Este fess a pesti nő - Interjú Kiss Kamilkával

 Egy hamisítatlan század eleji hangulat éled újjá a kultúrmissziót teljesítő Orfeumban. A Pesti Sikk – nevéhez hűen – a 20-40-es évek magyar sanzonjait, őszinte zenei vallomásait hívatott előadni. Dalok a szerelemről, a barátságról, a könnyed szórakozásról, a pesti életről. Hanyag elegancia, bájos női líra, kortalan nívós zenei csemege. A szeptember 05-ei est különlegessége, hogy a Back II Black szaxofonosa, Herold Péter is csatlakozik a sikkes csapathoz, újabb színt adva az amúgy is pompásan festő palettához.

Hogy mi vesz rá egy mai fiatal énekesnőt, hogy déd-, illetve nagyszülei fiatalkorát idézze meg, arra Kiss Kamilka, a Pesti Sikk háziasszonya válaszol.

– Hivatalos honlapod mottója: "Mondják, hogy némely tenger vize holdfényben világosabb, mint napfényben..." Ez a szép kép mennyire tükrözi a belső világodat?
– Teljes mértékben. Szerintem bármilyen művészi megnyilvánulás hitelességéhez, őszinte megszólalásához és a valódi értékteremtéséhez szükség van arra, hogy néha szélsőséges pillanatokat, színeket éljünk meg saját lelkünk palettájáról. Bizonyos élethelyzetekben gondolatainkat, megérzéseinket kell követnünk, még akkor is, ha ez nagyban különbözik attól, amit a környezetünk elfogadottnak vagy megszokottnak lát …mint itt, a tenger színének megpillantásakor.
Ha az embernek az a mondanivalója, hogy ,,Híres vagyok!”, vagy hogy ,,Őrülten tehetséges vagyok!”, még ha ez így is van, az ellenszenvet és nemtörődömséget vált ki. Ez nem képvisel értéket, ez nem mondanivaló. Viszont ha minden reggel úgy ébredek, hogy ezek az édesen libbenő dallamok szólnak a fülemben, ha a mindennapi mozdulataimban benne él az eleganciára, a kifinomultságra való hajlam, ha ebben gondolkodom, beszélek, lélegzem, alkotok, akkor észrevétlenül megszületik bennem a saját világom. Ahogyan megszületett a Pesti Sikk.
A közönség velem énekli a dalokat, velem nevetnek és sírnak egy-egy sanzon közben, mert érzik, hogy valóban rólam szól – és persze róluk.
Ha mindez hiányzik, akkor a közönség egy pozőrt lát a színpadon, aki felveszi egy száz éve élt nő ruháit, kalapjait, szokásait.

–  Fuvolaművészként végeztél a Zeneakadémián. Mi csábított az ének felé? Vagy mindig is kacérkodtál az önkifejezés eme formájával?
– A hangszeres játék mindig is az életem része volt. A szüleim zenészek, a természetes szövet, amiből a kezdetektől táplálkoztam, ez volt. A folyamatos muzsikálás és gyakorlás mindennapi rutinná formálódott bennem. Ami pedig az éneklést illeti – anyukám elmesélése szerint, aki szintén énekes –, még meg sem születtem, máris együtt koncerteztem (egyelőre csak a hasában) a Debreceni Kodály Kórussal. Ez szakmai karrierem kezdete.Az éneklés tehát a kezdetektől természetes anyanyelvem volt. A Zeneakadémia előtt a Bartók Konzervatórium hallgatójaként belecsöppentem egy csodavilágba, a zenés színház világába. Az akkori zenész kollégium musicaltársulatában kezdtem valójában először bontogatni a szárnyaimat Sápszki Attila, az alkotóműhely rendezőjének segítségével.

A musical- és operettjáték hihetetlen perspektívákat nyit az ember számára, ha igazán hagyja magát belefeledkezni. Megtanít átlépni a komfortzónáinkon, őszinte empátiára és saját magunk ismeretére tanít. A későbbiekben volt szerencsém olyan kiváló zenés színészekkel együtt dolgozni, mint például Janza Kata, Bereczki Zoltán és Nádasi Veronika. A színpadon való létezésről fantasztikus dolgokat tanultam tőlük. A Zeneakadémia elvégzése után találtam rá Kővári Judit énekmesteremre, akivel azóta is aktívan együttdolgozom. Egy jó énekes holtig tanul. A közös munka sok szép sikert hozott, ám amire leginkább büszke vagyok az az, hogy teljes szeretetemmel, szakmai felkészültséggel és örökösen duruzsoló kreatív energiával tudok kiállni ez elé a négy, zseniálisan jó zenészfiú elé.

Hogy minderre az Orfeum felfigyelt, kitárta karjait a Pesti Sikk előtt, és azóta is töretlenül segíti minden lépésünket, véget nem érő örömmel és büszkeséggel tölt el.

Nézd meg a Pesti Sikk Medley-t!



– A Pesti Sikk azt a varázslatos korszakot idéz meg, amelyet az elegancia, a bájos, csinos hölgyek és a gáláns, fess urak jellemeztek. Ez irányú vonzódásod hol gyökerezik?
– A különböző dalok története ezer arcát mutatja a szövevényes női léleknek. Én a végtelenségig hiszek a nőiség erejében: a buja nőben, a gondoskodó anyában, az olykor fondorlatos, néha szelíd női karakterekben. Ez mindünkben benne van, és elementáris erőt hordoz.
2013-ban a romantikus eszményű férfi és nő közötti kapcsolat ábrázolása, a huncut, sikkes városi lét megidézése, vagy éppen egy esendő női lélek ábrázolása nem szokásos. Talán nem túlzok, ha azt mondom, nem is trendi. Viszont mindenféleképpen érdekes, színes, bájos, értékteremtő és stílusos. Amikor a közelmúltban, az egyik rádióban adott interjú alkalmával azt kérdezték tőlem, miért tud működni 2013-ban is ennek a világnak a megjelenítése, akkor őszintén mondhattam azt, hogy sok-sok év távolságán túl is könnyedén átrepíthetnek a zenék bennünket ebbe a világba, és mert az emberekben van fogékonyság minderre.
Van egy színes és erős életigenlés, amit a zene még inkább felfokoz és erősít.

–  A közeljövőben számíthatunk-e az általad játszott, két hangszer egy műsorban való ötvözésére?
– Nagy örömmel mondhatom, hogy egyre közelebb van a pillanat, amikor ez megjelenésre kerül. A folyamat már megérett, és úgy érezzük, hogy a hangzásvilágba kétségtelenül illik a fuvola szelíden simító hangja. De a részletekről csak a későbbiekben mesélhetek.

– Egy magadfajta, múltidéző, fiatal nő mire vágyik a XXI. században?
– Szerelemre, inspirációra, vidám társaságra, sikkes mulatságokra, néha egy-két ráeszmélésre és sok-sok zenére.

További információ, helyfoglalás és jegyvásárlás

- Aigner Ivan -

[2013.09.03.]