Sikkeskedés Pesti módra az Orfeumban - megnéztük

Szeretek az Orfeumba járni, mert alapvetően változatos, különleges, s hagyományörző koncertekkel várják az arra járó közönséget. S mindig van valami új is a repertoáron, így az ember lánya sosem tud unatkozni. Igényes produkciók, kiváló szórakoztatás, s úgy megyünk haza, hogy sikeresen kikapcsolódtunk és feltöltődtünk. Január 17-én a Pesti Sikk koncertjéről én így tértem haza.

Tisztán megvannak még azok a pillanatok, mikor kicsiként izgatottan fészkeltem be magam a nappali kanapéjába, s anyuval az épp aktuális régi magyar filmek egyikét néztük. Hattyúdal, Meseautó, Mici néni két élete...és még sorolhatnám az örök klasszikusokat, amik nem csak a színészek kimagasló alakításai miatt voltak szerethetőek, hanem a dalok miatt is.

A Pesti Sikk zenekar pontosan ezt a hangulatot igyekszik a színpadra varázsolni minden alkalommal, mikor fellépnek. Alapvetően úgy gondolom, hogy a régi idők dalait csak nagyon kevesen tudják hitelesen visszaadni: vagy az énekhang nem stimmel, vagy a zene nem az igazi, esetleg a körítés nem sikerül olyanra, mint amire várunk – ezek után pedig oda az a hatás, az az igazi varázs, amit szeretnénk kapni. Kiss Kamilka énekesnővel és zenekarával ez egyáltalán nem esett meg; szinte pillanatok alatt visszarepültem a sanzonok időszakába, s nem volt más dolgom, mint élvezni az egész előadást.

Kamilkának amellett, hogy nagyon kellemes hangja van (leginkább Carla Bruniéhoz tudnám hasonlítani), van egy olyan igazi nőies tartása, ami az akkori nőkre jellemző volt. Hihetetlen eleganciával, mégis kedves pajkossággal adja elő a „Május éjszakán”-t, a „Szerelmi ABC-ben”-t, a „Nekem a Balaton a Riviéra” című dalt, vagy akár a „Puszinyuszi”-t.

Üdítő, friss jelenség a színpadon, akinek méltó párja Magyar Bálint, hisz nem csak hangban, hanem jellemben is tökéletesen kiegészítik egymást. Bálint bársonyos hangja kellemes simul Kamilkáéba a duettek kapcsán, vagy viccesen kacérkodnak egymással, mint például a „Kétszer kettő néha öt”-ben, mellette pedig megtestesíti annak a kornak a nagybetűs férfialakját is.

Lájk, ha szeretsz koncertre járni.

Aki miatt igazán frissek, már-már maiak lesznek ezek a régi dalok, az nem más, mint Herold Peti szaxofonos, aki játékával igazi pezsgést csempész az előadásmódba.

Vas Gyuszi dobos elegáns játéka, Piri Béla bőgőn való virtuozitása szinte már csak hab a tortán. Külön örömömre szolgált, hogy ezen az estén nem más gitározott, mint az a Dajka Krisztián, akinek játékát Kocsis Tibó koncertjein kedveltem meg. Öröm volt látni, hogy ebben a teljesen más stílusban is igazi profizmussal használta hangszerét, s játékába az alázat is belevegyült.

Végül, de nem utolsó sorban ki kell emelnem a fantasztikus zongoristát is, aki nem más, mint az a Lőrincz Ádám, akit legtöbben talán a Group'n Swing együttesből ismerhetnek. Ádám egyszerre elegáns, komoly, vicces és virtuóz, s mindig tudja, éppen mire van szükség az adott dalnál. Sosem esik túlzásba, tartja a mértéket, de ahol adott a lehetőség egy kis szólózásra, ott megmutatja a tehetségét – nem kérkedve, nem a többiek fölé emelkedve, hanem alázatosan, s szerényen.
Az este egyik különlegessége a zenekar saját dala, a „Hívj fel, drágám” volt, ami ugyan követte a 20-as, 30-as évek zenei vonulatát, de mégis el tudnám képzelni, hogy mai slágerként rádióból szóljon.

Aki tehát igazi kikapcsolódásra vágyik, s mellette szeretne egy kicsit a régi idők időszakába visszarepülni, annak őszintén ajánlom a Pesti Sikk zenekar koncertjeit – garantáltan senki nem megy haza csalódottan.

Rosta N. Napsugár
Fotó: Szőke Richárd - RichieFoto

[2014.01.20.]