Nem szégyelli! Disznótenyésztőként dolgozik a dalszerző

A zene.hu rendhagyó interjút készített Varga B. Tamás dalszerző-énekessel, aki sok mindent elmesélt magáról, a zenéről. A tehetségkutató műsorok korában jöjjön egy olyan ember bemutatkozása, aki egészen más utat választott ahhoz, hogy megmutassa magát. Egyszerűen csak nagyszerű dalokat ír, elénekli őket, s mindeközben...két lábbal jár a földön.

Minden, Tüzes seb, Semmi, Azaki… Se szeri, se száma a csodálatos daloknak, amikkel megörvendeztettél eddig minket. A nagyközönség mégis igen keveset tud rólad.
Mert a disznótenyésztőkről nemigen szokott cikkezni a fősodratú média.

Te disznótenyésztő vagy?
Jobbára. De nincs ezen mit szégyellni. Köztudott, hogy Beethoven nyulakat tenyésztett, Mozart gyakran kapált, és J.S. Bach is egy időben sonkapácolással kereste a napi betevőre valót.

Tényleg?
Nem. De attól én még ebből élek.

Mióta?
Amióta az eszemet tudom. 4 éve.

És előtte mivel foglalkoztál?
Író, humorista voltam. TV2, RTL Klub, Sláger Rádió, szóval az igazán nagyoknál. Kényelmes meló volt. Megírtam idehaza, Őrhalomban a forgatókönyveket, és elküldtem őket e-mailben a címzetteknek. Jó munka volt, jól is kerestem vele. Csak volt egy kis bibi.

Mégpedig?
Nézd, az ember mindig elfogult a saját gyerekeivel. Biztos tudod, milyenek az „aha” gyerekek!

Nem, nem tudom.
Hát vannak a szép kisgyerekek. Amikor társaságban a barátod megmutatja a róluk készült fotókat, te is lelkendezel, és dicséred őket. Viszont vannak a kissé csúnyácskább apróságok. Amikor az ő fényképük kerül közszemlére, csak annyit mondasz: „Aha!”. És legfeljebb gyorsan megkérdezed, hány éves, tud-e már járni, meg ilyesmik. Én a kereskedelmi médiumokkal való szakítás előtt objektíven, külső szemlélőként néztem végig az általam készített műsorokat. És kevés kivételtől eltekintve amolyan „aha” gyerekek voltak. Egyszerűen nem adtak semmit a világnak. Csak arra voltak jók, hogy elveszett órákat okozzanak azoknak, akik nézik, hallgatják őket.

Csatlakozz, ha kedveled a retro magyar dalokat.

Értem. De azt nem, hogy hogyan lett ebből zeneszerzés és előadás?
Zenélni sokkal előbb kezdtem, mint jeleneteket írni. Már 14 éves koromtól orgonáltam szentmiséken a falunkban, Őrhalomban. Később, miután elvégeztem a kántorképzőt, az ország számos más helységében dolgoztam.

Ezt a pályát miért hagytad ott?
Mert meguntam. Nem volt benne semmi kreativitás. És minden időmet lekötötte.

Azért az állattenyésztés sem egyszerű munka.
Nem, de legalább az állatok őszinték. Azt adják, amit az ember elvár tőlük. Mondjuk, én nem igazán bratyizom le velük, hiszen előbb-utóbb a gyilkosuk leszek. De még sincs az a stressz, az a megfelelési kényszer, mint az előző munkáimnál.

Viszont még mindig nem jutottunk közelebb a dalok születéséhez. 
Na, ebben két dolog játszott szerepet. Ugye, mások dalait addig is előadtam már. De saját dal szerzésére valahogy nem mertem vállalkozni. Aztán meghalt Cseh Tamás. És most nevess ki, vagy nézz rám furán, de úgy éreztem, hogy a stafétát át kell venni valakinek. Ő egyfajta dalnok volt. Én is így jellemzem azt a fajta zenei tevékenységet, amit művelek. Egyszerűen megénekelem, ami foglalkoztat. Amikor meghalt, az ő halála foglalkoztatott. És átszakított bennem egyfajta gátlást. Megírtam az első dalomat, amit az ő emlékdalának szántam. A címe: „Mi lesz, ha vége?”. A többi dal már egyszerűen csak jött, megállíthatatlanul.

Tehát Cseh Tamáshoz hasonlítod akkor magadat?
Határozott nemmel tudok erre a kérdésedre válaszolni. Tudod, amikor a staféta kihull a mester kezéből, akkor azt sokan veszik fel, és sokan viszik tovább. Én vagyok az egyik. Vannak mások is. Ki az ő dalainak tovább éneklésével, ki új dalok szerzésével veszi ki a részét ebből a fajta szellemi értékmentésből. Én például így is, úgy is. Mai napig minden koncertemen repertoárra tűzök néhány Bereményi - Cseh, illetve Csengey - Cseh szerzeményt.

Nem tudom megkerülni a kérdést. Te elég markáns politikai állásfoglalásokat szoktál tenni szóban és dalban egyaránt.
Ez így van. De ez legfeljebb itt, Magyarországon lehet fura. Bob Dylan például, szintén egy rendszerkritikus énekesként kezdte, és a mai napig az is maradt. Más művészek, mint például Charlie Sheen, vagy Silvester Stallone, egyértelműen leteszik a voksukat egy-egy párt mellett. Ma, itt, ebben a politikai katyvaszban mindenkit be szeretnének skatulyázni valahová. Én viszont nem tűröm a skatulyákat. Azt vallom és hiszem, hogy ebben az országban csak, és csakis együtt, közösen tudunk felemelkedni. Ezért a véleményemet sosem rejtem véka alá. Még akkor sem, ha azokat kell védenem, akiket a „másik akolba” sorolnak. De szerintem hagyjuk a politikát!

Tökéletesen egyetértek veled. Inkább arról beszélj, hogyan születnek a dalok?
Könnyen. Sőt! Nagyon könnyen. Szöveg és zene egyszerre jönnek. Gondolom, ez annak köszönhető, hogy zenei és írói végzettségem egyaránt van.

Legközelebb mivel örvendeztetsz meg minket?
12 disznósajttal, és úgy 50 kiló májas hurkával. Holnap reggel fogunk hozzá, estére kész is lesz.

Úgy értem, miről szól majd a következő dalod?
Arról, ami a világon a legtöbb háborút kirobbantotta, mégis a legcsodálatosabb dolgok egyikének tartjuk: a szerelemről.

A zene.hu most, Varga B.Tamás számos, remek dala közül legújabb, Azaki című szerzeményét választotta. Fogadják szeretettel!

[2013.11.11.]