Kocsis Tiborban mindig van valami plusz - ezt Kecskeméten is megmutatta

Ha Kocsis Tibor nevét manapság kiejtik valahol, akkor általában az embereknek a következő jut az eszébe: piros kabát, Queen, Robbie Williams, és természetesen „A Hang” a 2011-es X-Faktor szériából. Ezek mind jelen is voltak szeptember 14-én a Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központban, ahol Tibó nagyszabású élőzenekaros koncertet adott.

Furcsa dolog a tévé, hiszen sok esetben nem jönnek át rajta dolgok. Értem ezt úgy, hogy ha egy régi színházi előadást néz meg az ember, a színészek játéka nem minden esetben jön át a tévé képernyőjén keresztül; ha pedig épp zenés műsort néz, akkor a hang mutathat teljesen mást, mint élő szituációban. Így voltam ezzel én is, mikor követtem az X-Faktor második szériáját. Kocsis Tibor volt az egyik olyan versenyző, aki teljesen semleges volt a számomra. Úgy voltam vele, nincs rossz hangja, de úgy istenigazából semmi extrát nem érzékeltem benne. A Queen – Somebody to love című dalánál viszont kezdett egy kicsit megváltozni a véleményem.

Nincs nagyképűség!

A műsor vége után elég sokáig nem volt lehetőségem őt koncerten hallani. Majd jött egy alkalom: Gyurcsík Tibivel közös vacsoraesten énekeltek együtt, ahol olyan szerencsém volt, hogy helyszűke miatt pár emberrel a színpad szélén ültünk.

Ilyen körülmények között tapasztalhattam meg azt, hogy ennek az embernek mekkora kincs is rejlik a torkában; hogy egy-egy dallal micsoda érzéseket képes kiváltani a közönségéből. Mellette pedig lenyűgözött az, hogy bár ő nyerte meg a tehetségkutatót, a nagyképűség és elszállás egyetlen jelét sem mutatta. Fantasztikus alázattal áll mind a mai napig a zenéhez, és igyekszik minden munkáját profi módon megalkotni, és a legmegfelelőbb embereket kiválogatni hozzá.

Nem történt ez másképp ezen a nagykoncerten sem, aminek pluszban az volt még az érdekessége, hogy Tibó első munkahelyére térhetett vissza ezzel a különleges alkalommal. A nézőtéren telt ház várta őt, mikor először kilépett a színpadra, és ezzel kezdetét is vette a közel két órás zenei műalkotás.

Az énekes tulajdonképpen nagyjából azzal a repertoárral örvendeztetett meg minket, amit előtte már az Orfeumban is hallhattunk Budapesten, a lemezbemutató koncertek kapcsán; csak nagyon pici változtatások történtek.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét. 

Az összes dal elhangzott az „Irány az élet!” című albumáról; érkezett egy Whitney Houston és egy Thake That blokk is többek között; elhangzott a Tibó számára a három legfontosabb dal a műsorból; és természetesen felcsendült a „Lásd a csodát” is nem csak az eredeti hangszerelésben, hanem bossanova verzióban.

A vendégelőadók sem maradhattak el: Janicsák Veca és Gyurcsík Tibor nagyon fontos szerepet játszanak a mai napig a férfi életében, így egyértelmű volt, hogy elhívja őket erre a koncertre is. Vecától hallhattuk a „Most múlik pontosan”-t egy szál zongorával, elénekelte a „Labirintus”-t, végezetül pedig megérkezett mellé Tibó, hogy közösen adják elő a duettjüket, az „Ez az a perc”-et, amihez hamarosan egyébként videoklip is készülni fog.

Profizmus, őszinteség és hatalmas szív

Gyurcsík Tibi első dalát, a „Mozi széles vásznon”-t prezentálta a publikum számára igazi átéléssel, érezhető volt rajta, hogy élvezi nagyon az élő zenekar adta lehetőségeket és pluszokat. A viccelődés sem maradhatott el a két férfi között, ami meg is nehezítette egy kicsit a duettjüket, mivel az elejét mindketten végignevették.

A Take That – Rule the world című dalát adták elő, ami kapcsán szerintem bátran ki lehet mondani, hogy megszületett a magyar Robbie Williams és a magyar Gary Barlow (bár az eredeti dalban Robbie nem énekel, ettől függetlenül valóban ezt lehetett érezni az előadásban).

Ha három szóval kellene jellemeznem a koncertet, akkor a következőket tudnám mondani: profizmus, őszinteség és hatalmas szív. Tibó mindent megtett azért, hogy olyan produkciót vigyen színpadra a zenekar segítségével, amit valószínűleg elég sokáig fognak emlegetni. Kevés embert tudok mondani a mai magyar előadók közül – talán csak az „öregek” között van ilyen -, aki így képes figyelni arra, hogy közvetítsen is valamit az emberek számára. Látszódott nem csak rajta, hanem a zenekar összes tagján is, hogy nem kötelességből állnak a színpadon, hanem mert élvezik, és szeretik csinálni; és alázattal, illetve igazi hozzáértéssel csinálják.

Úgy gondolom, hogy a magyar zenei piacnak szüksége van ilyen előadókra, mint amilyen Kocsis Tibor. A tehetségkutatókban feltűnt énekeseket sokan le szokták becsülni, és legyintenek rájuk, hogy ők csak egynyári előadók lesznek. Bevallom, sokáig én is így álltam ezekhez az emberekhez, és egyeseknél valóban be is bizonyosodott ennek a jelzőnek az igazsága.

Azonban ez Tibóról nem mondható el, mivel van benne valami olyan plusz, ami kiemeli őt ebből a közegből.

Remélem, még nagyon sokszor részünk lehet a kecskemétihez hasonló koncertekben, és eljut ez a kis csoda még több emberhez.

Lájk, ha kedveled Kocsis Tibort.

- Rosta N. Napsugár - 

[2012.09.23.]