Kontinensek zseniális találkozása a Veszpémfesten

A 11. Veszprémfest első nagyszínpados produkciójának még az égiek is megkegyelmeztek. A múlt heti viharoknak már nyoma sem volt, igazi kellemes nyári estén kezdődött a vasárnapig tartó rendezvény. Mondhatni a zenéhez idomult az időjárás: könnyed és vidám karibi és afrikai zenét hallhatott a nagyérdemű, Roberto Fonseca és Fatoumata Diawara előadásában.

Transzatlanti találkozó

Fatoumata Diawara Maliból származó énekesnő korunk egyik legjelentősebb fiatal afrikai világzenei előadója. Fatou című bemutatkozó albumát elragadtatással fogadta a szakma és a közönség is. Roberto Fonseca kubai zongorista, a Buena Vista Social Club tagja 2003 óta, önálló lemezét 2013-ban Grammy-díjra jelölték. Közös projektjüket idén hozták tető alá, jelenleg ezt turnéztatják, ennek keretében jutottak el hozzánk is a Veszprémfestre.
A zenekar abszolút vegyes felállású volt, ha jól emlékszem akkor fele-fele arányban vannak benne Maliból és Kubából.

Telitalálat

Ismét nagyon jó kis zenét találtak nekünk a Veszprémfest szervezői, ez már az első számok után kiderült. A koncert negyed 10 felé kezdődött, szépen meg is telt a nézőtér addigra. Az első szám után számomra egyértelmű volt, hogy a koncertet ezúttal a zongorista Roberto Fonseca fogja a hátán cipelni. Fatounak nagyon szép, képzett hangja van, viszont egy kicsit egysíkú lett a 3., 4. szám után. A zenekar is nagyszerű volt, közülük a kedvencem gyorsan a gitáros Bah Sekou lett, nagyon virgonc, viszont nagyon elegáns játékával. Fonsecáról pedig ódákat tudnék zengeni. Amikor kísér akkor is annyira szépen, dinamikusan teszi, hogy még ekkor is egyszerűen rá kellett fegyelni. Volt egy két olyan rész – például a koncert utolsó számában, amikor még a zenekar tagjai is csak néztek mosolyogva, hogy két egyszerű akkord közé a zenekari kiállásban hogyan tudott ennyi hangot „kipréselni” a zongorából. Megismertem egy új hangszert is: a kamalen ngoni-t. Ez egy afrikai pengetős hangszer, olyan mintha egy lopótöknek a szárára raknának egy hárfát. Ezzel is elég jókat szólózgatott a megszóllaltatója (Sidibé Drissa), a ráadásban volt Hendrix féle hát mögött pengetés is.

Össztánc

A koncert nem is fejeződhetett be másként, mint egy jó kis együttes tánccal. Már a ráadás előtti utolsó számnál is felállították a nézőket (egyébként ülős koncert volt, aminek a létjogosultságáról órákat tudnék vitatkozni – én „nem” párti vagyok ebben...). Aztán a ráadásban Roberto és Fatou zenekar nélül, kettesben adtak elő egy számot, majd ismét megtáncoltatták a közönséget. Persze mindenki vevő volt a bulizásra, nem is lehetett ez másképpen.
Összeségében egy nagyon jól hangosított, szépen felépített, néha kellően visszafogott, amikor viszont kellett akkor kellően harsány koncertet láthattunk, hallhattunk. Tökéletesen illett a Veszprémfest minőségéhez, eddigi szellemiségéhez.
Igazi csemegét kaptunk, aminek számomra egy tanulsága van: közelebbi ismeretséget kell kötnöm Roberto Fonseca munkásságával.

A folytatásban egy teltházas Katie Melua koncert következett, másnap  pedig szintén hasonlóra számít Vaya Con Dios is, majd pénteken a már nagyon várt The Brand New Heavies, szombaton Youssou Ndour. Vasárnap a Magyar Jazz Napjával zárul a rendezvény Nagyszínpados része, amin 5 különböző formációban lépnek fel hazánk vezető jazz zenészei, kiegészülve külföldi világsztárokkal.

-Aretuska-

[2014.07.17.]