Idén tizenharmadik alkalommal rendezték meg a Frankofón Fesztivál leginkább várt eseményét, a Francia Sanzonversenyt. A tizenkét magyar fiatal – közülük a legifjabb tizenöt éves – újfent bebizonyította, hogy a világ talán legdallamosabb és legromantikusabb nyelvén előadott dalok mitől örökérvényűek.
Az első sanzonverseny megnyerése után, 2001-ben döntöttem véglegesen az énekesi pálya mellett. Aztán tavaly az a megtiszteltetés ért, hogy zsűritagként és előadóként tértem vissza a Budapesti Francia Intézet amfiteátrumába. Az idén újabb feladattal bízott meg Gaid Evenou francia együttműködési attasé asszony és Marion Decome, a Frankofón Sanzonverseny főszervezője: hogy a csodálatos hangú, elragadó személyiségű és nem utolsósorban gyönyörű énekesnővel, Micheller Myrtillel együtt vezessük a műsort, megfejelve azt egy közös produkcióval.
Az idén is vegyes zsűri értékelte a produkciókat: Gabriela Matei, a Román Kulturális Intézet igazgatója; Pásztor Zoltán, a Kossuth Rádió intendánsa; Popper Anna, a Diplomata Magazin szerkesztője; Szilágyi Katalin, a Franciatanárok Magyarországi Egyesületének elnöke; Bardóczy Attila, énekes és színész; valamint az elnöki tisztét betöltő Mouna Mouline, a Marokkói Nagykövetség tanácsosa.
Ez alkalommal a Frankofón Fesztivál keretében több koncertet is adó Accordzéâm zenekar szolgáltatta a zenei kíséretet. Jonathan Malnoury (oboa, gitár), Nathanaël Malnoury (nagybőgő), Raphaël Maillet (hegedű), Michaël Bideault (diatonikus harmonika, zongora) és Franck Chenal (ütős hangszerek) színes, mozgalmas, a humorral is agáló minikoncertje csakúgy, mint az egész verseny alatt tanúsított professzionalizmusa a közönség frenetikus tapsviharjaiba torkollt.
Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.
A megmérettetésen induló fiatalok nehéz feladatra vállalkoztak. A francia sanzon ugyanis egy nagyon kevés eszközzel operáló műfaj. Mentes bárminemű felesleges mozgástól, gesztustól; csak a hang, az érzelmek és az arcmimika állnak az előadó rendelkezésére. Itt nem lehet csalni; az őszinteség alapvető követelmény. Ez adja meg a műfaj halhatatlan varázslatát. Természetesen ezek a határok folyamatosan tágulnak, alakulnak a korhoz, azaz a mai francia dalok nagyobb szabadságot engednek meg az előadó számára. Így győzhetett az idén Nagy Kristóf, a pécsi Janus Pannonius Gimnázium 18 éves tanulója, aki bár iskolája francia színjátszó körének tagja, rally-versenyeken navigátor, valamint két zenekarban is harsonázik, a későbbiekben diplomáciával szeretne foglalkozni. Az általa előadott Je me lâche című dal maradéktalanul megmozgatta a közönséget, s láthatóan a zsűrit is egyöntetűen magával ragadta.
További képekért kattints!
Az érthető eufóriát követően szóra bírtuk az ifjú titánt.
— Hogyan esett a választásod a Je me lâche-ra? — Franciatanárom, Szikszainé Bánkúty Zsuzsanna – aki már több éve segít a versenyre jelentkező diákjainak a felkészülésben – ajánlotta figyelmembe a dalt. Amint belehallgattam, egyből megtetszett a szám dinamikája, úgy gondoltam, hangilag meg tudom oldani, ráadásul a szöveg szintén abszolút illett hozzám. Az általam írt és a dalba beillesztett ragga-résszel még hitelesebben tudtam lazára venni a figurát, magamra formálni a produkciót.
— A sanzonversenyen elért eredményed után mégis a színpad felé veszed az irányt, vagy megmaradtak a diplomáciai ambícióid? — Őszintén szólva mindig is nagy élményt jelentett számomra, ha színpadon lehettem, akár éneklésről, harsonázásról, vagy színjátszásról legyen szó. Ha úgy alakul, hogy van keresnivalóm a szórakoztatóiparban, nagyon szívesen állok elébe.
— Milyen érzés volt már győztesként a verseny végén újraénekelni a dalt? — Igazából nem is gondoltam bele, milyen lenne elénekelni a számot újból. Amikor csak ketten álltunk a színfalak mögött, és szólították versenyzőtársamat, egyből átfutott az agyamon, hogy most tét nélkül énekelhetem el. Már elsőre is az volt a célom, hogy minél felszabadultabban énekelhessem el, hiszen erről szól a szám is, úgyhogy szinte csak ott kellett folytatnom, ahol abbahagytam. Nagyon jól esett, hogy több versenyzőtársam is kijött a színpadra, és a szám közben pacsiztunk. Az érzés pedig, ami kavargott bennem... Egyrészt alig tudtam elhinni, másrészt pedig elképesztő vidámság és felhőtlen öröm öntött el. Az meg külön jó volt, hogy a barátaim, a rokonaim velem osztozhatnak mindebben.
Hallgasd meg műsorvezető-társammal, Micheller Myrtillel közös produkciónkat, a Fekete Orfeusz című film betétdalát, Orfeusz dalát franciául és magyarul, amit az Accordzéâm zenekar kísért!
Hírek
