Tóth Zoltán: "Maradék saját bástyáim közt jövök-megyek"

Az egykori legendás zenekar töretlenül népszerűségnek örvend, így nem kérdés, hogy az egykori tagok élete iránt máig sokan érdeklődnek. Tóth Zoltán lapunk kérésére mesélt magáról és arról, mi újság vele. 

– Az egészségem rendben van e pillanatban és – így tekintve – lehet, hogy korban még „innen vagyok”, de én is kíváncsian várom, mikor jönnek majd alantas „szabvány-nyavaják”, amik az évekkel járnak. Tőlem még maradhatnak ott, ahol vannak. – kezdte a zenész.

– Lelkileg még így is-úgy is. Amolyan helykereső vándorlásban. Nézem fent a csillagokat és elgondolkodom, hogy minden rendesen „oda van rakva”, ahová kell. Csak az ember érzi magát illegitimnek az egész teremtésben, aki arra van ítélve, hogy a saját elhatározásából ásson magának itt vagy ott egy odút, és még akkor sem lehet benne biztos, hogy ott van a „jó helyen”. De teszek rá, ások, ha kell… Isten nem fog helyettem, ember meg még úgy sem – utóbbit kezdem elég jól megtanulni..

– Igazából már a hajdani Republicban megszoktam, hogy valamilyen mód kívül álltunk a szakmán. Ami trófeák-díjak voltak, azt mind a hallgatóknak köszönhettük inkább, és őszintén szólva,  mi magunk is kerültük a szakmai társadalmat. Mind konkrét értelemben, mind abban, hogy egyáltalán nem nagyon figyeltük, mi folyik- a trendeket, divatokat tekintve. Na, ez most így, egyedül maradva többszörösen érvényes rám. Kérdés a magam számára is, hogy a mai trendben mit is csinálok egyáltalán?! Ám talán jobb, ha nem is érdekel.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

Még több új magyar dal ITT.

– Maradék saját bástyáim közt jövök-megyek. Vannak dallamok. Jóban vagyok velük, azt hiszem tudom, hogyan kell jól megfaragni őket. Szövegek is jönnek ha tényleg el akarok valamit mondani. Itt is megvan az érzékem a tartalom és szépség határainak kezeléséhez. A hangszerelés már csak jutalomjáték a végén. Mostanában közelebb került a késztetés hozzám, hogy én énekeljem el őket. Szakmai területen nálam rend van. Hogy mi egyéb kell még a továbbiakhoz mindezen kívül? Az még mindig egy folytatólagos történet.

– Szerencsére a Húsvéti hó című  CD-m elfogadható darabszámban került ki az emberekhez és az eddigi koncertek többsége megkapta a „jó, hogy van egy ilyen” pecsétet. Utóbbi számomra a legfontosabb, talán kialakult most már, hogy miről van szó, mind a saját, mind a résztvevő közönség számára. Utánozni, előképeknek megfelelni egyáltalán nem tudok és nem fogok, dalokat énekelek színpadon, gitárral a kezemben-saját módom szerint.

– Várok mindenkit. Hogy együtt legyünk. Legközelebb május 17-én a Gozsdu Manó Klubban, ahol vendégeim Szűcs Dóri, Kiss Dávid és Perger István lesznek. – zárta a ma már szólókarrierjét egyengető zenész.

– zene.hu –

[2014.05.15.]