˝Sajnos ezt nagyon szeretem..." - Villáminterjú Micheller Myrtill-lel

A magyar jazzélet egyik vezető kiválósága, a bájos, igényességéről és kidolgozottságáról híres, vérprofi Micheller Myrtill második Swinguistique-albuma apropóján, március 27-én mutatkozik be egy vadonatúj műsorral az Orfeumban. Exkluzív villáminterjú a francia nyelvű remekeket is páratlan szépséggel megszólaltató énekesnővel…

Az elmúlt másfél évtizedben Micheller Myrtill nevével összeforrt a minőségi zenélés. A francia nyelvtanári, valamint jazzének szakos, zeneakadémiai diplomát szerző előadó számos műfajban otthonosan mozog, hazai és külföldi fesztiválok állandó fellépője, több formáció oszlopos tagjaként igen széles repertoárt tudhat magáénak.

A zene lágyan csobbanó, finoman habzó hullámaiban tudatos természetességgel megmártózó, tisztaságtól áthatott lényével minden alkalommal pozitív hatású, tömeges boldogsághormon-felszabadulást idéz elő hallgatóságában.

A gypsy swing stílusban rögzített, francia és angol nyelvű dalokat tartalmazó, 2012-ben megjelent Swinguistique után, tavaly az egyedi hangzásvilágot megszólaltató formáció méltatlanul elfeledett, ám egytől egyig remek, kizárólag magyar műveket válogatott össze a Most szeretnék tinédzser lenni című korongra.

Ennek nyomvonalán mutatkozik be március 27-én a nem hétköznapi nevű díva Pintér Tibor (gitár), Pintér László (gitár), Sárkány Sándor (nagybőgő), valamint Gálfi Attila (dob) zenei ölelése talpazatán, az Orfeum, a pesti mulató színpadán.

– A belőled sugárzó elegancia és titokzatosság mennyire ösztönös elemei lényednek?
– Biztos, hogy az ösztönök is szerepet játszanak egy ember személyiségében, de úgy gondolom, lényünk nagy része a megtanult dolgokból épül össze. S legjobb az, ha felnőtt korban ez a tanulás tudatos tanulássá válik. A tudatos létezésben mutatkozik meg, kik is vagyunk valójában, hiszen a tudatos választásaink teljesen minket jellemeznek.

További képekért kattints!

– Egy megfoghatatlan, éterien finom érzéssel mindig sikerül valami különlegeset alkotnod, átdolgoznod. Milyen ösvénytaposónak lenni?
– Az ember nem mindig tudja, hogy különlegeset alkot, amikor éppen benne van az folyamatban, csak végzi a dolgát, a megérzéseitől vezérelve. Halad egy motiváló vágy felé, és élvezi az oda vezető utat. S ha közben harmonizáló dolgok jönnek létre, azt olyan különlegesnek látjuk kívülről. Belül viszont a legtermészetesebb élmény.

– Az önálló esttel való, Orfeum-beli debütálásodnak, azaz a könnyed szórakozás, a virágzó társasági élet hajdani központjainak hangulatát visszahozni hivatott, egyetlen pesti mulatóban megrendezett Myrtill-koncertnek mi adja meg a sajátságos ízét? Mi adja a Sajnos szeretem pikantériáját?
– Lehet, attól sajátságos, hogy nem a divat nyomvonalán halad – legalábbis nem a mai divatén. SAJNOS. Ám minden dal egy történet, egy mesélnivaló ügy, egy szívügy, sodró muzsikával karöltve; ezt pedig nagyon SZERETEM.

– Személyedben egy érett, ám egyben kortalan, örökké fiatal, ízig-vérig nőt láthatunk a színpadon. Mégis miért szeretnél most tinédzser lenni?
– Az ősszel megjelent második Swinguistique-album címadó dala a Most szeretnék tinédzser lenni. Én boldogan emlékszem fiatal iskolás éveimre. Imádtam, nem egy jóbarát maradt meg nekem abból a korszakból, felhőtlenül boldog éveket éltem. Mikor rátaláltam erre a dalra, nagyon megörültem, hogy valakinek eszébe jutott erről a témáról dalt írni. Kár, hogy nem én voltam az…

– A zene milyen mértékben mérőfoka a boldogságodnak?
– A zene képes emberi érzéseket megfogalmazni, sőt befolyásolni is. Szerintem hozzáadhat a mindennapi életminőségünkhöz, akár sokat is, ha jól válogatjuk meg a tartalmakat. Ha valaki nem csak hallgatja, hanem játssza a zenét, az annyival tud több lenni, hogy az ember a benne lévő érzelmeket, lelkiállapotokat, belső történéseket egyúttal fel is dolgozza. A zenével együtt éli meg, és engedi ki magából. Nagyon érdekes élmény!

Hallgass bele Myrtill és a Swinguistique Most szeretnék tinédzser lenni című albumába!

- Aigner Ivan -

[2014.03.23.]