nem csak lemezen. A riff, amit játszik ebben nagyon-nagyon jól hangzik így is, nem okozott csalódást. A ráadás egy lassú számmal kezdődött, majd jött az On Braodway, a másik klasszikus. Ami egy kicsit furcsa volt ebben a számban az a dobszóló. Nagyon jó volt a dobos, de nem igazán éreztem ebben a számban a szóló helyét. Ezzel ért véget a kicsivel több, mint másfél órás koncert.

Összeségében egy jó kis koncertet hallhattunk, rendes slágerválogatást. Persze egy ekkora életmű minden darabja nehezen lenne beleilleszthető egy koncertbe, de így is elég rendes részt kaptunk belőle. Nem volt olyan elementáris erejű, mindent elsöprő előadás, de nagyon profin összerakott, és tökéletesen előadott koncertélménnyel gazdagodtunk.

Péntek este Buena Vista, majd szombaton az Opera est lesz programon.

Köszönjük Veszprémfest, köszönjük, Mr Benson!

-aretuska-

[2012.07.20.]