Laura Gibsonék a Trafikban jártak

Nagy érdeklődés előzte meg az amerikai hölgy és bandájának pécsi koncertjét. Jómagam is rákattintottam az ajánló-videóra és rögtön el is varázsolt zenéjük hangulata, úgy gondoltam, érdemes lesz benézni csütörtök este a Trafikba.

Rajtam kívül még sokan gondolták ugyanígy, mert a helyszín szépen megtelt várakozó pécsi arcokkal – annak ellenére, hogy két másik prominens vendéglátóhelyen is izgalmas koncertek zajlottak ezzel egyidőben, nem is beszélve a Széchenyi téren épp a napokban elkezdődött fesztiválról.
Node mi Lauráék mellett döntöttünk, kitartottunk hát elhatározásunk mellett! Ők pedig pontosan azt hozták, amit a fent említett videón: nem kevesebbet, de nem is többet. Kedves, visszafogott énekhangot, kellemes lüktetésű, nyugodt zenét – néha egy-két kiemelkedéssel, de tulajdonképpen a komfortzónából nem kilépve.

Elringató lehetett ez a zene azok számára, akiknek a lelke éppen erre vágyott, lecsendesítő azoknak, akiknek a nap végére pont erre volt szüksége. Mivel azonban az én fülem valamilyen “többletre” vágyott, engem egy idő után nem tudott már lekötni a sok hasonló tempójú és hangfekvésű dal.

Mivel nem vártuk meg a koncert végét, nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy mindvégig megmaradt ez a hangulatvilág és energiaszint, a változás lehetősége tehát fenntartható és esélyes. Hallottam azonban utólag mástól is olyan véleményt, hogy az ő hangulatát is inkább a búskomorság felé hajtotta a zene, mintsem a “felemelés” felé. Nade, nyilván nem is a “felemelés” kell, hogy legyen minden zene célja….

Ettől függetlenül mindig izgalmas egy másik kultúrából érkező embereket  és az ő zenéjüket megismerni – még akkor is, ha a média és az internet révén már jobbára úgy képzeljük, mindent tudunk róluk és mindent ismerünk az országukkal, akár zenéjükkel kapcsolatban.  Laura és zenésztársai is teljesen szimpatikus benyomást tettek magyar barátaikra  - akik közül egy kis csappattal, értesüléseim szerint, a koncert után még jobban összebarátkoztak.

– Horváth Genovéva –

[2016.05.13.]