Laczi Eszter: "Számomra ez nagyon megtisztelő érzés"

Eszter sokak szerint egyszerre tanult meg járni és táncolni. Alig volt 4 éves már táncolt, fellépett. Komolyabban a Diótörő Balettiskolában kezdte a pályáját, ahol Keveházi Gábor és Bán Teodóra voltak a mesterei. Hét évesen már a néptánc világában is kereste a helyét, melyet az óta is nagy szeretettel űz. A színpad mellett folyamatosan tanult és tanul ma is.

Először egy színházi táncos képzést végzett el, majd ezt követően a Magyar Táncművészeti Főiskola (néptánc) végzős hallgatójaként lett a művészeti alelnöke, de egy időben betöltötte az elnöki tisztséget is. Tanulmányai mellett táncolt a Kertész Táncegyletben, az Erkel Táncegyüttesben és a Vasas Művészegyüttesben is. Jelenleg Sárfalvi Évától az orientális tánc tudását mélyíti, de a néptáncot sem hagyta abba. Táncolt állami ünnepeken, és részese volt az Egri csillagok nagy sikerű produkciójának is.

- Érdekes, hogy már egészen pici lányként eltökélten ragaszkodtál a tánchoz. Szerintem színésznek sem lennél utolsó. Volt a családban a felmenőid között művészi vénával megáldott valaki, aki tánc irányába terelt?
- A színészet is érdekelt, csak nem fért bele az időmbe. De egyébként a táncban is kell olykor színészkedni. Nem tudok róla, hogy bárki is táncolt volna a családomban, de lehet, hogy a francia felmenőim között akadt táncművész.

- Már utaltam a bevezetőmben a kora gyerekkori tánchoz való kötődésedre, de mégis, hogyan kezd el valaki, alig 4 évesen táncolni?
- Édesanyám nagyon szereti a klasszikus balettet. Ő vitt el táncolni, én azonnal beleszerettem ebbe a világba, és már akkor eldöntöttem, hogy táncművész leszek. Végül nem balettel foglalkozom, de mind a mai napig jelen van az életemben.

- Volt neked gyerekkorod? Ezt úgy értem, hogy nem maradt ki a játszótér, esetleg a babázás korszaka az életedből?
- Hát ez jó kérdés! Voltak dolgok, amik kimaradtak az idő hiánya miatt, vagy veszélyesnek tűntek, mert ha leestem volna a bicikliről, akár az a táncos karrierem végét is jelenthette volna.

További képekért kattints!

- A tanáraid világhírű táncművészek. Milyen érzés ilyen kitűnő, jó nevű táncosoktól, tanároktól tanulni?
- Számomra ez nagyon megtisztelő érzés. Szigorúak, de ugyanakkor nem utáltatják meg a táncot, sőt. Sok mindenre megtanítottak/tanítanak, többek közt az önfegyelemre, az alázatra, ami elengedhetetlen a mi szakmákban. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy mindig a legjobbaktól tanulhattam és tanulhatok a mai napig, legyen az bármilyen műfaj.

- Visszaemlékszel még az első komolyabb fellépésedre? Mennyi időt töltesz gyakorlással, egy nap a próbateremben, vagy a színpadon?
- Igen. Alig 4 éves voltam és a mai napig emlékszem arra a koreográfiára is. Amikor felléptem a színpadra a közönség elmosolyodott, mert hát picike voltam. Sőt, – képzeld el- nemrég megtaláltam az első balettcipőmet is. Ez változó. Van, hogy napi 10-12 órát, de van, hogy „csak” 5-6 órát.

- Mi az a műfaj a táncon belül, ami igazán bejön neked, és azt szívvel, lélekkel csinálod?
- Sok műfajt tanultam és sajátítottam el, mindet szeretem, de a 3 legkedvesebb: a néptánc, orientális tánc, klasszikus balett. Azt vettem észre, hogy manapság, sajnos sem, a néptáncra, sem más művészetekre nincs nagy igény, helyette a celebeket reklámozzák, – szóval azt magad is tudod, hogy nem a legkönnyebb azonosulni.

- Fiatal, szép és nagyon csinos nő vagy. A korosztályod általában rock koncertekre jár és discó -ban bulizik. Neked van erre időd és lehetőséged?- Egyáltalán mennyire tudsz azonosulni a 21. század kesze-kusza világában, a néptánccal?
- Köszönöm, hogy így dicsérsz. – Lehetőségem lenne és ritkán időm is, de engem a disco világa soha sem vonzott. Ritkán beszélek az álmaimról, terveimről. Általában utólag szoktam ezekről beszámolni, miután megvalósultak. Idáig többnyire megvalósítottam őket. Anno azt sem mondtam el senkinek, hogy felvételiztem a Táncművészetire. De szeretnék még többet kihozni a művészetemből.

– Tamás István  –

[2012.11.18.]