Ákos - A kezdet előtt: a Karcolatok 20 koncertsorozat főpróbája

Ákos nagy sikerrel zárta le nyár végén 2084 című turnéját, az előadásokat több mint 200 000-en látták az elmúlt egy évben. A koncertek óriási fénytechnikával, nagy hangerővel és teljes techno terrorral vették le a látogatókat a lábukról. Most novemberben Karcolatok 20 címmel viszont egy teljesen más jellegű projektbe kezdett az énekes. Első szólóalbuma Karcolatok címmel idén tavasszal pontosan 20 éve jelent meg, ennek kerek évfordulóját ünnepli egy visszafogott hangulatú színházi koncertsorozattal a tél folyamán.

Azon szerencsések közé tartozhattam, akik a múlt héten, még az Erkel Színházi debütálás előtt részt vehetett az utolsó nyilvános főpróbán a Klebersberg Kultúrkúra színháztermében.

Az előadás a legtöbb elemében gyökeresen eltér a nyáron véget érő turnétól. Egyszerre kevesebb embert szólít meg, intimebb hangulatot teremt. Ezt már a színpadi díszlet is jól mutatja, ami a minimalizmusra törekszik. Az előadás első harmadában lassabb ütemű, ritkán, vagy egyáltalán nem játszott dalokat hallhattunk. Az intro után rögtön az Én filmem kész dallamai csendültek fel, majd ezt azonnal az Még közelebb című album záródala, az Egyetlen hívó szó elég követte.

Ekkor még csak a 2084 turné zenészeivel állt Ákos a színpadon, Lepés Gáborral és Bánfalvi Sándorral. Ez a felállás viszont még a koncert első felében kiegészül Kékkői Zalánnal és Samuval, illetve Lepét Szakos Krisztián váltja a billentyűk mögött. Ezúttal megtörténhetett olyan is – ami eddig csak ritkán esett meg – hogy az énekes egyedül maga állt a színpadon kezében egy akusztikus gitárral és így adta elő az egyébként eredetileg igencsak rockos hangulatú Tabula rasa című dalát. Teljes megdöbbenés, óriási ováció!



Rövid felkonferálás előz meg szinte minden szerzeményt, amelyből a dal megszületésének körülményeiről tudhatott meg a közönség vicces, igazi nosztalgiázós sztorikat – amiket hangos, percekig tartó nevetés kísért (igen, bizony, ilyen is van egy Ákos koncerten), vagy éppen néhány személyes emléket osztott meg Ákos – mint például azt, hogy a Játsszuk el című számát, a még meg nem született kisfiához írta, aki pont akkora volt akkor mint egy szőlőszem.

A koncert második harmadában indul a teljes Karcolatok lemez, a dalok pontosan abban a sorrendben követik egymást, ahogy az albumon 20 évvel ezelőtt megjelentek. Így igaz, hogy elveszett az a bizsergető érzés, hogy vajon mi fog most következni, cserébe viszont ennél nagyobb meglepetéseket tartogatott Ákos a közönségének: azt, hogy a régi, jól ismert számok milyen új köntösben jelennek meg a színpadon.

Sok magyarázatot ehhez nem fűznék, csak annyit, hogy ezt hallani kell és akkor mindenki pontosan érteni fogja, hogy itt mire gondolok. Van olyan dal, ahol a változás minimális, de a legtöbb elképzelhetetlen nagy változáson ment keresztül.

Az előadást két felvonásban játsszák, az elsőt némileg ironikus felhanggal a Menekülj zárta – mondván, hogy akinek ennyi elég volt, az most csendben leléphet. Egy ilyen eseményt viszont a legnagyobb őrültség lenne elhagyni, inkább alig vártam, hogy folytatódjon végre. Aki a szünet után újra elfoglalta a helyét – persze, hogy mindenki – az köszöntésül meghallgathatta Ákos talán egyik máig is legismertebb dalát, a Hellot.

Csatlakozz, ha kedveled a retro magyar dalokat.

A Karcolatok album lezárása után igazi slágerparádé következett, jött többek között az Örvény, a Végre, majd a ráadásban a már nagyon régen játszott együtténeklős Táncolj a tűzön át, majd az Ilyenek voltunk. A bő 2 órás koncertet hagyományosan az Adjon Isten zárta, ezt pedig hosszú időn keresztül tartó tapsvihar követte.

És hogy miben adta mégis ugyanazt az élményt az elmúlt év hatalmas bulijaihoz képest? Igényességben, hangtechnikában, a közönség őszinte pozitív értelemben vett megdöbbentésében mit sem változott a helyzet, ugyanazt kaptam, mint augusztus 20-án, vagy a tavaly téli Arénás koncerten.

Összefoglalva elmondhatom, hogy tapasztalataim szerint Ákos dalainak mondanivalója a 12 000 fős sportcsarnokban is maradéktalanul eljut ahhoz emberhez, aki nyitott rá,.Viszont egy ilyen hangulatú előadáson szó szerint az ember bőre alá eszik be magukat ezek a költemények, emellé egyik libabőr jön a másik után, egyrészt, mert az áthangszerelések ismét fantasztikusra sikerültek, másrészt pedig bár az intimitást Ákos képes megteremteni egy hatalmas arénában  is, addig egy színházteremben ugyanaz a dal sokkal mélyebben képes hatni, és tovább hordozzuk magunkban annak valódi üzenetét.

H. Zsuzsi

[2013.11.14.]