Az életem már szinte "vattacukor-sztori" - Exkluzív interjú Berkes Gabriellával

Berkes Gabi hangi adottságairól, tündéri személyiségéről ódákat lehetne zengeni, ám az élmény, a hatás sokkal mélyrehatóbb, amikor erről saját magunk győződünk meg. Önálló műsorának október 09-ei folytatása előtt felemelő beszélgetést folytattunk az énekesnővel.

Új műsora extravagáns, augusztus 02-ai premierjét követően Berkes Gabi október 09-én, az Orfeumban, Las Vegas Divas nevű, önálló estjén újból a XX. század legnagyobb női előadói előtt tiszteleg. Barbra Streisand, Etta James, Shirley Bassey, Dinah Washington, Aretha Franklin, Natalie Cole, Whitney Houston, Cher, Ella Fitzgerald mellett Christina Aguilera és Nelly Furtado slágerei is felcsendülnek.

Azonban egy igazi díva mit sem ér duettek nélkül. Az énekesnőhöz így fia, Berkes Olivér, illetve művésztársa, Farkas Gábor Gábriel is csatlakozik, hogy egy igazi, felejthetetlen show-val vigyék a közönséget egy képzeletbeli utazásra a sivatag közepén található „Bűnös Városba”.

Csatlakozz, ha kedveled a retro magyar dalokat.

—    A hétköznapokban a Heim Pál Gyerekkórház csapatát erősíted, este pedig dívává változol. Hogyan tartod az egyensúlyt? Miben gyökerezik a belőled áradó harmónia?
—    Nagyon szerencsés embernek tartom magam. Mindkét hivatásom szerelem. Több mint egy évtizede tökéletesen kiegészíti egymást a kórház és a színpad az életemben. Soha nem gondolkodtam azon, melyik a fontosabb. A kórházban nagyon beteg gyerekekkel foglalkoztam; az ott megélt sikerek, a szeretet rengeteg energiával töltik fel az embert. Ezeket az emóciókat természetesen használom a színpadon is; ott viszont a közönség szeretetéből ismét töltődni tudok. Ez az egész egy hatalmas érzelmi és energia-körforgás. Egyik nélkül sem lenne tökéletes az életem. Talán ez adja a belső harmóniát.

—    A belőled áradó szeretet és bűbáj lehengerlő. Kérlek, áruld el a titkod!
—    Ez igazán nagyon kedves. Ahogy korábban említettem, boldog vagyok, imádom a hivatásaimat, ajándéknak élek meg minden napot, amikor bemegyek a kórházba, eljátszhatok egy szerepet, vagy készülhetek a saját koncertemre, mint most az Orfeumban. Mindezek mellett a legfontosabb – s a soha el nem múló mosoly a szívemben – természetesen a családom. Két csodálatos gyerek büszke anyukája vagyok. Gondolják csak el, reggel bemegyek a kórházba Fannimmal, aki egy nagyszerű gyerekorvos, és egy kórházban dolgozik velem, majd este indulok a koncertemre Olivéremmel, aki nagyon tehetséges énekes, és duettet énekel velem a színpadon. A nézőtéren ül a párom, akinek minden pillantásából árad a szeretet, a szerelem. Édesapám, öcsém, a barátaim is velem vannak. Ez tényleg már szinte „vattacukor-sztori”. Nem is csoda, ha „hősugárzó” vagyok.

—    S ha már Las Vegas. Mennyire vonz úgy általában a játék, a rizikó, az ismeretlen?
—    Az ember minél több mindent megél az életében, annál kevésbé vonzódik az ismeretlenhez, a rizikóhoz. Fiatal koromban sokszor meggondolatlanul is belementem helyzetekbe. Ma már, így lecsendesülve, ötvenévesen sokkal inkább a biztonságra, az állandóságra, a nyugalomra vágyom, de játszani nagyon szeretek és nem csak a színpadon. Nem voltam még Las Vegasban, de nem mondom, hogy nem csábultam el, egyszer-egyszer, amikor kaszinóban jártam. Ami viszont fontos, hogy soha nem léptem át azt az összeghatárt, amit megengedtem magamnak.

—    Az alma nem esett messze a fájától. Milyen érzés a fiad érthető színpadi sikereit nyomon követni? Büszke édesanya vagy?
—    Csodálatos! Nagyon büszke vagyok rá; elmondhatatlan, amit érzek, amikor látom dolgozni a színpadon. Szereti a közönség. Bízom benne, hogy nagy jövő áll előtte, és megvalósulnak az ő álmai is, hiszen az élete a zene és a színpad. Nekem egyformán fontos kislányom karrierje is, aki – mint említettem – gyerekorvos, és imádja a hivatását.

—    Milyen beteljesületlen álmok hajtanak?
Hiszem, hogy az álmok és a vágyak viszik előre az embert. Én nem tudok hátradőlni. Mindig voltak és lesznek álmaim. Már csendesebbek a hullámok a lelkemben, de azért még mindig merek nagyokat álmodni a kórházban, a színpadon és természetesen a magánéletemben is. Rengeteg tervem van. Készülök egy nagyszabású jótékonysági koncertre az Arénában, készül egy új lemez, készülök színpadi szereppel is az Orfeumban. A magánéletemben tervezzük a közös otthont a párommal, és szeretnénk harmonikus családi életet élni az összes gyerekünkkel. Szeretném, ha egyszer én lehetnék a világ legjobb nagymamája.

—    Ha tehetnéd, mire sarkallnád az embereket, miben változtatnád meg a közgondolkodást.
—    Kívánnám mindenkinek, hogy igenis merjenek nagyokat álmodni, ne adják fel a vágyaikat, mert túl rövid az élet ahhoz, hogy elfogadják a számukra boldogtalanságot, elégedetlenséget teremtő dolgokat. Merjenek kilépni helyzetekből és változtatni. Keressenek, és találjanak egy-egy pillanatot, ami legalább egyszer egy nap megörvendezteti a szívüket. Törekedjenek a külső és belső harmóniára. Ámen!

A közgondolkodás egy szenzitív téma! Lehet, hogy egyszer írok róla egy könyvet.

Hallgasd meg Berkes Gabi előadásban Christina Aguilera Hurt című dalát!

- Aigner Ivan  -

[2013.10.08.]