Ez a rock - az Arénában lépett fel a Tankcsapda, képekben

Láttuk. Tetszett. Mert rock volt az Arénában, méghozzá magyar rock, háromszor is, és sokan voltunk. Így telt a debreceni trió fővárosi aréna-állomása.

Két nappal karácsony előtt a budapesti mézeskalács és forraltbor illatba rock fílinget kevert a Tankcsapda nagykoncertje. Ez így talán túlzottan költőien hangzik, hangzana, de így volt. Mégse szaladjunk nagyon előre, hiszen a hangulat már hamarabb a helyszínen volt, mint a buli hangja, tömeg várakozott késő délután az Aréna körül.

Lájk, ha szeretsz koncertre járni

Junkies pólós lányok, Ossiános srácok, és Tcs rajongók lepték el a metróállomást is. Majd este hét körül az idei év nagy visszatérőjeként Barbaróék legénysége kezdett az afféle összetéveszthetetlenül, sajátosan, és egyben ellenállhatatlanul egyedi halszemoptikás Junkies világnézetével izzítva be a várakozókat.

Az estét valamiféle harc nélküli „titánok összecsapásának” is tekinthettük volna, hiszen Szekeres Andris kezéből a stafétát nem más, mint a vérbeli magyar rockerek évtizedek óta szóló hangja vette át, a nemrég, december elején ötvennegyedik születésnapját ünneplő Paksi Endre. Az Ossian is hibátlanul megtomboltatta a tömeget, kimosva mindenki szeméből a Junkies-féle álmokat, a valóságról szóltak, mint teszik és tették azt már jó huszonhat éve töretlenül. Köszönet nekik ezért. A Junkiesnak pedig az álmokért természetesen. Hiszen ilyen az élet.

 

További képekért kattints!

 
A bulira a pecsétet, a habot, és a koronát- ahogy tetszik-, Lukácsék szintén már túl a húszon bandája tette, kirázva a közönségből a még a maradék energiát is. Naná, hogy jó értelemben. A legjobban! Nem is csoda.

A rekord hosszúságú, majdnem két és fél órás bulin a TCS-életmű minden hangulatába belekóstolhattunk, az ugrálóstól a füstön és lábdobon át a „tekerek aztán szívok és fújom a füstjét”- melankólián keresztül a Rockmafia legújabb dalaival karöltve a rádiós slágerlisták kedvenceiig, ünnepelve a 20 éve hallgatható Legjobb Méreg albumot is.

Természetesen a hangulat, és Lukács hangja a régi, és szokásos, a dallam meg néha új is lehet, ezzel együtt hoz változatosságot az üdítően változatlan zenekar. Éppen ezért volt ez a buli is újra és újra különleges, mert azt kaptuk, amire vártunk, így a felejthetetlen élmény ismét elraktározható.

A küzdőteret megtöltő tömeg magából kikelve éljenzett, énekelt és rajongott. Ünnep volt ez. Nem akármilyen. Fejjel lefelé dobolós, mindent beleadós, kétszer visszatapsolós, végén mennyországturisztos. Igen, ez a rock.

Lájk, ha kedveled a Tankcsapdát.

- /RQ -

[2013.01.08.]