"Hálás vagyok az életemért." - Vérszívó interjú Szabó Anikóval

Szabó Anikó – színházi előadások, könnyűzenei videoklipek, divatshow-k és tv-műsorok sokat foglalkoztatott táncos-koreográfusa – a Vámpírok bálja legészrevehetőbb táncosa, akinek kisugárzása, jellegzetes, makulátlan mozgása az utolsó sorból is tökéletesen kivehető. Erre december 31. és január 04. között, a Pesti Magyar Színházban többször is lehetősége lesz a nagyérdeműnek.

Exkluzív interjú a profi művésszel, aki mindemellett egy igazi bombázó.

—    A magyarországi táncos élet meghatározó alakjaként már szinte megszámlálhatatlan produkció sikeréhez járultál/járulsz hozzá. A Vámpírok báljában pl. hiába vagy a felismerhetetleségig elmaszkírozva, mozgásod, tartásod, színpadi jelenléted reflektorfény nélkül is magához vonzza a nézők figyelmét. Mi a titkod?
— Igazából nincs semmilyen titkom, talán csak az, hogy nagyon szeretem a darabot és magamra ölteni a vámpírszerepet. 2007 óta, azaz a kezdetektől vagyok részese a csapatnak, s egyszerűen megunhatatlan számomra. Minden előadáson van valami új, pici apróság a karakteremben, amivel remélem, szórakoztatom a nézőket, illetve a társaimat, meg persze magamat.

Hangolódj a Vámpírok báljára!

Amikor a színpadon vagyok, átlépek egy másik világba, magam mögött hagyva a problémákat, az aggodalmakat, örömöt, bánatot, mindent, ami foglalkoztat, és nem gondolkozom, csak átadom magam annak a megmagyarázhatatlan, magával ragadó, csodálatos energiának, ami átjárja szívem, lelkem, testem. E nélkül nem lenne kerek egész az életem. Hálás vagyok Istennek, hogy azzal keresem a kenyerem, ami a hobbim is egyben. Kevés ember mondhatja el ezt magáról.

—  Apropó vérszívók! Mi az, amiért harapsz?
— Nem szeretem, nem bírom elviselni az igazságtalanságot. Anyatigrisként védem a szeretteimet, ha bántják őket. Utálom, ha valaki sumák és hazudozik.

—    Mitől különleges számodra a látványban, színészi, énekesi, táncos teljesítményben kiemelkedő, humoros jelentekben bővelkedő szuperprodukcióban való közreműködés?
— Sok mindentől. Az egyik, hogy igazából mindenki lehet önmaga, egyéni karaktereket választhatunk. A darab színpadra vitelekor a rendező minden egyes jelenet háttértörténetét elmesélte. Persze, nyilván van egy koreográfia, amit követnünk kell, de azon belül oda szárnyalhat a fantáziánk, ahova szeretnénk; ez a szabadság nagyon különleges ebben a darabban.
A másik maga a társulat, hiszen tele van jó lelkű, alázatos, tehetséges emberekkel. Őszintén gondolom, hogyha nem ők alkotnák a társulatot, akkor nem lehetne érezni azt a „fűszert”, ami olyan különlegessé teszi a darabot itt, Magyarországon.

—    A szakmában híres vagy a munkához való fáradhatatlan, maximalista hozzáállásodról. Hogyan bírsz ennyiféle dolgot minőségromlás nélkül kézben és lábban tartani?
— Világ életemben maximalista voltam magammal szemben, és ezáltal azoktól is ezt várom el, akikkel együtt dolgozom. Nekem minden egyes munka ugyanolyan fontos, mint a másik, nem szoktam különbséget tenni. Továbbá fontos, hogy szinkronban legyenek a táncosok, hogy a műsor minden egyes részlete illeszkedjen egymáshoz, gondolok itt a gondosan válogatott zenékre, kosztümökre, kellékekre, színpad- és fénytechnikára, valamint minden ezzel járó dologra. Szeretek mindent magam felügyelni, kiválasztani, megtervezni, beszerezni, leszervezni, mert tudom, hogy akkor tényleg olyan lesz, amilyennek én szeretném látni. Soha nem hagyom abba a munkát és gyakorlást, ha valami még nem 100%-os.

Csatlakozz, ha szereted a musicaleket.

—    Egy szépségesen megkoreografált táncbetét, amelyet pontossággal és szenvedéllyel fűszerezve tálalsz, az egész testet elöntő boldogságzuhatagot indít el a nézőben. Milyen ebben a tudatosság és ösztönösség aránya?
— Soha nem szoktam „tudatosan” táncolni. Maximum akkor, ha valamilyen stílusban annyira nem vagyok otthon; olyankor figyelnem kell a mozdulatokra, de annak ellenére élvezem a koreográfiát. Abszolút ösztönből, szívből jön belőlem minden érzelem és kifejezés a színpadon. Ilyenkor átadom magam a zenének, illetve annak a karakternek, amit éppen meg kell jelenítenem. Az az erő, energia, amit ilyenkor érzek, az maga a tánc szeretete, ami átjárja minden egyes részecskémet. Ez sugározhat kifelé. Mindenféle stílusban szeretek táncolni, de ami igazán közel áll hozzám, az az, amikor igazi NŐ lehetek a színpadon.

— Jelenleg és a közeljövőben hol/miben láthat a nagyérdemű?
— Most tértem haza egy ázsiai turnéról, ahol az IPTL teniszbajnokságon táncolhattam. Az Orfeum Clubban rendszeresen lépünk fel táncos és énekes műsorokban, valamint céges rendezvények aktív közreműködője vagyok. Jelenleg a Vámpírok bálja musicelre próbálok, ami most szilveszterkor és január első hetében lesz a Pesti Magyar Színházban. "

—  Külsőd káprázatos átalakuláson ment keresztül ebben az évben. Mi hajtja a belső motorodat?
— Azt gondolom, a legszebb éveimben járok, amiben egy nő járhat. Hajt, hogy egészségesen éljek, hogy figyeljek és tegyek azért, hogy csinos legyek, hogy feljődjek. Boldog és elégedett vagyok azzal, amim van, amit kaptam; próbálom megtalálni minden napban – még ha nehezebb vagy feszültebb is – az aznapi boldogságot, pozitivitást. Hálás vagyok az életemért, amit élhetek. Szerintem legbelül 16 éves maradtam, ez az, ami az embert igazán fiatalon tartja. Carpe diem!

Aigner Ivan 

[2014.12.30.]