Idén tizenharmadik alkalommal rendezték meg a Frankofón Fesztivál leginkább várt eseményét, a Francia Sanzonversenyt. A tizenkét magyar fiatal – közülük a legifjabb tizenöt éves – újfent bebizonyította, hogy a világ talán legdallamosabb és legromantikusabb nyelvén előadott dalok mitől örökérvényűek.
Az első sanzonverseny megnyerése után, 2001-ben döntöttem véglegesen az énekesi pálya mellett. Aztán tavaly az a megtiszteltetés ért, hogy zsűritagként és előadóként tértem vissza a Budapesti Francia Intézet amfiteátrumába. Az idén újabb feladattal bízott meg Gaid Evenou francia együttműködési attasé asszony és Marion Decome, a Frankofón Sanzonverseny főszervezője: hogy a csodálatos hangú, elragadó személyiségű és nem utolsósorban gyönyörű énekesnővel, Micheller Myrtillel együtt vezessük a műsort, megfejelve azt egy közös produkcióval.
Az idén is vegyes zsűri értékelte a produkciókat: Gabriela Matei, a Román Kulturális Intézet igazgatója; Pásztor Zoltán, a Kossuth Rádió intendánsa; Popper Anna, a Diplomata Magazin szerkesztője; Szilágyi Katalin, a Franciatanárok Magyarországi Egyesületének elnöke; Bardóczy Attila, énekes és színész; valamint az elnöki tisztét betöltő Mouna Mouline, a Marokkói Nagykövetség tanácsosa.
Ez alkalommal a Frankofón Fesztivál keretében több koncertet is adó Accordzéâm zenekar szolgáltatta a zenei kíséretet. Jonathan Malnoury (oboa, gitár), Nathanaël Malnoury (nagybőgő), Raphaël Maillet (hegedű), Michaël Bideault (diatonikus harmonika, zongora) és Franck Chenal (ütős hangszerek) színes, mozgalmas, a humorral is agáló minikoncertje csakúgy, mint az egész verseny alatt tanúsított professzionalizmusa a közönség frenetikus tapsviharjaiba torkollt.
Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.
A megmérettetésen induló fiatalok nehéz feladatra vállalkoztak. A francia sanzon ugyanis egy nagyon kevés eszközzel operáló műfaj. Mentes bárminemű felesleges mozgástól, gesztustól; csak a hang, az érzelmek és az arcmimika állnak az előadó rendelkezésére. Itt nem lehet csalni; az őszinteség alapvető követelmény. Ez adja meg a műfaj halhatatlan varázslatát. Természetesen ezek a határok folyamatosan tágulnak, alakulnak a korhoz, azaz a mai francia dalok nagyobb szabadságot engednek meg az előadó számára. Így győzhetett az idén Nagy Kristóf, a pécsi Janus Pannonius Gimnázium 18 éves tanulója, aki bár iskolája francia színjátszó körének tagja, rally-versenyeken navigátor, valamint két zenekarban is harsonázik, a későbbiekben diplomáciával szeretne foglalkozni. Az általa előadott Je me lâche című dal maradéktalanul megmozgatta a közönséget, s láthatóan a zsűrit is egyöntetűen magával ragadta.
További képekért kattints!
Az érthető eufóriát követően szóra bírtuk az ifjú titánt.
— Hogyan esett a választásod a Je me lâche-ra? — Franciatanárom, Szikszainé Bánkúty Zsuzsanna – aki már több éve segít a versenyre jelentkező diákjainak a felkészülésben – ajánlotta figyelmembe a dalt. Amint belehallgattam, egyből megtetszett a szám dinamikája, úgy gondoltam, hangilag meg tudom oldani, ráadásul a szöveg szintén abszolút illett hozzám. Az általam írt és a dalba beillesztett ragga-résszel még hitelesebben tudtam lazára venni a figurát, magamra formálni a produkciót.
— A sanzonversenyen elért eredményed után mégis a színpad felé veszed az irányt, vagy megmaradtak a diplomáciai ambícióid? — Őszintén szólva mindig is nagy élményt jelentett számomra, ha színpadon lehettem, akár éneklésről, harsonázásról, vagy színjátszásról legyen szó. Ha úgy alakul, hogy van keresnivalóm a szórakoztatóiparban, nagyon szívesen állok elébe.
— Milyen érzés volt már győztesként a verseny végén újraénekelni a dalt? — Igazából nem is gondoltam bele, milyen lenne elénekelni a számot újból. Amikor csak ketten álltunk a színfalak mögött, és szólították versenyzőtársamat, egyből átfutott az agyamon, hogy most tét nélkül énekelhetem el. Már elsőre is az volt a célom, hogy minél felszabadultabban énekelhessem el, hiszen erről szól a szám is, úgyhogy szinte csak ott kellett folytatnom, ahol abbahagytam. Nagyon jól esett, hogy több versenyzőtársam is kijött a színpadra, és a szám közben pacsiztunk. Az érzés pedig, ami kavargott bennem... Egyrészt alig tudtam elhinni, másrészt pedig elképesztő vidámság és felhőtlen öröm öntött el. Az meg külön jó volt, hogy a barátaim, a rokonaim velem osztozhatnak mindebben.
Hallgasd meg műsorvezető-társammal, Micheller Myrtillel közös produkciónkat, a Fekete Orfeusz című film betétdalát, Orfeusz dalát franciául és magyarul, amit az Accordzéâm zenekar kísért!
- Aigner Ivan -
[2013.04.05.]
Megosztom:
Fórum- és hozzászóláskezelésre vonatkozó tájékoztatás
A hatályos jogszabályi környezet módosulása következtében a weboldal üzemeltetőjeként kötelező moderációs feladatokat kellene ellátnunk minden felhasználói tartalom (hozzászólás, fórumbejegyzés stb.) vonatkozásában.
Ezen jogszabályi előírások teljes körű és folyamatos teljesítéséhez jelenleg nem áll rendelkezésünkre megfelelő erőforrás (személyi és pénzügyi kapacitás).
Ennek következtében a fórum- és hozzászólás funkciót határozatlan időre felfüggesztjük.
A felhasználók számára új hozzászólások és fórumtémák létrehozása, illetve meglévő tartalmakhoz történő hozzászólás a mai naptól nem lehetséges.
A funkció újbóli aktiválására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a vonatkozó szabályozás lehetővé teszi olyan üzemeltetési mód alkalmazását, amely számunkra is megvalósítható és fenntartható.
Hírek
