A flamenco királya, Paco de Lucia a Veszprémfesten

Paco mestert 2006-os fellépése óta szerették volna visszahívni a szerevezők Veszprémbe, mert akkor nem a Várban, hanem a régi Váév Csarnokba voltak kénytelenek megtartani a koncertet a rossz idő miatt. Most elérkezett a megfelelő pillanat, jó idő volt, minden adott volt egy jó koncerthez.

 Andalúz életérzés
A flamenco az andalúziai spanyol cigányság zenéje. Benne van minden életérzésük, fájdalmuk, szenvedélyük. A XVIII., XIX. században alakult ki, kezdetben az ének dominált benne, majd a hangszeres kíséret, aztán ehhez kapcsolódott a tánc. Sokszor azonosítjuk csak egyfajta virtuóz gitárjátékkal, holott a hangszeres zene csak másodlagos, néha harmadlagos szerepet játszott benne. Az is igaz viszont, hogy a köztudatba az olyan gitárosok, mint például Paco de Lucia emelte. Csütörtökön este ebből kaptunk egy koncertnyi ízelítőt.

Ismét telt ház, fényjáték

Egy nagyon látványos és érdekes vetítéssel indult az este. A színpad két oldalán, a Püspöki palota homlokzatán egy direkt ide tervezett vetítést láthattunk, ahogy robotok felépítik a palotát darabokból. Eddig a palotát csak, mint díszletet használták, hatalmas ötlet volt így kihasználni ezt a lehetőséget. Utána egyébként a koncertet vetítették ki a két homlokzatra.

További képekért kattints!

Maga a koncert Paco szólójával kezdődött (a Minera című szerzeménnyel). Azonnal megtapasztalhattuk a Mester virtuóz játékát. Előttem álltak a Snétberger központ ifjú zenésztanulói, akik csak kapkodták a fejüket hitetlenkedve, hogy ilyen nincs… Egyszerűen annyira gyors, élettel teli a játéka, hogy ezt minden zenésznek egyszer meg kell néznie, át kell élnie. Ellentétben az előző két koncerttel, itt a zenészek nem kommunikáltak a közönséggel, ami nekem egy kicsit hiányzott, de ebből is látszott, hogy ez egy teljesen másfajta produkció volt, mint amit előtte láthattunk. A második számba már beszálltak az énekes és a perkás is. Az énekben a cigány hatáson kívül van egy jó adag arabos-móros beütés is. Ez mind rendben is van, de hogy a vöröses hajú fehér énekeséből hogy jön elő ilyen hang az egy rejtély… Rubionak hívják az illetőt, és egész egyszerűen hihetetlen, ahogy énekelt. A másik énekes David de Jacoba, egy kicsit kevésbé erőlködve képezte ugyanazt a hangzást, ő is fantasztikus volt. Volt egy harmadik énekes is – amolyan mellék énekes, akinek a fő „hangszere” a tánc volt (Farruco-nak hívják). Azt hiszem ő aratta a legnagyobb sikert az egész koncert alatt. Róla szólt majdnem az egész 6. szám, a Siguiriya. A zenekarban rajtuk kívül helyet kapott még egy basszusgitáros, még egy gitáros és egy billentyűs – szájharmonikás is.

A perkásnak hatalmas szerepe volt az egész produkcióban. Az ő játéka adta meg az egész zene lüktetését, amire csak rásegítettek z énekesek: amikor nem énekeltek, akkor végig tapsoltak. A legemberibb és legszórakoztatóbb része a koncertnek az volt, amikor Paco egy szóló közben – ki sem esve a ritmusból – elkezdte a fejét csapkodni, moszkitó, azaz szúnyog felkiáltással.

Az igazság az, hogy nagyon magas színvonalon játszott az egész zenekar, tényleg mindenki vitathatatlanuk a hangszerének mestere, de nekem a 3., 4, szám után egy kicsit egysíkúvá vált az egész. Remélem, még össze fognak állni a gitártrióval (Al di Meola és John McLauglin-nal), mert számomra az Paco de Luciától a non plus ultra.

Mindenesetre jó kis koncert volt ez is. Nagyon el vagyunk kényeztetve ezen a héten, köszönjük Veszprémfest!

-aretuska-

[2013.07.20.]