Első lemezével rukkolt elő a Konyha együttes. A Konyhanyelv stílusát nehéz lenne valamely ismert kategóriába sorolni, nem is próbálkoztak vele a fiúk. Szokták alternatívnak titulálni a csapat zenéjét, de a srácok ettől a „falnak mennek” – saját definíciójuk szerint ők egy trió, amelyik nagyon hangosan játszik.
A háromtagú csapat (Szepesi Mátyás énekes-gitáros, Herr Attila basszusgitáros, Badics Márk dobos) két éve működik, egyre többen ismerik dalaikat, köszönhetően nem hétköznapi dalszövegeiknek és klipjeiknek. A Konyha sokak számára már nem csak a lakás egyik helyiségét jelenti, hanem bulizós, hangulatos zenét, koncertélményt is. A kérdésekre a frontember válaszolt.
- Hogy fogadták az együttest a klubokban, illetve milyenek a vélemények a lemezről?
- Egy zenekar induláskor nyilván minden lehetőséget megragad a fellépésre. A közönség reakciója nagyon helyzetfüggő: önálló koncertjeinken általában nagyon jó a hangulat. De arra is volt példa, hogy – nyilván csak a nevünk miatt – meghívtak egy gasztronómiai fesztiválra. Pillanatok alatt kiderült, hogy nem erre a zenére vevő a közönség, onnantól kezdve tulajdonképp a túlélésért játszottunk, és igyekeztünk, hogy legalább mi jól érezzük magunkat. A másik véglet az, amikor a közönség egy része már ismeri a számainkat, velünk éneklik, majd a többiek is bekapcsolódnak. Másnap jön rengeteg üzenet, hogy jók voltunk, mikor lépünk fel legközelebb? – mesélte a frontember.
- A legjobb persze az, ha olyanoknak játszunk, akik eleve ránk kíváncsiak, kedvelik a számainkat. Ilyenkor repülnek a színpadra a fogkefék (A Kiskifli című dal ismétlődő motívuma szerint: „Ugye hoztál fogkefét?!”).
- A Kiskifli klipje is meglehetősen formabontó, és a lemezborító is érdekesre sikerült. Mindkettő tele van állatokkal – lajhár, gorillák, illetve kutyák – ilyen nagy állatbarát a csapat?
- Lossonczy Bazsó barátunk rendezte a klipet. A közös ötletelés során nekem valamiért beugrott a lajhár. Ha már eleve szürreális a hangulat, akkor azt gondoltam, hogy jó lehet, ha ezt a szerelmi drámát úgy illusztráljuk, hogy egy lajhár adja elő, ami tulajdonképp a lustaság legfőbb szimbóluma, ilyen formán tökéletesen alkalmas „a hagyományos férfi szerep” megtestesítésére. Eredetileg csak egy szöveges videót terveztünk, amelyen szól a zene, és csak az épp elhangzó szöveget feliratozzuk. Aztán Bazsónál valami eltörött ott belül, elkezdett ötletelni és ez lett belőle. Magától értetődött, hogy rábíztuk a lemezborító grafikáját is.
- Az album a Konyhanyelv címet viseli. Miben más ez a nyelv, mint a hétköznapi?
- Az eddigi egyik legpozitívabb lemezkritikában ezt olvastam: „Magára vessen az, aki ilyen zenekarnevet választ magának!” Talán a lemez anyagából is egyértelmű, hogy számomra nagyon fontosak a dalszövegek. Erre is utal a cím, ha kissé nagyképű is: a szövegek sajátos nyelvezetére, jelrendszerére utal.
- Mik a távlati terveitek? Meddig látod előre a zenekar jövőjét?
- Szeretnénk nagyon sokáig jól érezni magunkat ebben az egészben. A cél az, hogy minél jobb dalokat írjunk, minél jobb koncerteket adjunk. Imádom, amikor úgy fekszem le egy fellépés után, és úgy rakom össze magam másnap reggel, hogy „Hú, ez volt életem legjobb koncertje”. Az utóbbi időben ez három alkalommal is előfordult, ez pedig további lendületet ad. Jó lenne, ha ez így is maradna, ami persze nem csak rajtunk múlik.
- Mi várható tőletek a közeljövőben?
- December 21-én a világvége tiszteletére megtartjuk a Konyhanyelv lemezbemutató koncertjét. Másnap elmegyünk Szolnokra, a két ünnep között pedig Zalaegerszegre és Szekszárdra. Januárban és februárban pedig az összes többi városba, ami még létezik. A lemezbemutató különlegessége, hogy nem hárman leszünk színpadon, hanem kiegészülünk egy fúvós trióval, amelynek vezetője Subicz Gábor, a Pannonia Allstarts Ska Orchestra trombitása. Ő nagyon jó cimbora és az egyik legtehetségesebb ember, akinek idehaza hangszer van a kezében.
Hírek
