A dán Efterklang, Európa egyik leginnovatívabb együttese szeptemberben jelentette meg ötödik nagylemezét. A Piramida című album egy elhagyott, sarkkörön túli szovjet bányászvárosban felvett hangmintákra épülő, páratlanul atmoszférikus és intenzív alkotás, az Efterklang eddigi pályájának csúcspontja. Ezt a nem mindennapi albumot mutatja be a zenekar a lehető leghozzáillőbb helyszínen: az valaha elhagyott, majd Budapesten újjáépült egykori szovjet hajón, az A38-on.
A 2000-ben alakult koppenhágai Efterklang (a dán szó emlékezést, visszatükröződést jelent) korunk egyik legkísérletezőbb és legtudatosabb popzenekara. Az eredetileg öttagú, mára trióvá olvadt, de rengeteg vendégművésszel dolgozó együttes finom, ambientes, elektronikával sejtelmesen átitatott popdalaiban ott bujkál Brian Eno ambientje, a Boards of Canada downtempója, a Röyksopp kanapé-elektrója, Björk melankóliája vagy az Air légies dalai – mindez együtt, nagyon tudatos koncepció szerint elrendezve, és teljesen eredeti módon tálalva.
Az Efterklang igazából nem is zenekar, vagy nem csupán az. Sokkal inkább egyfajta művész-kollektíva, amelynek tagjai mindig új és új irányból közelítik meg a popzenét, egészen újfajta dolgokat előbányászva a régi sémák alól. Ezt példázza a neves klip- és filmrendező, Vincent Moon tavaly az A38 Hajón is levetített dokumentumfilmje, az Egy sziget (An Island). Amikor az Efterklang elkészült előző, Magic Chairs című lemezével, az együttes tagjai négy napra „megszálltak” egy apró dán szigeten, hogy a helyi lakosokkal együtt egy kötetelen összejövetel keretei között elpróbája és újra felvegye legutóbbi albuma dalait. A közel kétszáz (!) közreműködővel készült film e négy nap eseményeit, a próbafolyamatot örökíti meg - mindazt, ahogy a profi zenészek és az „amatőr” laikusok találkozásából, ötleteiből és inspirációiból újjászületnek a jól ismert számok.
Az izoláció, a sziget-jelleg mély benyomást gyakorolhatott az Efterklang tagjaira, hiszen az Egy sziget elkészülte után máris új, még különlegesebb projektbe vetették magukat. Az új album, a Piramida címét egy különös sorsú városról nyerte. Pyramiden, vagyis oroszul Piramida, egy jóval az Északi-sarkkörön túl, a Spitzbergák egyik eldugott öblében fekvő bányászváros, amit a norvég kormány 1927-ben adott el a Szovjetuniónak. A jóformán megközelíthetetlen, közel féléves éjszakával, kibírhatatlan időjárással megvert szénbányász-telepen nagyjából ezren dolgoztak, szinte teljes izolációban – egészen 1998-ig, amikor a tulajdonos bányavállalat a szó szoros értelmében egyik napról a másikra, azaz egyetlen éjszaka alatt felszámolta a telepet és evakuálta a munkásokat.
Piramida azóta úgy áll, ahogy azon az éjszakán hagyták. A megdöbbentő atmoszférájú szellemvárosban minden ugyanúgy maradt, és az Efterklang idelátogató tagjai a színházteremben meg is találták elhagyatva „a világ legészakibb hangversenyzongoráját”. A három zenész tíz napig lakott a különös hangulatú szellemvárosban, több ezer felvételt és hangmintát készítve a kihalt ipari tájban. Ebből a hangulatból és ezekre a hangmintákra épülve született meg a Piramida zenei anyaga egy berlini stúdióban. A lemez túlzás nélkül az Efterklang eddigi legnagyszabásúbb, és legjobban sikerült vállalkozása. Nagyszerűen idézi meg Piramidában uralkodó fojtott, melakolikus atmoszférát, ugyanakkor egészen változatos, izgalmas, meglepetésekkel teli. Casper Clausen kristálytiszta éneke hol fátyolos, hol magasan szárnyalóan himnikus, Mads Brauer rafinált samplingjei különleges gazdagságot adnak a számoknak, a koncepció meg végig kitart a lemezen, egy pillanatra sem válva erőltetetté.
Az Efterklang még a lemez megjelenése előtt bemutatta az anyagot Sydneyben – szimfonikus hangszereléssel, és a koncert(sorozat) lenyűgöző erővel hatott a kritikusokra és a közönségre egyaránt. Aztán szeptember végén megjelent a lemez is – elsöprő sikerrel, és amiről a nem éppen a kísérleti elektronika iránti elkötelezettségéről híres Q Magazine is azt írta: „egy zenekar a világ csúcsáról, a saját csúcsain... a Piramida revelatív lemez!”
Természetesen erről a „kalandról” is készült film, Ghost of Piramida címmel. A triót ezúttal Andreas Koefoed kísérte el Piramidába és követte végig a lemezfelvétel folyamatát. A fantasztikus környezetben felvett dokumentumfilm nagyszerű bevezetést nyújt az Efterklang-koncerthez – a film bemutatójára november 22-én 19 órától kerül sor az A38 Hajó Kiállítóterében. A vetítésre a belépés érvényes Efterklang-koncertjeggyel díjtalan.
Az előzenekar, a prágai Republic Of Two egészen különleges színfoltja a közép-európai popzenének. A rafinált effektek, az autotune, a bő kézzel mért elektronika és stúdiórodeó korában nem midennapi próbálkozás egy szinte teljesen akusztikus duót alakítani. A Republic Of Two két tagja, Mikoláš Růžička és Jiří Burian (korábban sikeres együttesek tagjai és előadók kísérőzenészei) mégis ezt tette – óriási sikerrel.
A debütalbum rögtön Anděl-díjas (ez a legrangosabb cseh könnyűzenei elismerés) lett, és a páros finom, elegáns, kissé melankolikus, szinte kizárólag gitár-ének hangszerelésre épülő dalai – és a hozzájuk tartozó, home-movie szerű, hangulatos videoklipek - komoly elismerést arattak. A Republic Of Two koncertje nagyszerű felvezetője az Efterklang különlegesség-számba menő fellépésének.
Hírek
