A piros ágyékkötő igenis megy a kamáslihoz

Fúj a szél, száll a haj, párás a szemüveg, 30 fok van. Bent a Szigeten élvezettel tárom ki két karom, és hagyom, hogy magába szippantson a tömeg, (és igen, újra lehet csemegézni a világ minden tájáról érkezett egyedek látványában és pajkos szemkontaktusaiban) az illat (az idén megújult különlegesebb és nagyobb választékkal megpakolt bódék 1000 féle lehetősége- jót jó áron elven alapozva- elviekben) a hang (az x nyelven előadott véleménynyilvánítás, a különböző stílusok zenéi a színpadokból, sátrakból egyenletes hangmasszába olvadva). Junkieson első sorban állok.

 Fonogram díjas együttes, mégis foghíjas a tömeg, talán legtöbben még kúrálják magukat a tegnapi fertőből egyre sikeresebben kifelé. A kezdés örömteli, a hangosítás precizitást igényelne, de naná, hogy mozgok a zenére együtt a szalmakalapos szemüveges Mézga Gézával aki unokájával járja a rokit, közben tökéletesen óbégatja a klasszikus dalok szövegét mély átéléssel. Mert ez jó és pont!

A koncert rövid, de velős, a párától a kreppelt haj lelapul, a melegtől kikívánkozik egy férfias felsőtest a színpadon, amit később a közönség sóhajai közepette a 3. számnál már újra kockás ing fed. A közönség őrjöng, és visszatérést követel, amit kielégítően meg is kap, és még egyszer utoljára idén a Szigeten egyszerre lesz mindenki "ilyen a szerelmétől" ám leginkább semmilyen.;)

Szeretnék már a Nagyszínpadhoz érni, de por kerül gépezetbe, pontosabban a szemembe, ezért félreállok, és elkezdem a bányászást, amiből hirtelen zökkent ki egy intenzív akcentus, a szokásos „szorri”, és mutogatás, ugyan fogjam már meg a lábát amíg ő kamáslis csizmájából kihámozza igénybevett vádliját. Logikusan gondolom a nagy szélre való tekintettel egy kis frissítés céljából. Mikor segítségnyújtásom megtörténik, és látásom visszatér, veszem észre új barátom különleges öltözékét, a vérpiros ágyékvédőt, ami még védeni csak csak "védi" őt, bár az apró részletekbe már bőséges belátást enged, így félig sokkolva folytatom utam a színpad felé.

Mikaaaaaa koncert!

Tele a nagyszínpad, fotósok tömkelege, egyikük telefonban épp megjegyzi, hogy 1 számot meghallgat majd aztán tovább áll, mert különben is ki ez a Mika és miért kell ekkora felhajtás, de végül valami oknál fogva mégis ott marad oldalt és csendben nézi a hatalmas kijelzőt. A VIP lelátóról felettem karszalagos kezek csápolnak a szemgödröm közelében, mindenki a fellépőt várja.

Megérkezik Mika. Sikítás, ováció kigyúlnak a fények, és szép lassan a közönség egyik fele extázisba esik, bambulja a nagy kivetítőt, nyála közben csorog, azt sem tudja éppen most hol van és mi ez a megfoghatatlan élmény konkrétan, ami így a hatalmába kerítette. A közönség másik fele pedig mint egy 3 éves kisgyerek ugrál, új barátokat szerez és közösen ropják a már jól ismert dalokra az egész testet és minden porcikát megmozgató nagy betűs BULIT.

Látványban gazdag a show, csak úgy mint Mika legutóbbi fellépésén, a színpad egészét birtokolják, és egy „meleg” vidám rózsaszín lufis világot adnak át nekünk. Jönnek az ezerszínű hatalmas „lufilabdák”, a közönség egymásnak passzolja át őket, van olyan szemfüles egyén, aki alighogy karjába repül a különleges gömb, felveszi a nyúlcipőt és mint egy rossz kisördög utat vágva magának a tömegben elfut különleges szerzeményével együtt.... :-)

„Happy ending” számnál mindenki lassan andalog és üvölti az extrém magasságban sípoló hangokat, és aki eddig nem volt az, most biztos szerelmes lesz a mellette álló fiúba lányba, állatjelmezbe öltözött kívánatos idegenbe. Egyszerre mozgunk, pörgünk, csukjuk be a szemünket, és igen megint megérte ide eljönni, bizonyított már, hogy hatalmas bulit tudnak csapni, nem véletlen a többszöri felkérés mint „Nagyszínpados-fellépő”-nek .

Hogy érdemes volt-e kijönni?

Aki volt már kint, megérti ezt, közhelyesen hangzik habár vitathatatlanul igaz, az élmény magával ragad, úgy érzed egy közösséget formálsz mindenkivel, és úgy lazíthatsz, hogy átcsöppensz egy másik világba, kihagyhatatlan és fárasztó szójáték: egy kis „SZIGETre”.

Az, hogy amikor a zenét hallgatod ki áll melletted, milyen nemzetiségű, mennyi idős, van-e rajta ruha vagy nincs, teljesen mellékes dolog, egy nyelvet beszéltek.

Jövőre ugyanitt!

- Paloma -

[2013.08.16.]