Handel remekműve a Zeneakadémia Nagyteremben - jegyek itt

A Samson előadásra február 28-án kerül sor.

Händel ószövetségi tárgyú nagy oratóriumának főszereplője a zsidók és a filiszteusok közötti háború nagyerejű, magányos hőse. Sámson bukását felesége, a filiszteus származású Delila árulása okozta, aki álmában levágta férje haját, amiben ereje lakozott. A megvakított rab haja időközben újra kinőtt, és Sámson új erőre kapva szétfeszítette a templom oszlopait, a romok maguk alá temették vele együtt az ünneplő filiszteusokat is. A szöveget John Milton 1671-ben keletkezett „Samson agonistes” (A küzdő Sámson) c. költeménye alapján Newburgh Hamilton írta. Az oratórium bemutatója 1743. február 18-án volt Londonban (Theatre Royal, Coventgarden).

A barokk korban némiképp szokatlan módon Händel a címszereplő szólamát tenor énekesre bízta. Mellette két rendkívül igényes basszus (Manoa, Sámson apja és Harapha, filiszteus vezér), Delila, a férjét eláruló feleség (akinek bűnbocsánatot kérő jelenete az oratórium legszebb részei közé tartozik), valamint Micah, Sámson barátja a főbb szereplők. Egy-egy zsidó, illetve filiszteus nő és férfi teszi teljessé a szereplők listáját.

Händel angol nyelvű oratóriumaiban mindig meghatározó szerep jut mind dramaturgiailag, mind zenei szempontból a kórusnak. A Sámsonban kettős feladatot lát el az énekkar: különböző zenei esz-közökkel jelenítik meg a zsidókat és a filiszteusokat.

Mint más oratóriumainál, a Sámson esetében is a bemutatót követő időszakban Händel újra és újra átdolgozta művét. A fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint a szerző 11-szer készített új változatot az oratóriumból, kihagyások, betoldások, transz-pozíciók, hangszerelési változtatások révén. Az életmű egészére jellemzően itt is találunk más művekből vett kölcsönzéseket, újrafeldolgozásokat (pl. a Mi palpita il cor c. kantáta, vagy a Saul Gyászindulója).

A vak költő nagyszabású költeménye és a később látását szintén elvesztő zeneszerző találkozása ez a megrendítő erejű oratórium. A kortársak feljegyezték, hogy a mű későbbi előadásai során a világtalan Händel mindig felfokozott nyugtalansággal hallgatta Sámson egyik legszemélyesebb áriáját: „Total eclipse!” (Teljes sötétség!).

A hangverseny a Händel oratóriumait bemutató sorozatba illeszkedik az előző évek koncertjeinek folytatásaként (Esther, La Resurrezione, Deborah, Saul). 

[2016.01.27.]